Elsőízben a négyes metrón

Egészségtudatos táplálkozás

Először is összevágtam a friss uborkát. Beleöntöttem egy ízléses üvegtálba, aprítottam mellé lédús fehér paprikát, egy fél vöröshagymát, két érett paradicsomot, és egy kis retket.

Megsóztam, de csak érintőlegesen (a só túlzott fogyasztása ugyanis közrejátszik a magas vérnyomás kialakulásában), éppen csak, úgy, hogy érezhető legyen, és ne nyomja el az alapanyagok természetes ízét - nehogy az egészség rovására menjen.

Megöntöztem extra szűz (és finom) olívaolajjal, és egy leheletnyi citromlével. Csipetnyi bazsalikom. Az illatos fetát közepesen apróra kockáztam, és ráöntöttem.

Mindezeket lassan, érzéssel összekevertem. Fakanállal, mert legalább annyira fontos a fa érintése a friss salátának, mint a jó bornak a tölgyfahordó!

(Hiszen nagyon fontos az egészséges táplálkozás. Nemcsak megelőzhetjük vele a betegségeket, hanem csillogó, vibráló lesz a tekintetünk, friss és ruganyos a bőrünk és járásunk. Fontos, hogy megadjuk a szervezetünknek azt, amire szüksége van!)

Betettem a hűtőbe, ott is - egészségtudatosan - külön polcra.

Kivettem a szalonnát és a kolbászt. Öntöttem egy pohár pálinkát. Szeltem egy kábé húsz centi vastagságú kenyeret.

Belerúgtam a hűtőbe, lehúztam a pálinkát, elkezdtem falatozni, majd felpukkantottam egy üveg jó, száraz vörösbort.

Egészségünkre!

Kemény István - Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,

úgy tettél te is, mint aki szeret:

a tankönyveid és a költőid is

azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,

cinikus ember se lett belőlem,

csak depressziós, nehéz és elárult,

bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson

vagy egy kisváros, alig látom.

Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy

mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,

az se volt baj, hogy nem szerettél, 

majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,

de egyszer csak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,

egy elbutult idegen néni,

aki gyűlöletbe burkolózva még

ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,

annyit se morogtál, hogy hagyjalak,

mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,

elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,

nem vagyok az már, ki voltam egykor,

az életem nagy happy end nélkül is

véget érhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,

túl nagy énfölöttem a hatalmad.

Hozzád öregszem és belehalok, ha

most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:

használni akarom a szívemet.

A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,

édes hazám, szerettelek.

A tavas első pillanata

Tram-taram

Szívesen