és artista nélkül?

... előbeszéd, azt gondoltam rögtönözök már valamit ide is... Azon okból, mert már 25-óta Pábóló Nem-Roda verse az utolsó bejegyzés. Meguntam nézegetni, na nem mintha valaha is izgalmat okozott volna ... úgyhogy megtettem a szükséges előkészületeket, negyven szál cigi, öt kávé, betoltam a szokásos tífusz pszichedelikus trance zenét, felvettem a fejhallgatómat és megkértem az ujjaimat, hogy írjanak. :-)

és artista nélkül ? - írta Szergely Butov írása

... egy szép tavaszi napon Frici bácsi, a mindig kapatos, dohány szagú latin-angol szakos tanár... Akit egyébként nagyon szerettek, csak sajnos annyit ivott, hogy felrobbant a mája, isten nyugtassa. Megemlítette, hogy a káptalan utcájában lévő kegytárgy boltban kapható az a latinkönyv, amit kiválóan lehetne forgatni órán. Fúk lányok szíveskedjenek megvásárolni, ha már a tankönyvek között nem fér el ez az olvasmány. Soha nem fogják elolvasni, ismerem én magukat, de nem drága a könyv. Hogyan is lenne az, hiszen ilyen avitt dolgokra manapság a kutya sem kíváncsi? Másrészt jobb ha az áll a polcunkon, mint mondjuk egy halom Errare humanum est Rómána, dr. Stefán Krank füzet... Na jó a fiúknak nyilván valami más... Pénteken suli után, úgy is arra mennek hazafelé, beugorhatnak és megvehetik. Pénteken mindig piacnap van, feljön a sok vidéki öregecske busszal a városba, hogy kipakolja az árúját a standokra. Élő tyúkot, nyulat, tojást, füstölt kolbászt, szalonnát, zöldségeket, terményt, gombát, gyümölcsöket és minden elképzelhetőt hoznak magukkal, ami falun megterem. A diákok csapatostul fordultak a káptalan utcájára és szembe találták magukat a piacra igyekvők forgatagával. Városi járókelők, paraszt asszonyok rakott szoknyában, tele hátival (vesszőből fonott hátikosár) a vállukon, szatyrokkal a kezükben őgyelegtek... Pár diák megállt a kegytárgy bolt előtt és tanakodtak...

- Te Tamás, mit is mondott Frici bácsi? Mi annak a könyvnek a címe?

- Őőő, ha jól emlékszem Nota bene... Nézd, ott van a kirakatban.

A diákok bementek a boltba, de mivel az egész pici helységben néhány polc és pult gyanánt egy íróasztal is volt, így elég szűken voltak iskolatáskával a vállunkon, csak lapjával. A pult előtt egy termetes rakott szoknyás, kendős ősz hajú asszonyság állt és a kirakott tárgyakat nézegette. Se kikerülni, se átugrani nem lehetett volna, az eladó tanácstalanul tárta szét a kezét, miközben a diákokra nézett. A mámi egyszer csak felvett egy műanyag feszületet a pultról és kedves hangján megkérdezte...

- Lelkecském, mennyibe kerül ez a kis Jézuska?

- Száz forintba kerül. - mondta kedvesen az eladó...

- Eeez a kiiis szaaar? - kérdezte, már rikácsolva a hölgy

A diákok között általános derültség lett úrrá, a hölgy zavartan tette le a műanyag feszületet és oda fordult, amikor is Tamás jó hangosan megszólalt.

- Csókolom és artista nélkül? Mennyi lenne?

Már senki nem nevetett, Sic transit gloria mundi. Kínos csönd telepedett az üzletre. A diákok zavartan, egyesével kihátráltak a boltból és szégyenkezve útnak indultak, ki-ki a dolgára. Persze Frici bácsinak nem szóltak az incidensről, hogy miért nem vette meg senki azt a bizonyos könyvet...