Charles Bukowskit nehéz olvasni.
A lét peremén egyensúlyozó sorsok, pia, trágárság, szenny, és pia, és pia, és dugás, és hányás és szarás...
Egy író, aki minden póz, és magamutogatás, érzelgősség nélkül írja meg történeteit. A történeteit, melyek személyes tapasztalatokra épülnek, nem a jól fűtött lakás mélyén, a kiváló vacsora és drága bor elfogyasztása után született borzongató, a megfelelő három lépés távolságból született írások a nehéz sorsú emberekről.
Gyomorforgató, egyáltalán nem felemelő-, mégis a figyelmünket valamiért végig lekötő abszurd, tömör történetek ezek ismét, sajátos, fanyar humorral, egy végtelenül szabad, kompromisszumokat nem ismerő ember tollából.
A rövid novellák jórészt Henry Chinaskiról szólnak, aki nem más, mint Bukowski alteregója.
Az ilyen mondatok miatt olvas az ember Bukowskit:
" - ...Unom már várni a halált. Menjünk el valahová - mondta a férfi.
- De hova? - kérdezte a nő.
- Bárhová. Enni, inni, nézelődni.
- Jorg - kérdezte a nő -, mihez kezdek majd, ha meghalsz?
- Eszel, alszol, baszol, pisálsz, szarsz, öltözködsz, járkálsz le-föl, és hisztizel.
- De én biztonságra vágyom.
- Ki nem?
- Úgy értem, még csak össze sem vagyunk házasodva. Még csak az életbiztosításodat sem vehetem majd fel..."
"- ...Szerinted nekem pont egy nagy festő kell?
- Nem. Egy jó vízvezeték-szerelő is megteszi.
- Igen, ha szeret.
- Na ja. Vedd fel a kabátod, menjünk."
"- Hülyék - mondta Jorg, ahogy haladtak lefelé a lépcsőn -, elfpofázzák az életüket, az enyémet meg zavarják.
- Jaj, Jorg - sóhajtott Arlene. - Te nem szereted az embereket, ugye?
Jorg ránézett a nőre, felhúzta az egyik szemöldökét, de nem válaszolt. Arlene folyton basztatta amiatt, hogy nem bírja az embereket - mintha az, hogy ha valaki nem szereti őket, megbocsáthatatlan bűn lenne. De Arlene nagyon jó kúrás volt, és jó társaság - legalábbis az esetek többségében."
Bukowskit mégis könnyű olvasni. Próbáljátok csak ki.
" - Olvasom az írásait, nagyon erősek - mondta a nő. - Rengeteg a trutyi magában, de érzelmileg jól megmozgatja az embert.
- Ezt jól látja. Nem vagyok kiemelkedően jó, de más vagyok mint a többiek."
Charles Bukowski - Forró vízi zene (Hot water music, Cartaphilus, 2010, fordította Pritz Péter)
Bukowski sírján ez áll: "Don't try", azaz ne próbáld, csináld.
Cserna-Szabó írása a könyvről:
VálaszTörléshttp://csernaszabo.blog.hu/2011/01/26/bukowski_uj_forras_januar