Kaján 90!

Az elmúlt nyáron ünnepelte 80. születésnapját a magyar karikaturisták egyik doyenje, Sajdik Ferenc.

Ismét ünnepre van okunk, március 3-án lesz Kaján Tibor 90 éves!

Ugyan 14 évvel ezelőtt írott, de ma is aktuális gondolatait ITT olvashatjátok.

Aki "Kajánkodni" szeretne, a születésnapi köszöntéssel kapcsolatos információkat ITT találja.

Boldog Születésnapot!

Tóth Krisztina - Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina (1967- ) költő, író, műfordító (számos irodalmi díj birtokosa), Budapesten él, történetei is javarészt itt játszódnak.

A Hazaviszlek, jó? című kötet (Magvető, 2009) novellákat, tárcanovellákat tartalmaz, öt nagyobb egységre osztva.

A városban mászkálva, villamosozva, metrózva tapasztaltakat prózává átalakító Teiresziász történetektől  az egyes szám első személyben írott, a mindennapi otthoni apróságokat tartalmazó  Háztartási parajelenségeken át a bennünket körülvevő világ Tar Sándorhoz hasonlóan szociografikus mélységű megfigyelésétől Cserna-Szabó András végtelen fantáziájáig, és humoráig ötvőző további fejezetekig (A kalap közepe; Sors, nyiss nekem tért; Hazaviszlek, jó) minden megtalálható ebben a könyvben, ami miatt  az embernek olvasni érdemes.

51 rövid írás. Egypercesek, Örkény óta tudjuk, hogy - mint egy rövid versben - mennyi minden elfér mégis ezekben az apró történetekben.

Finom humor,  szelíd szarkazmus, mély emberismeret, merész, de nem harsány szókimondás, okos ötletek jellemzik a kötetet. A tárcanovellák műfaja nem enged meg hosszabb időzést egy-egy eseményen, nem enged erősebb kontúrú jellemábrázolásokat, pillanatképeket kapunk inkább, reflektorként kiemelve történéseket, alakokat.

Hajléktalanok, szatyros nénikék, kiállhatatlan cipőbolti eladók, postások, magyarkodó agynélküli antropomorf, külföldre utazó hentesfiú, kedvenc háziállatok, íkávés felújítás, fiatal és idősebb szerelmesek - megannyi hétköznapi szereplő, rajtuk és a mesélő szemén keresztüli mély megfigyelések sora.

Homokakváriumként lepergő életek, véletlenszerűen összerendeződő bonyolult minták, kapcsolatok, melyek szétesnek, majd újrarendeződnek...

  

A fásult tekintetünk előtt többnyire rejtve maradó megkapó emberi pillanatok, vagy tömény hülyeség, esetleg aljasság, ezekben szemezgethetünk, ezek vagyunk mi.

(Csak az a rusnya borító ne lenne..)

C3PO & R2D2 fan-pikcsörsz kommentár nélkül

Csepregi Tamás - Szintetikus álom

Szolídabb delírium tremens  hatása alatt éjszaka, hazafelé menet, amikor a fények, és az arcok összefolynak, ahol a közvetlenül szemünk elé kerülő bóklászó antropomorfok zombikként válnak szét előtted, és némelyik rádszegezi lassú, hideg, üres tekintetét...
Ez a mai Budapest ivás, vagy egy nehezebb nap után. Bár előtte sem sokkal élhetőbb-, másabb közeg. Nehéz megszokni, ha meg lehet egyáltalán ezt a Janus-arcú mocskos és egyben gyönyörű várost...

Képzeljük el mindezt ötven, vagy száz év múltán:

Pest-Buda Agglomerátum Rt. - az irányítást  átvette a Cég, mely monopóliumként, oligarchaként uralkodik a város felett (igazi, beteg vadkapitalizmus). A rend már régen a múlté, a rendfenntartás hamis illúzióvá vált. A város inkább már városállam, szigorú, zárt határokkal (fal), a külvilág az ittélők számára nem létezik, a halál-, a deportálások, és az erőszak mindennaposak.

Pusztító vírus fertőzi a fásult lakókat, mely kezdetben megtizedeli a várost, később már nem tudja ellensúlyozni a túlnépesedést sem. A fertőzötteket és a rendszerrel kollaborálni képteleneket kitaszítják (aktív közreműködő szerv a Szolgálat) - ami rosszabb a halálnál is. Hogy miért rosszabb, nem tudjuk meg, ezt a kérdést a szerző nyitva hagyja a számunkra.


Pest-Buda vs. Budapest névcsere szimbolizálja a város változását, az ipari, laposabb, szürkébb, zsúfoltabb, lepusztultabb Pest válik hangsúlyosabbá.

Duna - a keringő kék, tiszta folyama helyett bűzlő csatorna. A díszlet elemeibe tartoznak még többek között: monszuneső, szürkület, graffitik, omladozó falak, és málló vakolat.

Kifinomult technológia, legális és féllegális drogok - teljesítményfokozók, és lassítók teszik élhetőbbé az egyébként szegény, háború utáni, elszeparált, élhetetlen életet. A fogyaszthatatlan termékeket, a szintetikus élelmiszereket harsogó reklámok hirdetik, melyek belesülnek a retinádba és az agyadba. Itt minden ami természetes, az méregdrága és szinte megfizethetetlen.

Agresszív punkonk, lézengő zombik, gyári munkások, szerencsejátékosok, arctalan százezrek,  gengszterek, hivatalnokok és menendzserek:  a szerencsétlenek tömegeinek és a kis számú szerencséseknek a közege. Pongók - kínaiak tömegei élnek még Pest-Budán, többségük a Kínai Legitim Körzetben (volt nyolcker) akik közül a kivételezettek várost képeznek a városban.

Az ilyen világban könyv helyett az egyik kézbe hitelkártya a másikba fegyver való.

Üres, céltalan életek sora - a mai végletes világunk sötét tónusú, szomorú karikatúrája.

"De kinek is mondhatnám el? Kit érdekelhetne? Egyedül vagyok. a város utolsó zongoristája. A hangszerek nem ebbe a gépvilágba valók. Élek, amíg megadatik."

Folyékony, gördülékeny a szöveg, Csepregi Tamás igazi mesélő vénával van megáldva. Nem tipikus regény, nincs eleje, közepe vége, novelláskötet, mely novellákat a közös helyszín és világ fűzi össze. Jórészt egyes szám első személyben írott, sokszereplős cyberpunk thriller, hihető, hús-vér karakterekkel.

A Szintetikus álom kiváló szórakoztató irodalom, érett írás egy elsőkönyves szerzőtől (Tuan kiadó, 2009).

Vajon mikor jön a következő?

Maj Sjöwall-Per Wahlöö - Az elveszett tűzoltóautó

Carver után, ebben a hányás-hasmenéses, türelem nélküli, rémálomittas, rövid időszakban levettem a polcról az egyik legvékonyabb krimit, a Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópár által 1969-ben írt Az elveszett tűzoltóautó című könyvet. Kikapcsolódásnak.

Nem csalódtam.

A skandináv krimi-írók mintha a Sjöwall-Wahlöö szerzőpáros köpönyegéből bújtak volna elő.

(E lapokon olvashattatok már a Stieg Larsson által jegyzett Millenium-trilógia 1 2 3 köteteiről, nem fogtok olvasni Jo Nesbo Vörösbegyéről (nem tett rám mélyebb benyomást, nem hittem el Harry Hole karakterét), beszereztem viszont még Arnaldur Indridason Hidegzónáját és Henning Mankell több könyvét is.)

Sjöwall-Wahlöö magukat marxistának valló írótársak voltak. Itthon csak pár könyvük jelent meg (az Európa adta ki a fekete könyvek sorozatban, 1981-ben Az elveszett tűzoltóautót, fordította Magyar Csaba; A Rakéta Regényújság pedig a Roseanna; A svéd, akinek nyoma veszett; illetve A nevető rendőr című krimiket).

A társadalombírálatuk lépten nyomon kiütközik Az elveszett tűzoltóautó lapjain. A politikusok és a rendőrség tehetetlensége, a légszennyezés, a fiatalok szabadossága gyakori betétjei a történetnek. Aprólékos megfigyelésekre épülő, és - bár a Beck-sorozat egyik kötetéről van szó, mégis  - több gyilkossági nyomozó kiegyensúlyozott jelenlétével és karakterével operáló (Martin Beck, Gunvald Larsson, Evald Hammar, Sten Lennart Kollberg, Einar Rönn, Fredrik Malender) krimit kapunk, melynek gyújtópontja (szó szerint) egy külvárosi ház felrobbanása, és három ember halála.

Szelíd humorral, sötét helyszínekkel és - többnyire - magányos, emberkerülő nyomozó karakterekkel, mégis megkapó emberséggel találkozhatunk a lapokon.

Az egyik nyomozó kiváló helyszínelő, azonban a társait kerüli, kiváló módszerét alakította ki a WC-n való tartózkodásnak, amikor valaki elő akarja keríteni. A másik feleséggel és pici gyerekkel bír (a nyomozófeleségek háztartásbeliek), itt az írók nem idegenkednek a szexuális részletektől sem, azonban nem viszik túlzásba. A harmadik nyomozó egyetlen vágya, hogy hazakerüljön, és kipróbálja újonnan és méregdrágán vett pizsamáját! A főfelügyelő nyugdíjazás előtt áll, ezért személyes sértésnek vesz minden új gyilkossági ügyet. A történetben központi szerepet játszik egy kis piros gyermekjáték, az elveszett tűzoltóautó.

A nyomozást a tűzesetet követően kis idő után balesetnek minősítik és lezárják, aztán egy aprócska felfedezés új irányt szab az eseményeknek. Megindul a hajsza a központi figurának vélt Bertil Olofsson után...

Nem értem a mai skandináv krimi-divatot megragadó kiadókat, hogy miért nem állnak neki a Sjöwall-Wahlöö szerzőpáros tízkötetes Beck-sorozata kiadásának...

Twitter

Tegnaptól TwitterElek:
@bukfalobill

Nihil

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz

És beszélgettem vele a lépcsőházban:

Bementünk, mert kint nagyon fujt a szél

És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:

Aztán lementem a Rottenbiller-utcán

Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni

Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,

Én mondtam: mindent abba kell hagyni:

A művészetnek ne legyenek korlátai -

Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol

És ha nem gondol semmit, az is művészet -

És ha csak érez valamit, az is művészet

És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet

Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -

Nem is az a fontos, hogy művészet-e

Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az

De akkor nem is kell művészet -

Mert az a fontos, hogy figyeljenek

Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán

Én még bementem egy kávéházba:

Akkor egy szélroham jött veszekedve

És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot

Kávét ittam és olvastam egy lapot:

Valami cikk volt a versköltészet céljáról

De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet

(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,

Hogy most meg kellene dögölni

És kiölteni a nyelvemet.

Top 5

Bill korrekt, de ha top öt akkor legyen öt. Egyébként szerintem is Tarr Béla és Kevin Smith über alles.
Szigorúan erősorrendben, szubjektíven.
1. Brian élete
2. Mami blú
3. Shop stop (angolul clerks, külön basszák meg a fordítók)
4. Egészséges erotika
5. Sulihuligánok (amcsi, de akkor is qrvajó)
És tudok ötig számolni.
Ami pedig a zenei kultúra túlélését jelenti, bejelentem, hogy soerii and poolek koncert lesz csütörtökön, és mindenki paraszt aki nem jön el, és igen, a zöld hajú lány péterfi bori, szőriéspulek tudja a legjobb ügyet:



És a mai estére tekintettel megosztom, hogy a kocsmában. Bal csapott ijedősen, aztán jobb egyenes kétszer arcba, lehetőleg az orra.
Remélem olvassátok. Bassza meg.

Egy a jelszó tarkós béke!

A félszemű

A Coen fivérek filmjéről, a True Grit-ről már ITT megnézhettetek egy rövid trailer-t.

Holnaptól a mozikban!

Jeff Bridges 1984 óta - állítása szerint szinte minden filmjének forgatásán - egy régi fényképezőgéppel (Widelux típusú panorámagépet használ) fotókat készít, melyeket külön albumokba rendez.

A forgatási fotóit könyv formájában is kiadta.

A Geekblognak köszönhetően, íme egy link Jeff Bridges weblapjához, ahol a True Grit forgatásáról készített fényképek is megtalálhatóak.

Bridges, mint nagy Lebowski

Raymond Carver - Nem ők a te férjed

Raymond Carver (1938-1988) amerikai novellaíró, költő.

Korán nősült, két gyermeke született. Saját bevallása szerint: "életemre és írásmódomra, közvetlenül és közvetve sem gyakorolt semmi akkora hatást, mint az, hogy két gyermekem van” .

"A családi élet mást sem jelentett számára, mint nyomasztó felelősségtudatot és folyamatos zaklatást, ami elvonja őt az írástól."

Családját kezdetben takarítóként, árukihordóként, fűrészmalmi munkásként, és könyvtári kisegítőként tartotta el. Dolgozott kórházban éjjeli felügyelőként, szerkesztett természettudományos kiadványokat, tanított (inkább ivott? John Cheeverrel -Falconer- együtt) írói kurzusokon, majd professzor lett a Syracuse-i egyetem angol szakán. Első feleségétől 1982-ben vált el. Erős kihívásokkal küszködött az alkoholizmus terén.

Magyar nyelven első ízben a Kalligram kiadó adott közre egy válogatáskötetet:

Raymond Carver - Nem ők a te férjed (Pozsony, 1997) .

A kötet novelláit John Bart-nak a minimalizmusról szóló bevezetője, és az egyik fordító, Vajda Róza kiváló utószava fogja közre.

"A kevesebb több"

Carver a minimalista irányzat követője volt (nem szerette ezt a kifejezést, tiltakozott ellene, túlságosan leegyszerűsítőnek találta).

Nem foglal állást-, csak mesél a történeteiben, melyeknek a mindennapok nehéz, küzdelmes-, és ritkán felemelő eseményei a témájuk. Nincsenek jellemrajzok, csak történések vannak, melyek egy szituáció, egy pillanat köré sűrűsödnek, szereplőit ezek a történések rángatják, vagyis inkább e szituációkba kerülve próbálnak emberi gyengeséggel telítve ép bőrrel, ép ésszel - többnyire értetlenül - kikerülni.

Írásai rövidek, szikárak. Kevés szereplővel (egy-egy házaspár, család, barátok, és szűkebb környezetük) valamint nyugtalanítóan közeli, esetlen gesztusokkal, tétova, sután emberszagú párbeszédekkel bírnak.

"Az álom az, amiből felriadsz"

A novellák (szinte) véletlenszerűen, gyorsan érnek véget, a szorongásunkat nem is szavakkal kifejezett események okozzák, hanem az olvasóként hozzátett és hozzágondolt, a képzeletünk által teremtett képek és gondolatok. Sok esetben szavakkal elmondhatatlan, hogy mi is szorítja össze egy-egy írás olvasása után az ember torkát.

A Magvető Kiadó Carver életműsorozatot tervez kiadni, a három részesre tervezett sorozat első kötete, a Kezdők már megjelent, hamarosan jön a második, a Befognád, ha szépen kérlek?. 

Novelláiból az író halála után Robert Altman játékfilmet készített, Rövidre vágva címmel.

Statisztika

Az első bejegyzés az elmúlt év márciusában született. Ha jól számolom, összesen 103 poszt készült (pontosabban ennyit hagytam meg, elég sokat töröltem a közzétételük óta).

Ha hihetünk a blogspot statisztikájának, a látogatók 44,9 %-a visszatérő.

(A látogatók 31,9 %-a több, mint 10 alkalommal tért már vissza.)

Az oldalletöltések száma az oldal alján, bal oldalt található.

A legtöbben a könyvmegjelenések, vagy a várható könyvmegjelenések kulcsszavakkal találtak a blogra.

Ezután jön a búkfaló bill és a búkfaló.

A nap, széna, erotika és a pornó szinte adják magukat.

A többi találat jellemzően írók neveivel vagy könyvcímekkel kapcsolatos.

Két kedvenc kulcsszavam (vajon hogy kerültek pont ide?) az:

álat porno

és a

dugas filmek

A legtöbben természetesen kis hazánkból érkeztek. Szinte egész európából volt már - többségükben véletlen - találat.

Volt azonban visszatérő látogató Romániából, Szlovákiából (ezek talán a nyelv miatt érthetőbbek), azonban jöttek már vissza Franciaországból, Oroszországból, az Egyesült Államokból, sőt, Japánból (?) is. (Idegenbe szakadt hazánkfiai?)

A "népszerűbb" posztok listája a blog jobb oldalán található.

A legtöbbet olvasott négy bejegyzés a blog megnyitása óta a mai napig:
     Várható könyvmegjelenések
     Irvine Welsh: Pornó (Chelloveck írása)
     Kurt Vonnegut - A repülő macska
     Kedvenc mondat 15 - Antal József

A számomra legkedvesebb bejegyzés Kurt Vonnegut - A repülő macska című könyvéről szóló.

Írt a blogba több kiváló bejegyzést Gsxrfans-őr vadászírókról és Ayn Rand-ről sok képpel illusztrálva (a fans-őr névválasztás az én hülye humoromat-, és Viking türelmét dícséri), Szürreállat (kiváló és felejthetetlen wowbaggereseket), emellett Chelloveck és Gawerner is egyet-egyet szintén könyvekről.

Köszönet mindegyikért! Remélem, még visszatérnek, és írnak újakat...

Rajtuk kívül még Сергей Сергеевич Бутов-nak van lehetősége cikkeket írni. Remélem előbb-utóbb sor kerül rá.

Vélemény

Tudom, hogy az élet rövid.
Az idő véges.
A föld erőforrásai szűkösek.
A szabadidő ritka kincs.

De.

Kérem, használjátok a Vélemény-gombot.
Annyit tudjunk legalább, vajon érdemes-e...
Sőt, írjatok kommentet, ha nem. Vagy ha igen.
Vagy mi.

Bagatelle

Orrot fújni jó.

Szabadulsz valamitől,

ami nyúlós, csekély, mégis nehéz:

nincs hová odakenni.

Orrot fújni rossz.

Zajként terjed tova,

szomszédos szobák

csendjében kavarja fel

alvások nádvizét.

Kanyarban a motoron

jártasság vagy bátorság.

Papírvattába higiénia,

ha éppen lába nem kelt a pedálos

tisztasági vedernek.

De mandulafagylaltba

prüsszenteni nyálkasötétzáport,

a keményített tejszínfityulára:

csak egész fiatalon

vagy majd egész öregen, öregem.

Addig a vasalt zsebkendő legyen

zsebünkben figyelmeztető

minden kívül-belülről

jöhető rosszra.

(Válasz a világ wowbaggereinek. Testről, lélekről, hitről, 16 grammról. 
 Na aludjunk egy sort, és álmodjunk egy sört...)

Wovbagger és gonzó.
Osztom az észt.
Tehát az ember: test, lélek és hit.
Mérhető: a test kilóban, a lélek kb 16 gramm (kb ennyi levegőt fújsz ki, ha kifújsz) a hit nem mérhető.
Valaki szerint mindenkinek igaza van, mindenkinek nagy fasza van.
Szerintem nem így van, szerintem csak nekem van igazam, és mindenkinek kis fasza van.
Egyébként bejelentem, hogy szervezzük áprilisra a nagy thaiföldi kirándulást, ahol szigorúan elkerülünk minden templomot. Viszont egy kellemes brigád kezd összeállni.
De amiért írtam.
Olvastam egy könyvet. Farkas Pál: Egy önkéntes naplója.
Hát ez egy kibaszott szar könyv, senki ne vegye meg, senki ne olvassa el. Mert úgy jár mint én és felbassza az agyát. Mentségemre mondom, hogy ajándékba kaptam. Vagy kibaszom az emeletről, vagy karácsonyra továbbadom.
Reszkess világ!
Csak mondom, hogy továbbra is kettő könyv van ami olvasásra méltó, és az ágyam mellett tartom:
Szentírás (Szent Jeromos Bibliatársulat 1999, neovulgáta)
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Hát, Bill könyvei is jók, sőt nagyon jók.