Történt egyszer, hogy írtam egy bejegyzést, szigorúan magánjellegűt (mint mindegyik ezen a blogon, de az pláne), egy igazi szellemi magömlést. Benne volt minden, a stand-up comedy-től a bokorban pisilésig.
Tegnap aztán, gyanútlanul ránézek a blog statisztikájára (a statisztika pedig eleve gyanús kellene hogy legyen, mert a statisztikusok szerint ha egy hétig fosol aztán egy hétig székrekedésed van, akkor az átlag szerint rendben van az emésztésed), és azt látom, hogy kora délutánig több, mint száz ember nézte meg az inkriminált magányjellegű posztot, és lájkoltak is rendesen (amire eddig példa ugye még nem/alig volt). Kérdésbe fordult az agyam, de nem értem rá többet foglalkozni vele, mert, ööö, dolgom volt...
A kora délutánt követően egy közepesen erős ittasságba keveredtem - Billné őszinte közreműködésével és segítségével -, mely az estébe torkollott, majd egyszer csak hazaértem. Innentől kezdve nem emlékszem semmire, egészen hajnali kettőig, akkor felébredtem, felöltöztem, és elindultam dolgozni. Nem, mégsem, inkább ittam pár pohár vizet, majd leültem a számítógép elé.
Felgöngyölítettem az esetet mint serlokholmsz. Rájöttem a turpisságra. Még egy-két órácskát fent voltam, majd ismét nyugovóra tértem.
Az okája ez a stand-up comedy-s úriember (amúgy kedvencem a műfajában) fb-s bejegyzése volt (aki ugyanazt az iskolát végezte el, mint én, és ugyanott, csak nem ugyanazon a szakon, és biztosan nem ugyanakkor, és így tovább, és így tovább, de ez nem is lényeges, csak e videóból derült ki, igazából csak azt nem tudom, hogy talált rá az inkriminált posztra), a többit a címből tudjátok:
Nagyon sajnálom, de a Youtube-os beágyazás már nem működik. Béke poraira...
VálaszTörlésHa már így történt (remélem azért még valamikor meggyógyul) akkor legalább kiteszem Hajdú Balázs blogjának a linkjét:
http://hajdubalazs.blog.hu/