sokk (vagy éppen kevés is elég)

Sokkhatásként ér egy csomó dolog az irodalomban, de nem úgy, mint TGM-et, aki nem tud mit kezdeni a fikcióval, és így általában a lírával, hanem olvasást szerető emberként inkább az ízlésem elmúlt pár évre jellemző átrendeződése döbbentett meg.

Elmúlt a szépirodalom iránti olthatatlannak tűnő lelkesedésem. Mint Török Lajos gróf - aki amint könyvet vett a kezébe, rögtön eltűnt a kritikai érzéke - magam is mindent elolvastam, és elegendő volt pár jó mondat, hogy levegyen a könyv a lábamról - hiába volt amúgy túlírt, érdektelen, vagy éppen unalmas. Fárasztanak a szenvedéstörténetek. A körülöttünk lévő világ ábrázolásában csak azokat a könyveket fogyasztom jó szívvel, melyekben a mindennapi szellemi vagy fizikai nyomorunk görbe tükrön keresztül, abszurd humorral - egyáltalán humorral -  van ábrázolva. A többivel nem tudok mit kezdeni, és a szerző hiába ünnepelt-, hiába nem marad kultúrszem szárazon, rajtam már nem talál fogást.

Szelíd nyugalommal nézem a könyvpiac burjánzó limbóhintóját, azt a törekvést, hogy a jó ízlés határát páros lábbal, alulról  átaraszoló terméket adjanak azok kezébe, akik szegényes fantáziájuk-, emberekhez nem méltó életük-, vagy ki tudja milyen egyéb okból vesznek olvasás címén szemetet a kezükbe. Nem szeretnék példákat hozni, mert azt hiszem mindenki tudja, hogy miről, kikről van szó. Sokkhatás csak akkor ér, amikor e könyvek szerzői elhivatottságukról, küldetésükről, értékeikről papolnak (az értéket az olvasótáboruk nagyságával mérve).

Nem sok olyan könyv van, amit azért hagytam félbe, mert felzaklatott. Ilyen volt a Bret Easton Ellis-féle Amerikai psycho. Hogy a benne ábrázolt erőszak öncélú-e valóban, vagy az orrunk tudatos belenyomása a közönyös és könyörtelen közegbe amibe élünk, máig sem tudom.

Azt sem tudom pontosan (és Cormac McCarthyn kívül talán senki más nem tudja), hogy Az Út-ban a fiú bekerült-e vajon a kondérba, vagy védelmet kapott. Ne legyenek azonban illúzióink.

Azok a könyvek érintenek meg igazán, amikben nem a nagy gaztettek, hanem a hétköznapok apró, kicsinyes gonoszságai vagy málladozó sorsai állnak össze életté(rré). Az atombomba ledobása, vagy a nácik rémtettei döbbenetes, és sokkoló történetek, de amikor a metróban meglátom a fiatal, kezdő, még nem szétrongyolt arcú, viszonylag rendezett ruhájú kéregetőt (akit társai, miután pénzt adtunk és arrébb mentünk, kiraboltak), valóban napokig nem térek magamhoz.

Bukowski, Hasek, Heller, Wharton, Mailer, Vonnegut, Burgess, Skvorecky, Gutiérrez, McCarthy, Tar, Dragomán ... és hosszasan lehetne még sorolni, kik ragadják meg jól, és ábrázolják sokkolóan ezeket a hétköznapi élethelyzeteket, és a mindennapi, testközeli sunyi gonoszságokat.

Sokkoló tartalmak témában még: Anaria , Cariad , Ilweran , Miamona , Pupilla , Szee