Neil Gaiman - Szerencsére a tej

Régóta sejtettem - legalább egy órája - hogy Neil Gaiman és Kurt Vonnegut egy, és ugyanazon személy.
Nahát. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen is lehetséges. Reinkarnáció nem lehet. Talán időutazás? Talán. Lehetségesnek tűnik.

"A Szerencsére a tej az egyetlen könyvem, amelyben a legnagyobb kérdésekre keresek választ. Azokra a kérdésekre, amelyeket senki nem mer feltenni. Olyan kérdésekre, mint:
"Mi történik, ha egy űrhajón kinyitsz egy ajtót, és beengeded a tér-idő kontinuumot?"

Mindenki - hacsak nem savanyú - ismeri azt az érzést, milyen az, amikor a gyerekei kérnek még egy mesét. Amikor ki kell találni valami szaftosat, hajtogatott elefántokkal, műmárvány fagylaltokkal, very weszéjes tigrisekkel, és olyan elágazásokkal és szereplőkkel, amiket még csak nem is sejtettél a meséd elején. Gyerekek híján sem lehet ismeretlen a helyzet - hacsak nem voltak savanyúk - , mert talán a szüleid is tettek ilyet a maguk idején.

"- Megvan a tej - mutatott rá.
- Ahol tej van, remény is van."

Nem tudom, hogy mit szólnak ehhez a gazdag fantáziával megírt, és illusztrált könyvhöz a gyerekek (a teszt előtt járunk), de ha még van humor, van remény.

"- Sejtettük, hogy ez lesz - szólalt meg egy zöld póni, akinek szikrázott a sörénye.
- Biztos egy jóslatból - tippeltem.
- Nem. Csak nagyon okosak vagyunk. - A pónik bólogattak. Nagyon okos pónik voltak."

Okosabbak, mint az emberek. Pedig az emberi logika is kérlelhetetlen:

" - Azt mondta, hogy később megmagyarázza - emlékeztettem-, és ezt nem nevezném magyarázatnak.
- Még nincs később - világosított fel Steg professzor.
- Még most van. A később, később lesz."

Nalátod. Vonnegut szerencsére él. Úgy hívják, hogy Neil Gaiman.

A könyvet Neil Gaiman, akarom mondani, Pikszi a könyvhéten a fiamnak dedikálta, és csinos tigrisfejű tehenet is rajzolt hozzá.

Íme:

Joe Abercrombie - Hidegen tálalva

Az Első Törvény Trilógiában Abercrombie megvett kilóra. A világa aprólékosan kidolgozott, a szereplők nem egyszerű bábok, hanem élettel teli hús-vér lények, a történet lenyűgöző, több szálon fut, melyek előbb-utóbb összeérnek. A fantasy sablonjai élettel telítődnek, eredményük egy működő Világ. Nem mellesleg Kamper Gergely kiváló fordításának is köszönhetően.

A Hidegen tálalva című könyv megjelenését hosszú hónapokig húzta a Könyvmolyképző, aztán a Könyvhétre hipp-hopp megjelent. Korán értem oda, az enyém lett a 001-es sorszámú puha fedelű példány.

Csupaszív gyilkosok, bárdolatlan bárdosok, nagyhercegek, méregkeverők, hűséges zsoldosok (haha) vásári egyvelege jelenik meg a közel 800 oldalas regényben.

Ezúttal nem a szokásos Kilencujjú Logen - Bayaz - Luthar - Glokta, stb. szereplőkkel találkozhatunk, kevesebb a mágia, de annál több a harc, az ármány, a cselszövés, az átbaszás, és így tovább, és így tovább. Az Első Törvény Trilógia néhány epizódszereplőjéből főszereplő válik, és jönnek újak is persze, a fehérgalléros irodista-adminisztrátor cselszövéseken edzett olvasók pedig ámulhatnak a Styrián átívelő vad harcokon, a bosszú hamis mélységén, és az emberi elme örök változékonyságán.

Kiváló baszós-kardozós könyv, ajánlom mindenkinek.

Könyvhét

- Jó napot kívánok, M. Nagy Miklós - Ha nem is egy bomba nő című könyvét keresem - léptem oda az Alexandra Kiadócsoport standjához.
- Ne haragudjon, melyiket? - kérdezett vissza a pultos.
Megismételtem, pultos balra el (a kollégájához.)
- A Cartaphilus adta ki - szóltam utána, gondoltam segítek.
Pultos vissza, és kérdi - Mi is a címe? A nemiség...ööö
Itt már röhögtem, - Talán így menni fog - mondtam, és elővettem az okostelefont, megmutattam a szerzőt, címet.
Pultos balra el, majd jön az infóval - Az a könyv csak holnap lesz.

Így hát vigasztalásként vettem egy Gillian Flynn-t.

frissítés:
Csatársor: Abercrombie, Gaiman, Baráth, csere Esterházy, Flynn, M.Nagy. (Kaptam még egy ajándékkönyvet is, de nem került be a keretbe, és lányomnak egy Ruminit, de az itt nem játszik)

Fejős Éva - Bangkok, tranzit (avagy ugorjunk egy seggest az "irodalomba")

Vettem egy fejősévát. 

Annak idején elhűlve olvastam a honlapján a rajongói bejegyzéseket, a köszönőleveleket, a tapsikolást. A jelenséget magát.

Viccelődtem már a kárára (mea culpa), ezért gondoltam, úgy fair, hogy megismerkedem vele közelebbről is: kinéztem egy e-könyvét (Bangkok, Tranzit, ez volt a legolcsóbb), és gyorsan megvásároltam.

 

Az első tíz oldalon belül már van egy ordító logikai hiba a regényben. Ennyi memória, illetve szerkesztői odafigyelés kellett volna. Nem volt meg.

A 15 %-ának elolvasása után már nagyjából meg is tudom tippelni a könyv végét.

 

Férfiak, akik pasizzák a többi fickót, hmm.

Vásárolnak, nagy szatyrokkal térnek vissza a hotelba. Szerelmi válság okán. Nahát.

Finom koktélokat isznak. Na persze.

Alkudnak a taxisokkal. Kis helyi pragmatizmus.

A szerelem, a vágy, és mindezek ígérete lengi be Bangkok zegét és zugát.

Mindenki meg akarja találni a lelki békéjét. Ugyan mi mást? Önmagát is. Pedig ahhoz nem is kellene olyan messzire menni. Csak nekiállni gondolkodni.

 

Kicsit olyan, mint a Star Wars, csak izgalom nélkül: operett, távol-keleti misztikus mézesmázba öntve.

Könyv biztosan nem marad szárazon.

 

Nem azt mondom, hogy lobotómia, közel sem az. Azt is elfogadom, hogy kellenek a szappanoperák, az ilyen könyvek. Vagy micsodák. Közönségük van, nem is kicsi. Nem mindenki a viszkit szereti, van, aki a banánlikőrt.

 

Bontatlan csomagolású lelkeknek való.