Rövid HungaroCon látogatás, és hosszú este...

Pénteken leutaztunk billné szüleihez a Tiszához, ahol a búkfaló gyereke(in)k töltik el nyári szünetük mindannyiunk számára megérdemelten nagy részét.

Szombaton reggel kilenc körül autóba pattantam, és mint falusi Sumakker indultam el a jobbára kies Salgótarjánba HungaroCon előadásokat hallgatni, és szülővárosom pár helyszínét bebarangolni.

Tizenegy óra tájban már oda is értem, megkerestem a Café Frei-t, majd megittam egy kávét, még becsekkolás előtt.

Az első ember, akivel összefutottam, Rhewa (Kovács Andrea) volt (megismertem már fényképről, és szemmel láthatóan Ő is engem), röviden be is mutatkoztunk egymásnak. A következő - eladdig nem személyes - ismerőssel Bódi Ildikóval a jegyváltáskor találkoztam, majd a teremben az egyik előadás végére be is ültem.

Chelloveck-kel (Kollárik Péter) a filmes projektje előtt ráztam kezet, és váltottunk pár szót, majd megnéztem, meghallgattam - immár másodszor - a humorral és képekkel bőven illusztrált kiváló előadását.

Ezután kinéztem a temetőbe, majd körbejártam a valamikori középiskolámat. Győzike házát nem néztem meg.

Rövid ebéd után újra HungaroCon, először Bódi Ildikóval, majd az új Avana elnökkel, Pocsai Lászlóval váltottunk pár szót, majd belehallgattam két-három előadásba. Az Sfmag szerkesztőinek bemutatkozása alatt szerencsére mellém ült Rhewa, így egy kicsit beszélgetni is tudtunk.

Jó volt találkozni velük, sajnálom, hogy Odo-val nem futottam össze, Vele szerettem volna még megismerkedni, illetve még pár emberrel, de a kislányom beteg volt, ezért nem tudtam megvárni a Zsoldos Péter-díj kiosztóját, rövid lamentálás után fél öt körül már indultam is haza. Az út nagyjából két órás, este tízkor már ott is voltam a gyerekeknél.

/A többi egy bohózatba fordult rémálom volt. Kábé húsz-harminc kilométerrel a megérkezés előtt a kocsi bemondta az unalmast, csörgött a motor, leállt, majd a fék sem működött, kisebb lavírozást követően sikerült egy nagyjából egyenes szakaszon kézifékkel megállnom, hogy ne szálljanak közvetlenül kanyar után belém.

Nem szeretném elárulni, hogy milyen típus Assistance szolgáltatását hívtam fel, majd egy igen érdekes beszélgetés következett. Elmondtam, hogy ki vagyok, milyen típusú autóval, mi történt, és nagyjából hol állok (Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt, a szántóföld van két oldalon, én az út szélén az autóban, ami bekrepált, nem igazán tudom ezért, hogy pontosan hol, de nem messze tőlem van egy kilométertábla, azon 18-as szám szerepel). A telefonos assistance első kérdése az volt, hogy belföldön vagyok-e? Mondtam, hogy igen (megszokhattam volna már a McDonalds-nál, hogy nem szabad a robotot félbeszakítani, és elmondani mindent egyszerre, mert úgyis mindig végigkérdez mindent, akármi történik). Megnézette velem a kilométeróra állását (biztosan fontos ilyen esetekben), majd tisztáztuk azt, hogy él az assistance-szolgáltatásom (ezt három lépcsőben vettük, először azt mondta, hogy 2009. januárjában lejárt. Erősen furcsállottam, ezért a következő tippje az ez év áprilisi lejárat volt. Kétkedésemre kiderült, hogy júliusig rendezve van, tehát mégis minden rendben). A következő kérdése az volt, hogy Heves felé tartok-e? Mondtam az úrnak, hogy nem, ahogy említettem, Hevesről tartottam Kisköre irányába, útközben robbantam le, egy névtelen úton, de milyen jó, hogy itt egy kilométertábla, a tizennyolcas! 84-es? - kérdezte ő. Nem, - válaszoltam türelmesen, - a 18-as, ahogy említettem. Köszönöm, - mondta, - ez valószínűleg helyszíni javítás lesz, mindjárt intézkedem, küldöm a szerelőket, pár perc, és visszahívom. 

Közben azért felhívtam billnét, aki el is indult édesapjával, mint második számú felmentő sereg. Eddig sima volt a helyzet, búkfaló bill többnyire egy nyugodt ember, most sem húztam fel magam, ha elromlott az autó, akkor elromlott, egye meg a fene. Háromnegyed óra múlva azért gyanússá vált a dolog, a felmentő sereg sehol, hívom az assistance számát, felveszi egy kellemesen női hang, aki rövid idő múlva zavartan közölte, hogy még nem intézkedtek, és mondjam már el, hogy hol is állok pontosan, és hogyan kerültem a szántóföldre. Elmondtam, szépen, tisztán, érthetően, amit korábban is, hogy az úton állok, kétoldalt van szántóföld, Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt és a többi, és a többi, tizennyolcas kilométerkő. És erősen rosszallásomat fejeztem ki kulturált módon azért, hogy vajon mi a bánatot csináltak az elmúlt háromnegyed órában?! Visszahívjuk, - ígérte a hölgy, intézkedünk. Közben befutott billné, és itt a világ egy kicsit kifordult magából, mert az első húsz kérdése már azért nem esett olyan jól, amikor pedig a műszakilag - hozzám hasonlóan - erősen aluldiszponált feleségem a motorháztetőt is kinyittatta velem, aznap először az én agyam is ledobta a láncot. 

Pár perc lábrázás után hívtam az assistance-t, hogy mégis mire számíthatok? Uram, Egerből (!) indul a trailer, kábé háromnegyed óra múlva ott is lesznek! De csak hétfőn állnak neki javítani, ugyanis hétvége van!

Kiskörén van egy autószerelő, assistance hölgyet tíz perc türelemre kértem, billné az apjával el a szerelőhöz, tíz perc múlva megérkeztek, együtt a szerelővel és a Viharral. Természetesen csutakra bőrig áztunk, amíg megnézte a motort, és hümmögve háromféle diagnózist rögtön felállított. Itt már célirányosak voltunk, a Meg tudja javítani? - kérdés többszöri feltevésével. Meg. - válaszolta a szerelő úr, ezért őt választottuk, lemondtam a trailer-t. Kétszer beszéltem azért még az izgatott assistance-s hölggyel, egyszer a trailer-es faszival (mindketten amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal), majd kiderült, hogy azért itt vidékről van szó, kell a másodállás, a kábé százhatvan centis szerelő aznap este biztonsági őr lesz a szomszéd falu diszkójában hajnalig, ezért sietnie kell, segíteni most nem tud. Billné a szerelőt elvitte vissza a faluba, majd vontatókötelet szereztek, kisebb bénázás után faterjával felszereltük, közben szépen lassan besötétedett. Billné bevontatta billt a szerelőhöz, és utána hipp-hopp, már otthon is voltunk! A nap méltó lezárása az unicum+sör+vacsorax2 hármas (vagy csak az aritmetika ősi rejtelmeiben járatos emberek tudják, hogy ez vajon négyes-e) volt.

Hogy másnap se felejtsem el, hogy vidéken vagyok, tíz percre beragadtam a vécébe, nem működött a zár.

Az autóra két-három hetes renoválás vár, ezért vonattal jöttünk vissza Budapestre. A vonatutat olvasással töltöttem el, ezért az utat végigtelefonáló, szomszédos ülésen ülő csitri, aki négyszer még azért a száját is kirúzsozta, majd bekente valamivel a hónaljait is, már ki sem tudott igazán mélyen zökkenteni. /

Újra itthon!