Kedvenc mondat 1-2 - Cserna és Szolzsenyicin

Hölgyeim és Uraim, azaz Ladusó és Gentlemanusó, ma egy sorozat születik, melyben kedvelt (vagy frissen olvasott) könyveim kedvenc mondataiból válogatok. Kedvcsinálónak.

Persze a szövegkörnyezetből kiragadva egy mondat többnyire nehezen értelmezhető, ezért néha csalni kell...

Íme az első kettő:

1. Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk (2009 Magvető)

"Coitus után minden jószág szomorú - kivéve Szép Ernőt, aki már előtte is."

2. Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja  (1989 Európa, fordította Wessely László)

"A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették a szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadéros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cezartól, és dohányt is vett."

(Ha valaki véletlenül erre tévedne - amire valljuk be, kicsi az esély - és még ráadásul kedve lenne csatlakozni - ez már szinte a lehetetlent súrolja - írja meg saját, kedvenc regénymondatát)

Irány Rió!

Az utóbbi időben kezdek kikerülni a zombi-létből...

A gyerekek elég nagyok már ahhoz, hogy ismét van lehetőségem elmenni pár helyre, jöhet színház, mozi, képtár, étterem, napláne söröző.

Hét év óta először, idén már több alkalommal is eljutottunk kedvesemmel színházba. Jellemzően modern darabokat néztünk meg, többé-kevésbé jól választottunk.

A gyerekekkel együtt néztünk meg azonban egy előadást, melyet ezúton ajánlok a figyelmetekbe.

A címe: IRÁNY RIÓ!

A Thália színházban láttuk (eleddig) kétszer.

Fergeteges előadás, tele humorral, jó zenékkel és féktelen gegekkel, az elsőtől az utolsó percig elvarázsol. Kicsik és nagyok láthatóan egyaránt élvezték.

A Brass In The Five kvintett és Méhes Csaba pantomimművész állítottak össze egy kiváló műsort, ahol ez a pár - jó értelemben - lökött előadó különféle helyszíneken és változatos kalandokon át jutnak el végül a célállomásig.

A Brass In The Five kvintettel a Millenárison találkoztunk először pár éve, ahol egy sétálós hangszerbemutatón vettünk részt. Még tengeri kagylókon is játszottak!

Van még egy műsoruk, a "Brass Cirkusz", sajnos még nem láttuk.

Nap, széna, erotika

A nap, széna trilógia harmadik része ma 22:45-kor a Filmmúzeum műsorán!

Ízelítőnek:

Flashforward

A címmel először a tévében találkoztam.

Pár részt megnéztem a sorozatból (ami amúgy a jobbak közül való), kiváló az alapötlet és tetszettek a lassan kibomló szálak, a színészi alakítások.

Aztán olvastam a könyv várható megjelenéséről egy netes hírben, és - bár ez a papíralapú tárgyaknál jellemző rám, mostanában a sci-fi-nél azonban kevésbé - szerettem volna megvásárolni. Még egy játékon is részt vettem érte, sőt, más nevében is játszottam (fúj), bár az illető tudomással volt róla. Nem nyertem meg (nem szoktam).

Egyszóval érdeklődéssel vártam.

Csalódás lett a vége.

Kár érte, ugyanis jól indult a történet, a sorozatból már ismerős szituáció eredetije a CERN-ben játszódik, főhősei tudósok, nem nyomozók.

Talán egy kisregényt megért az ötlet, a totális emlékezetvesztés, a pár perc lehetőség a jövőbe pillantásra, és a világ azt követő totális megváltozása. Megváltoztatható-e a jövő, van-e rá hatásunk? Vagy eleve elrendelt a sorsunk? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a könyv.
Hiányoltam azonban az emberek - az eseményt követő - változásainak leírását, a gondolkodásuk, viselkedésük, szokásaik átalakulásának ismertetését. Helyette rövidhírek keretében ismerhettük meg a történéseket, a környezet reakcióit, és pár - nem túl érdekes - karakteren keresztül mozgattak át bennünket a történeten, mely történetet persze fel kellett dobni üldözési jelenettel (hol máshol, mint az hadronütköztető alagútjában) és pár pisztolylövéssel. Még ez a gonosz karakter is tudós persze, aki egyik kezében bombával, a másikban pisztollyal, a harmadik kezében vetítőpálcával kiselőadást tart a történelem visszafordításáról. Érezhető (pontosabban úgy érzem), hogy e szegény ember felesége is csak azért halt meg a múltban (vagy mikor), hogy a történetet kicsit továbblökje.

Aztán meg persze jön a végső meglepetés, az újabb jövőkép, mely már csak kevesek sajátja, melyben a halhatatlan Nobel díjas emberiség befalazza a napot, mint Kőmíves Kelemen a nejét (vö. kell egy asszony a házba). Szingularitás, na persze, mi más jöhetne: itt majd' hogy nem letettem a regényt, pedig már csak pár oldal volt hátra.

Végeztem, gyorsan feltettem a polcra, és levettem a következőt.

Elnézést mindenkitől, aki szereti, de nekem nem jött be, nem az én világom.

Robert J. Sawyer - Flashforward

Metropolis Média, 2010.

Fordította: Tamás Gábor

Zöld zóna

Ráérek, a pulyák vidéken (hehe, az egyik szemem sír, a másik nevet), munkahely után van idő (még) a monitort bámulni, blogot írni.

No de minek is? Kezdetben arra szántam, hogy szita agyamnak támaszt nyújtson egy-egy könyv elolvasása után. Mintegy katalógusként: író, kiadó, könyvcím, főbb szereplők, történet, érzéseim, ilyesmi.

No de a blog nyilvános, ami maga után vonja, hogy könyvekről pont ezekre az emlékeztetőkre, vagyis ezekre ilyen formán nincs szükség. Sőt bosszantó, vö. spoiler. Könyvismertetésekre lusta vagyok (lusta bizony), kritikához pedig nincs meg a kellő lényeglátásom, bátorságom.

Marad hát a szabadidőmben pár bejegyzés, unaloműzőnek (legalábbis az én unalmamat űzi). Meg hát szürreállat bejegyzései, ha venné a fáradtságot.

Még így, vendégek nélkül is megy ez...

Node íme a mai tapasztalat, a Zöld zóna.

Ami nem egy kisvendéglő, nem is egy kisadag vegetáriánus étek.

Hanem mozifilm Paul Greengrass-tól. Aki látta a Bourne-filmeket, nagyjából már tudja is, hogy mire számíthat, sűrű jelenetekre, Matt Damonra, okos történetvezetésre.

A Zöld zóna jó film, de a Zöld zóna idegesítő film. Ugráló kameramozgás, elmosódott és szuggesztív képek garmadája közel két órán keresztül. Szem nem bírja, torok kiszárad (sör nincs a közelben). Ez a fajta kameramozgás adja az alapfeszültséget, de kevesebbel is megelégedtem volna.

Jók a karakterek, hihetőek a szituációk, reálisan ábrázolt a háború pokla. Háborús film, mégis - viszonylag és szerencsére - kevés a lövöldözés. Damon főtörzsőrmestert* játszik (ha lehet hinni a fordításnak), aki felderíti az iraki tömegpusztító fegyverek nemlétének igazságát. Tűzön, vízen át. Nem törődve a következményekkel, ha kell, szembeszállva feletteseivel. Okosan összeillesztve a kirakós darabjait. Fut, vezet, öl, tárgyal a legmagasabb szinten. Léteznek még ilyen emberek, mármint akik megszállotjai a munkájuknak, sőt, az igazságnak.

Nézd meg, ha van rá kedved.

*De hogyan képes egy altiszt a filmben ábrázolt szellemi teljesítményre? Amerika ilyen gazdag lenne?

Melyik a kedvenc könyvkiadód?

Kérdésem a következő, melyek a kedvenc hazai könyvkiadóid? Esetleg melyik három? No és miért?

Szigorúan abc-, és nem fontossági sorrendben, mely kiadók műveit keresem leginkább:

(Természetesen közös jellemzőjük, hogy a hozzám közel álló írókat adják ki, és a számomra ismeretlen írókkal is csak ritkán fogok mellé... No meg a borítók is szépek.)

1. Agave

Krimi, sci-fi, fantasy, horror, és még a jó ég tudja, milyen művek kiadója...

Az első Kondor Vilmos regény óta (Budapest Noir) kezdtem megszeretni őket, addig krimit elvétve olvastam (10 évente egyet). Azóta nézem az új megjelenéseket, Caleb Carr-t, Dennis Lehane-t, Kondort, no meg - ha nem is krimi - Gaiman műveit folyamatosan keresem. Ne feledkezzünk meg Trenkáról sem, és állítólag a Baráth Katalin regény sem utolsó...

2. Cartaphilus

Szépirodalom, zeneéletrajz, krimi, satöbbi. 

Charles Bukowskit és William Whartont nagy mennyiségben adnak ki, már ezért becsülöm őket, de biztos kézzel nyúlnak olyan írókhoz, mint például az általam nagyra tartott cseh Josef Skvorecky, aztán Anthony Burgess, ifjúkorom egyik kedvelt Brautigan könyve is újra megjelent náluk (a beat-írók sorozata erős), aztán meg Hjortsberg, Ellroy, és így tovább, és így tovább.

Remélem a nemrégiben beszerzett Edward Bunker, Herta Müller, Clevenger, és Fante sem okoz majd csalódást...

De hogy még Faludy Villon fordításait is kiadták!

3. Magvető

Szépirodalom, no meg némi csúnya.

Az ma számomra a Magvető, mint tizen- vagy huszonéve volt az Európa. Remek érzékkel választanak a külföldi és a magyar szépirodalom művei közül (kívülről legalábbis így látszik). Bartis Attila, Dragomán, Esterházy, Závada Pál, Cserna-Szabó ugyanúgy belefér a palettába, mint Cormac McCarthy és Gárcia Márquez. Szerencsére könyvekkel jól el vagyok látva, még sok jó kötetük előttem áll...

Ui: Vonnegut miatt respect a Maecenas kiadónak is!

No és a Tieid?

A jó öreg cseh filmek

Imádom a cseh filmeket. Varázslatosak. Tudják, hogy miről szól a nagybetűs ÉLET.

Ki ne emlékezne - ha többre nem is - a Szigorúan ellenőrzött vonatok stemplijére, a Tűz van babám báljára, a Sörgyári capriccio kéményére majd fenekelésére, az Én kis falum lépcsőjére a sörrel, és így tovább, és így tovább.

Ma este ment a tévében a Nap, széna és pár pofon (rendező Zdenek Troska), a nap, széna trilógia második része, csak pár momentum:

Egy jelenet a filmből:

<Öregasszonyok szaladnak a pletyka (a film bonyodalmának) forrása felé, egyikük sietne, eldobja a botját, majd felül a seprűre. Az arra szaladó tisztelendő úr odaszól: Matusková, már megint? Hát nem volt elég, hogy már kétszer lelőtték?>

Sajnos a seprűre szállásról nem találtam képet, de íme e jelenet főhőse:

 
Aki teheti, nézze meg a filmet!

EMA, a rejtély kulcsa

Az Egyenlítői Magyar Afrika megmozgatta nejem képzeletét is. Tetszett neki a könyv - amit nem csodálok, valóban nagyon jó - de ezen túl arra is választ keresett, hogy milyen forrásból táplálkozhatott Trenka a regény megírásakor. Saját tapasztalatokra - ehhez persze nem kellett nagy fantázia - de milyenre? És persze honnan? Kedvesem ötlete az volt, ha nem is afrikai, akkor legalábbis szegénymagyar, sőt valószínűleg cigány (sic!, hehehe) közegben nőhetett fel.

Nos a helyzet az, hogy a történet ötlete Trenka krétai nyaralása (Iraklion) során fogalmazódott meg (saját bevallása/honlapja szerint), aztán persze már csak meg kellett írnia. Termékeny a fantáziája.

De vajon hol lehet hozzájutni a Szaurusztánchoz?

Olvassatok Chelloveck-et!

Igen, ez az a csolovek, a Gépnarancsból.

Vagyis mégsem az, inkább egy sci-fi blogger, műfordító.

Ha érdekelnek a sci-fi filmek, és közülük leginkább azok, melyek a régi pepecselős-kockázásos technikával készültek, olvassátok a blogját!

Zenebutik

Pár zene a valamikori kedvencek közül, mielőtt végleg elfelejtem (ma már többnyire jazz-t hallgatok, pusztul a világ...).

A zenére ugyanaz igaz, mint a könyvekre, a minőséget egyértelműen jelzi az újraolvashatóság, vagyis az újrahallgathatóság.
Ezek még ma-, sokadszorra is erős, ütős darabok:

Az angol punk kezdete:


A fantasztikus underground punk-rock-pop (vagy mi) zenekar:



No meg egy kis női punk-rock:

Ivan Mladek

Lazításként két meccs között...