Vettem egy fejősévát.
Annak idején elhűlve olvastam a honlapján a rajongói bejegyzéseket, a köszönőleveleket, a tapsikolást. A jelenséget magát.
Viccelődtem már a kárára (mea culpa), ezért gondoltam, úgy fair, hogy megismerkedem vele közelebbről is: kinéztem egy e-könyvét (Bangkok, Tranzit, ez volt a legolcsóbb), és gyorsan megvásároltam.
Az első tíz oldalon belül már van egy ordító logikai hiba a regényben. Ennyi memória, illetve szerkesztői odafigyelés kellett volna. Nem volt meg.
A 15 %-ának elolvasása után már nagyjából meg is tudom tippelni a könyv végét.
Férfiak, akik pasizzák a többi fickót, hmm.
Vásárolnak, nagy szatyrokkal térnek vissza a hotelba. Szerelmi válság okán. Nahát.
Finom koktélokat isznak. Na persze.
Alkudnak a taxisokkal. Kis helyi pragmatizmus.
A szerelem, a vágy, és mindezek ígérete lengi be Bangkok zegét és zugát.
Mindenki meg akarja találni a lelki békéjét. Ugyan mi mást? Önmagát is. Pedig ahhoz nem is kellene olyan messzire menni. Csak nekiállni gondolkodni.
Kicsit olyan, mint a Star Wars, csak izgalom nélkül: operett, távol-keleti misztikus mézesmázba öntve.
Könyv biztosan nem marad szárazon.
Nem azt mondom, hogy lobotómia, közel sem az. Azt is elfogadom, hogy kellenek a szappanoperák, az ilyen könyvek. Vagy micsodák. Közönségük van, nem is kicsi. Nem mindenki a viszkit szereti, van, aki a banánlikőrt.
Bontatlan csomagolású lelkeknek való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése