Mostanában

Szépen csendesen csordogál a nyár. 

A zombi-létemnek gyakorlatilag vége, a gyerekek már elég nagyok hozzá, hogy ki tudjam pihenni magam. Bár még szabadság előtt vagyok, az igazi pihenést az elmúlt pár hét szolgáltatta, ugyanis a gyerekek vidéken voltak a nagyszülőknél: azt kezdhettem az időmmel - jórészt - amit akartam.

Könyvélmények:

Parti Nagy Lajos - Sárbogárdi Jolán - A test angyala

Ez a könyv egy kisregény terjedelmű nyelvi lelemény. Banális szerelmi történet, ám nem is a történet a lényeges, PNL ugyanis úgy játszik a nyelvvel, ami nagyon közel áll hozzám. A szándékos helyesírási hibái külön szórakoztatóak.  Nem testes vörösbor, hanem rozé, abból is fröccs, habszódia. A Budapest-Törökszentmiklós vonatút elegendő volt az elolvasásához.

Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában

Ez egy különös és különleges könyv. Egy autista kisfiú nyomozása adja a kerettörténetét (a szomszéd kutyáját egy vasvillával átszúrva találják), azonban a lényeg nem is igazán ez, hanem a kisfiú gondolkodásmódja, sajátosan és mélyen racionális világa, és mindezek szabályai a megdöbbentőek. Emellett a kisfiút az érzelmek teljes hiánya jellemzi, sem adni, sem kapni nem képes (ebben azért hasonlít az emberek jelentős részéhez).

A fenti két könyvet gsxrfans-őr barátomtól és kedves feleségétől kaptam kölcsön, köszönet érte! (kaptam még kettő másikat is, azoknak is eljön nemsokára az idejük).

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Kondor Vilmos (bárki is lapul e név mögött) regényeit mindig jó érzésekkel, örömmel olvasom. Várom a megjelenésüket, és ennek nem is a tökéletes kivitelezésük az oka (változó színvonalúak, az első krimije, a Budapest noir véleményem szerint a legerősebb), hanem az a hangulat, ami jellemzi az írásait. Ez a regénye krimi és kémtörténet egyben, Gordon Zsigmond szokásos kemény és csökönyös főszereplésével.

Expander (Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina novellái)

Tóth Krisztina - Pixel

A tárcanovella műfaja reneszánszát éli. Vegyes érzésekkel olvastam az Expandert, és a Pixelt mert mélyen tragikus, szomorú történeteket tartalmaznak, humor - amire most úgy lenne szükségem, mint egy falat kenyérre - csak nyomokban lelhető fel bennük. 

Az olvasás élvezete megvolt, örömöt azonban nem adtak. 

Dragomán tárcái a mágikus realizmust idézve egy kislány felnőtté válását írják le akit szülei balesete után a nagymamája fogad örökbe. Háy János örökké fázó kisfiúja az érzelmi sivárság történeteinek szereplője (fiúnak született, nem szabad túlzottan szeretni), PNL töténetei pedig az értelmetlen erőszak groteszkjei.  Érdekes, hogy az Expander Alexandra kiadvány, a Pixel Magvető, mégis jelentős átfedések vannak (az Expander tárcanovellái Tóth Krisztinától mind megtalálhatóak a Pixelben). A Pixel volt az a könyv, amit a kétharmada után félretettem (nem abbahagytam), mert egyelőre elegem van abból, hogy ezt a kurvaéletet lássam viszont a lapokon, bármilyen magas színvonalú a megvalósításuk.

Egyelőre visszatértem a Tűz és jég dala ciklushoz, annak is a harmadik részéhez (Kardok vihara, G.R.R. Martin).

Korábbi fogadalmamnak még meg tudok felelni, az elolvasott könyvekről nem írok, és nem is tervezek a jövőben ismertetőt írni, ugyanis az olvasás nyálcsorgásos, mély élményét a folyamatos jegyzetelgetés, az ismertető szövegén gondolkodás állandóan megzavarta.

A Búkfaloda további blogszerzőit azonban - remélem - ez nem akadályozza meg abban, hogy néha kitegyenek ide egy-egy ismertetőt. 

Bár az olvasók száma még elmegy, a reakcióké azonban oly csekély (a Mi van terítéken - könyvlista bejegyzéshez összesen ketten fűztek - könyvekről - megjegyzést), hogy a folytatás nagyjából értelmetlennek tűnik...