A húsleves

... előbeszéd ... ez egy többék-kevésbé kitaláltnak tűnő történet, olyan kifejezéseket szedtem össze benne, amiket ez alatt a pár évtized alatt itt-ott hallottam és nagyon kedvelek. Szószedetet nem csinálok hozzá, aki nem bírja (latinból tud, képes valamire) a magyar nyelvet, az inkább nézze a trubadúrládát, ne engem olvasson. ;-) Nem kell semmi továbbit hozzáfűznöm, ma ezt volt kedvem megírni és ez így kerek...

 

A húsleves – írta: SzergelyButov írása

Történ egyszer, hogy a keresztanyáék, ezek a „fínom úri pösti népök” meghívták Pistikét, a falusi keresztgyereküket magukhoz a városba... Ebédre.
Mielőtt az édesanyja útnak indította volna Pistikét erre a nagy útra, jól kioktatta a dolgokról.

-         Tudod kerösztanyádék kényös, fínom pösti úri népök. Visölködjé nekem rendössen! Fönt laknak ők abba a nagyfaluban, oszt oda kimönnek öléd az óllomásra válámi vasszökérrel. Osztán tedd bé ám azt a cserfös szájadat édös fiam, csak akkor felelé, ha mögkérdeznek! Ne felödd körönytanyád fősztjit mögdícsérni!

-         Úgy lösz ídesanyám, úgy lösz áz! – bólogatott Pistike.

Megérkezett a nyugati-pályaudvarra a vonat. A keresztszülők már várták Pistikét, aki az ünneplő gúnyájában érkezett. Bár ne tette volna, azt már tavaly előtt kinőtte, de nem volt pénzük másikra. Így szerencsétlen Pistike olyanképp festett, mint egy ruhagyuri, vagy lelencgyerek.

-         Szervusz kisfiam, hogy telt az utazás? Elég fáradtnak nézel ki!

-         Agysten körösztanyám! Nem tudtom óludni az íccaka, mert az éjbátor felzargatta a lemestert a hózunk előtti zsizserefára. Hióba dobtam utónuk a kutácsot, osztán egész éjjel vernyákútak. Mög aztán én még nem utaztam ilyen tüzes igyekezettel soha... – mutatott félelemmel vegyes tisztelettel a mozdonyra Pistike.

-         Na gyere kis legény – próbálta oldani a hangulatot a keresztapa – megmutatom az automobilt, az biztos tetszeni fog neked.

Volt ám nagy csodálkozás, álmélkodás. Pistike még soha nem látott automobilt, villamost, emeletes házat és ezt a sok csuda dolgot...

-         Körösztanyám, mökkora nagy pajták ezök ottan? És ezek a vasszökérök, ahogy csattognák a kövekön?

-         Nem pajták azok kisfiam, hanem házak, csak emeletesre építették őket. Na, menjünk és ebédeljünk meg, ahogy illik.

Az egész család az ebédlő asztalnál ült, a cseléd éppen a leveses tálat hozta. Elmondták az asztali áldást, a házigazda intett a cselédnek, hogy merje ki mindenkinek a levest. Amikor Pistikére került a sor, ránézett a levesre és eszébe jutottak az anyja intelmei ...

-         Ez oszt levös körösztanyám! – kiáltott fel Pistike nagy örömmel -  Van bönne akkorá répa mint a fászóm, oszt olyan fínom, púha mint áz á töhénszar, ámibe reggöl böleléptöm!

Erre azok a fínom pösti úrinépök már nem tudtak szólani, a keresztmama abroszostul,  tányérostul, eszcájgostul diszkréten leájult a székről...