Nyár

Nyári szünetet jelentek be a blogon. És őszit és télit.

Jövőre, Veletek, ugyanitt.

Mostanában

Szépen csendesen csordogál a nyár. 

A zombi-létemnek gyakorlatilag vége, a gyerekek már elég nagyok hozzá, hogy ki tudjam pihenni magam. Bár még szabadság előtt vagyok, az igazi pihenést az elmúlt pár hét szolgáltatta, ugyanis a gyerekek vidéken voltak a nagyszülőknél: azt kezdhettem az időmmel - jórészt - amit akartam.

Könyvélmények:

Parti Nagy Lajos - Sárbogárdi Jolán - A test angyala

Ez a könyv egy kisregény terjedelmű nyelvi lelemény. Banális szerelmi történet, ám nem is a történet a lényeges, PNL ugyanis úgy játszik a nyelvvel, ami nagyon közel áll hozzám. A szándékos helyesírási hibái külön szórakoztatóak.  Nem testes vörösbor, hanem rozé, abból is fröccs, habszódia. A Budapest-Törökszentmiklós vonatút elegendő volt az elolvasásához.

Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában

Ez egy különös és különleges könyv. Egy autista kisfiú nyomozása adja a kerettörténetét (a szomszéd kutyáját egy vasvillával átszúrva találják), azonban a lényeg nem is igazán ez, hanem a kisfiú gondolkodásmódja, sajátosan és mélyen racionális világa, és mindezek szabályai a megdöbbentőek. Emellett a kisfiút az érzelmek teljes hiánya jellemzi, sem adni, sem kapni nem képes (ebben azért hasonlít az emberek jelentős részéhez).

A fenti két könyvet gsxrfans-őr barátomtól és kedves feleségétől kaptam kölcsön, köszönet érte! (kaptam még kettő másikat is, azoknak is eljön nemsokára az idejük).

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Kondor Vilmos (bárki is lapul e név mögött) regényeit mindig jó érzésekkel, örömmel olvasom. Várom a megjelenésüket, és ennek nem is a tökéletes kivitelezésük az oka (változó színvonalúak, az első krimije, a Budapest noir véleményem szerint a legerősebb), hanem az a hangulat, ami jellemzi az írásait. Ez a regénye krimi és kémtörténet egyben, Gordon Zsigmond szokásos kemény és csökönyös főszereplésével.

Expander (Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina novellái)

Tóth Krisztina - Pixel

A tárcanovella műfaja reneszánszát éli. Vegyes érzésekkel olvastam az Expandert, és a Pixelt mert mélyen tragikus, szomorú történeteket tartalmaznak, humor - amire most úgy lenne szükségem, mint egy falat kenyérre - csak nyomokban lelhető fel bennük. 

Az olvasás élvezete megvolt, örömöt azonban nem adtak. 

Dragomán tárcái a mágikus realizmust idézve egy kislány felnőtté válását írják le akit szülei balesete után a nagymamája fogad örökbe. Háy János örökké fázó kisfiúja az érzelmi sivárság történeteinek szereplője (fiúnak született, nem szabad túlzottan szeretni), PNL töténetei pedig az értelmetlen erőszak groteszkjei.  Érdekes, hogy az Expander Alexandra kiadvány, a Pixel Magvető, mégis jelentős átfedések vannak (az Expander tárcanovellái Tóth Krisztinától mind megtalálhatóak a Pixelben). A Pixel volt az a könyv, amit a kétharmada után félretettem (nem abbahagytam), mert egyelőre elegem van abból, hogy ezt a kurvaéletet lássam viszont a lapokon, bármilyen magas színvonalú a megvalósításuk.

Egyelőre visszatértem a Tűz és jég dala ciklushoz, annak is a harmadik részéhez (Kardok vihara, G.R.R. Martin).

Korábbi fogadalmamnak még meg tudok felelni, az elolvasott könyvekről nem írok, és nem is tervezek a jövőben ismertetőt írni, ugyanis az olvasás nyálcsorgásos, mély élményét a folyamatos jegyzetelgetés, az ismertető szövegén gondolkodás állandóan megzavarta.

A Búkfaloda további blogszerzőit azonban - remélem - ez nem akadályozza meg abban, hogy néha kitegyenek ide egy-egy ismertetőt. 

Bár az olvasók száma még elmegy, a reakcióké azonban oly csekély (a Mi van terítéken - könyvlista bejegyzéshez összesen ketten fűztek - könyvekről - megjegyzést), hogy a folytatás nagyjából értelmetlennek tűnik...

Mi van teritéken?
Én is megosztom, hogy milyen olvasnivalóim vannak. Ebben különös segítséget adott Gál Lajos olaszrizing (2009) alkotása, melyet ajándékba kaptam és egészen különösen érzékeny húrokat pendített meg bennem (érik egy másik bejegyzés). Szóval a St. Andrea Ferenchegy chardonnay a kedvenc fehér olvasnivalóm. Egészen fantasztikus, kissé drága bor. Szóljon a szakértő: "Hűvös, de barátságos, részben vegetális illat. Fehérhúsú gyümölcsök, különböző alma és őszibarack fajták között kereshetjük díszítő ízeit. Sokrétű, komplex ízvilág, tartalmas lecsengés." Érdekes, hogy a Gál Lajosnál ugyanazt a terroirt tapasztaltam, ha vakon kellene kóstolni, a fajtajelleg ellenére lehet, hogy összekeverném a kettőt. Nehéz, de igaz szavak ezek. Pedig most látom, hogy a Ferenchegy kb. négyszer drágább mint az olaszrizling, bassza meg.

No szóval, összeszedtem egy kis olvasnivalót. Egy nagyon szép szőke kék szemű sommelier lányt is megkértem, hogy segítsen az olvasgatásban, de épp ma mondta, hogy lassan olvas, emiatt lehet, hogy elhúzódik a projekt. De a lényeg, az általan tervezett olvasási sorrendben:
1. Gere Attila: Portugieser (2009): sokan nem kamálják, de szerintem teljesen rendben van.
2. Gere Attila: Athus (2007): rendkívül jó ár/érték arány, egy igazi kezdő is érzi, hogy valami nagyon jót olvas.
3.: Tüske pince, Cabernet Franc (Halmai Csaba 2006): igazi gránát az arcba. Überkirály bor, sajnos nekem már csak két kötet van belőle, a szőke lányon kívül senki sem kap belőle.
4. Weninger & Gere: Cuvée Phoenix (2007): az előzőn terroirben túltesz, már lehet érezni a föld erejét, igen a tízezer év, a savak, a víz, nagyon nagy erő, ami nekifeszül belülről az arcnak.
5. Gere Attila: Cabernet Sauvignon Barrique (2007): hát igen, nos ha kibebaszott kurvajó bort akarsz inni, nagy testtel és mégis a tölgyfahordó játékos vanília illatával és ízével, ezt ne hagy ki. Én leborulok ezen bor előtt, hál' istennek van még belőle, nem bőven de ha jóban vagyunk biztos bontok.
6. Gere Attila: Kopar (2007): ezt nem ismerem, még nem bontottam, igazándiból ajándékba kaptam egy kissé túlfizetett szívességért. Kíváncsi vagyok rá, nagyon, de csak akkor bontom, ha egy jó szakértővel tudom meginni (lásd szőke sommelier). Mint tudjuk az évjárat ennél a bornál különösen fontosan esik a latba, mivel mind a borfajták aránya, mind azok származási helye radikálisan tud változni az évjáratok között. A mostani tudás szerint az 1997-es (van belőle nye nye nye nye nye) és a 2000-es (van belőle nye nye nye nye nye) ami igazából überfasza, de ezeket inkább akkor bontanám, ha egy két pinájú Cameron Diaz könyörögne érte egy marék száz dollárossal a kezében térden állva meztelenül. Hát igen, lehet, hogy egy darabig még nem bontom meg, bár Cameron Diaz is öregszik, lehet, hogy egy jó borért rám fanyalodik.
Nos ez a listám. Ami realitás, hogy jövő héten feljön egy barna nem sommelier lány, és bontok egy 100 százalékos eperbort (ausztria), amiből kurvaélet, hogy nem iszom egy kortyot sem.

Mi van terítéken?

Újabb lista arról, hogy mi van a nem létező "éjjeliszekrényemen", mi vár olvasásra az elkövetkező hetekben:

Kondor Vilmos - Budapest romokban
Tóth Krisztina - Pixel
Expander (Parti Nagy Lajos, Háy János, Dragomán György, Tóth Krisztina novellái)
Tana French - Menekülés
Joe Abercrombie - Miután felkötötték őket
Antal József - Kód, Vektor
G.R.R. Martin - A Jég és Tűz dala sorozat 3. és 4. része
27 képtelen történet (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája)
John Irving - Árvák hercege
Orhan Pamuk - Isztambul
Kurt Vonnegut, Lee Stringer - Fedél nélkül New Yorkban
Hubert Selby - Rekviem egy álomért
Irvine Welsh - Pornó
William Wharton - Büszkeség ; Hírhozók

És nálad?

Hetiegyvers - Pilinszky János

Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és

oly éles fényü, mint a kés,

lobogva lélekző tükör,

mit lassu harcban összetör

karom csapása. Nyugtalan

heves fogakkal visszamar

a mélyen megzavart elem.

Legyőzve, lustán fekszem el

és hallgatózom. Csillagok

rebbennek csak, mint elhagyott

egek vizébe zárt halak,

tünődve úszó madarak.

Elnézem őket, röptüket

az irgalmatlan és süket

egek között, én árva szörny,

kit páncél nyom, heges közöny,

ki mit se kér, és mit se vár,

csak bámul hosszan és puhán;

sikamló, sűrü pikkelyek

lepik be sűrün szívemet,

a mélyén édes-jó iszony,

kitéphetetlen orv szigony,

mit észrevétlen vert belém

a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,

alant a kagylók boldogok,

szivük remegve tölti meg

a fénnyel érő sűrü csend.

És mintha hívást hallana,

zuhanni kezd az éjszaka,

moszat sodor vagy csillagok,

nem is tudom már, hol vagyok?

Talán egy ősi ünnepen,

hol ég is, víz is egy velem,

s mindent elöntve valami

időtlen sírást hallani! 

Wowbagger: Nazca vonalak: a megfejtés
Jelzem, van egy rejtély, nevezetesen, hogy miért, hogyan és mi célból keletkeztek a Nazca vonalak. Ma reggel megfejtettem. Gyengébbek kedvéért: a vonalak Krisztus előtt 100-600 körül keletkeztek, Peruban találhatók.
Nálam kevésbé kiemelkedő géniuszok, mint Erich von Daniken (Eric Anton Paul von Daniken), akivel találkoztam svájcban egy bárban, de ez egy másik történet, és Nemere István, akivel semmilyen kocsmában sem találkoztam még, úgy vélekednek, hogy egy idegen földön kívüli civilizációnak szóló üzenetek ezen vonalak, melyek segítségével az idegen földön kívüli civilizációkat tájékoztatjuk képregény jelleggel, és kifejezzük, hogy visszavárjuk őket.
Nos, mint említettem, egy bravúr kombinációs elmélettel megtaláltam a megoldást. Szerintem úgy volt, hogy kb. 2100-2600 évvel ezelőtt egy pár indián a szokásosnál jóval több kokaint tolt fel, aminek következtében az egyik barom kitalálta, hogy tudjátok mit? Ássunk kurvahosszú gödröket, melyeket ha fentről, mondjuk több száz méterről néznek, akkor azok madarakat, majmokat meg ilyesmiket fognak mutatni. Na ezen teljesen szénné röhögték magukat, majd toltak még egy kis kokaint és megásták. És, hogy miért? Hát mert jó móka volt.

Rövid HungaroCon látogatás, és hosszú este...

Pénteken leutaztunk billné szüleihez a Tiszához, ahol a búkfaló gyereke(in)k töltik el nyári szünetük mindannyiunk számára megérdemelten nagy részét.

Szombaton reggel kilenc körül autóba pattantam, és mint falusi Sumakker indultam el a jobbára kies Salgótarjánba HungaroCon előadásokat hallgatni, és szülővárosom pár helyszínét bebarangolni.

Tizenegy óra tájban már oda is értem, megkerestem a Café Frei-t, majd megittam egy kávét, még becsekkolás előtt.

Az első ember, akivel összefutottam, Rhewa (Kovács Andrea) volt (megismertem már fényképről, és szemmel láthatóan Ő is engem), röviden be is mutatkoztunk egymásnak. A következő - eladdig nem személyes - ismerőssel Bódi Ildikóval a jegyváltáskor találkoztam, majd a teremben az egyik előadás végére be is ültem.

Chelloveck-kel (Kollárik Péter) a filmes projektje előtt ráztam kezet, és váltottunk pár szót, majd megnéztem, meghallgattam - immár másodszor - a humorral és képekkel bőven illusztrált kiváló előadását.

Ezután kinéztem a temetőbe, majd körbejártam a valamikori középiskolámat. Győzike házát nem néztem meg.

Rövid ebéd után újra HungaroCon, először Bódi Ildikóval, majd az új Avana elnökkel, Pocsai Lászlóval váltottunk pár szót, majd belehallgattam két-három előadásba. Az Sfmag szerkesztőinek bemutatkozása alatt szerencsére mellém ült Rhewa, így egy kicsit beszélgetni is tudtunk.

Jó volt találkozni velük, sajnálom, hogy Odo-val nem futottam össze, Vele szerettem volna még megismerkedni, illetve még pár emberrel, de a kislányom beteg volt, ezért nem tudtam megvárni a Zsoldos Péter-díj kiosztóját, rövid lamentálás után fél öt körül már indultam is haza. Az út nagyjából két órás, este tízkor már ott is voltam a gyerekeknél.

/A többi egy bohózatba fordult rémálom volt. Kábé húsz-harminc kilométerrel a megérkezés előtt a kocsi bemondta az unalmast, csörgött a motor, leállt, majd a fék sem működött, kisebb lavírozást követően sikerült egy nagyjából egyenes szakaszon kézifékkel megállnom, hogy ne szálljanak közvetlenül kanyar után belém.

Nem szeretném elárulni, hogy milyen típus Assistance szolgáltatását hívtam fel, majd egy igen érdekes beszélgetés következett. Elmondtam, hogy ki vagyok, milyen típusú autóval, mi történt, és nagyjából hol állok (Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt, a szántóföld van két oldalon, én az út szélén az autóban, ami bekrepált, nem igazán tudom ezért, hogy pontosan hol, de nem messze tőlem van egy kilométertábla, azon 18-as szám szerepel). A telefonos assistance első kérdése az volt, hogy belföldön vagyok-e? Mondtam, hogy igen (megszokhattam volna már a McDonalds-nál, hogy nem szabad a robotot félbeszakítani, és elmondani mindent egyszerre, mert úgyis mindig végigkérdez mindent, akármi történik). Megnézette velem a kilométeróra állását (biztosan fontos ilyen esetekben), majd tisztáztuk azt, hogy él az assistance-szolgáltatásom (ezt három lépcsőben vettük, először azt mondta, hogy 2009. januárjában lejárt. Erősen furcsállottam, ezért a következő tippje az ez év áprilisi lejárat volt. Kétkedésemre kiderült, hogy júliusig rendezve van, tehát mégis minden rendben). A következő kérdése az volt, hogy Heves felé tartok-e? Mondtam az úrnak, hogy nem, ahogy említettem, Hevesről tartottam Kisköre irányába, útközben robbantam le, egy névtelen úton, de milyen jó, hogy itt egy kilométertábla, a tizennyolcas! 84-es? - kérdezte ő. Nem, - válaszoltam türelmesen, - a 18-as, ahogy említettem. Köszönöm, - mondta, - ez valószínűleg helyszíni javítás lesz, mindjárt intézkedem, küldöm a szerelőket, pár perc, és visszahívom. 

Közben azért felhívtam billnét, aki el is indult édesapjával, mint második számú felmentő sereg. Eddig sima volt a helyzet, búkfaló bill többnyire egy nyugodt ember, most sem húztam fel magam, ha elromlott az autó, akkor elromlott, egye meg a fene. Háromnegyed óra múlva azért gyanússá vált a dolog, a felmentő sereg sehol, hívom az assistance számát, felveszi egy kellemesen női hang, aki rövid idő múlva zavartan közölte, hogy még nem intézkedtek, és mondjam már el, hogy hol is állok pontosan, és hogyan kerültem a szántóföldre. Elmondtam, szépen, tisztán, érthetően, amit korábban is, hogy az úton állok, kétoldalt van szántóföld, Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt és a többi, és a többi, tizennyolcas kilométerkő. És erősen rosszallásomat fejeztem ki kulturált módon azért, hogy vajon mi a bánatot csináltak az elmúlt háromnegyed órában?! Visszahívjuk, - ígérte a hölgy, intézkedünk. Közben befutott billné, és itt a világ egy kicsit kifordult magából, mert az első húsz kérdése már azért nem esett olyan jól, amikor pedig a műszakilag - hozzám hasonlóan - erősen aluldiszponált feleségem a motorháztetőt is kinyittatta velem, aznap először az én agyam is ledobta a láncot. 

Pár perc lábrázás után hívtam az assistance-t, hogy mégis mire számíthatok? Uram, Egerből (!) indul a trailer, kábé háromnegyed óra múlva ott is lesznek! De csak hétfőn állnak neki javítani, ugyanis hétvége van!

Kiskörén van egy autószerelő, assistance hölgyet tíz perc türelemre kértem, billné az apjával el a szerelőhöz, tíz perc múlva megérkeztek, együtt a szerelővel és a Viharral. Természetesen csutakra bőrig áztunk, amíg megnézte a motort, és hümmögve háromféle diagnózist rögtön felállított. Itt már célirányosak voltunk, a Meg tudja javítani? - kérdés többszöri feltevésével. Meg. - válaszolta a szerelő úr, ezért őt választottuk, lemondtam a trailer-t. Kétszer beszéltem azért még az izgatott assistance-s hölggyel, egyszer a trailer-es faszival (mindketten amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal), majd kiderült, hogy azért itt vidékről van szó, kell a másodállás, a kábé százhatvan centis szerelő aznap este biztonsági őr lesz a szomszéd falu diszkójában hajnalig, ezért sietnie kell, segíteni most nem tud. Billné a szerelőt elvitte vissza a faluba, majd vontatókötelet szereztek, kisebb bénázás után faterjával felszereltük, közben szépen lassan besötétedett. Billné bevontatta billt a szerelőhöz, és utána hipp-hopp, már otthon is voltunk! A nap méltó lezárása az unicum+sör+vacsorax2 hármas (vagy csak az aritmetika ősi rejtelmeiben járatos emberek tudják, hogy ez vajon négyes-e) volt.

Hogy másnap se felejtsem el, hogy vidéken vagyok, tíz percre beragadtam a vécébe, nem működött a zár.

Az autóra két-három hetes renoválás vár, ezért vonattal jöttünk vissza Budapestre. A vonatutat olvasással töltöttem el, ezért az utat végigtelefonáló, szomszédos ülésen ülő csitri, aki négyszer még azért a száját is kirúzsozta, majd bekente valamivel a hónaljait is, már ki sem tudott igazán mélyen zökkenteni. /

Újra itthon!

Hetiegyvers - Tóth Árpád

Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú


Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

HungaroCon

Mától HungaroCon (országos sci-fi találkozó), az Avana - Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület rendezésében, Salgótarjánban.

Bővebb információ az Avana honlapján található.

Hajdú Balázs kiemelkedő forgalmat generált a Búkfalodában, ezért őszinte hálám jeléül kiteszem egy pár poénját ide

Történt egyszer, hogy írtam egy bejegyzést, szigorúan magánjellegűt (mint mindegyik ezen a blogon, de az pláne), egy igazi szellemi magömlést. Benne volt minden, a stand-up comedy-től a bokorban pisilésig.

Tegnap aztán, gyanútlanul ránézek a blog statisztikájára (a statisztika pedig eleve gyanús kellene hogy legyen, mert a statisztikusok szerint ha egy hétig fosol aztán egy hétig székrekedésed van, akkor az átlag szerint rendben van az emésztésed), és azt látom, hogy kora délutánig több, mint száz ember nézte meg az inkriminált magányjellegű posztot, és lájkoltak is rendesen (amire eddig példa ugye még nem/alig volt). Kérdésbe fordult az agyam, de nem értem rá többet foglalkozni vele, mert, ööö, dolgom volt...

A kora délutánt követően egy közepesen erős ittasságba keveredtem - Billné őszinte közreműködésével és segítségével -, mely az estébe torkollott, majd egyszer csak hazaértem. Innentől kezdve nem emlékszem semmire, egészen hajnali kettőig, akkor felébredtem, felöltöztem, és elindultam dolgozni. Nem, mégsem, inkább ittam pár pohár vizet, majd leültem a számítógép elé.

Felgöngyölítettem az esetet mint serlokholmsz. Rájöttem a turpisságra. Még egy-két órácskát fent voltam, majd ismét nyugovóra tértem.

Az okája ez a stand-up comedy-s úriember (amúgy kedvencem a műfajában) fb-s bejegyzése volt (aki ugyanazt az iskolát végezte el, mint én, és ugyanott, csak nem ugyanazon a szakon, és biztosan nem ugyanakkor, és így tovább, és így tovább, de ez nem is lényeges, csak e videóból derült ki, igazából csak azt nem tudom, hogy talált rá az inkriminált posztra), a többit a címből tudjátok:

Hetiegyvers - Petri György

Petri György: Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér:
hol simogat, hol üt
(új gép: alig lelem az ü-betűt);
mi szemnek a nap, szájnak a kenyér:
mindennapi és szembesüt.

Kedélyem így mostanában fanyar,
talpam alól az út: kifut.
Holott én azt hivém, egy-két kanyar
még így-úgy kijut.

(Nem arra gondolok, amire te nem.
Jaj, el se kezdjük! Édes Istenem!
Róla még lesz szó. Szögletes zárójelben
- ami nincs a gépeden.)

De nem. Pedig ez - azt hihetnők, nemde?
egy ilyen élet után megilletne ---
Mi is? Új hibridek-Hebridák?
Barikák ? Barrikád?
És miért? Mert? Milyen volt "ez" az élet?

Igazad van. Nem tudom. Csak azt hittem...
Hogy? Ja, hogy mit? Nem tudom. Csak téblábolok itten.
(félre:) Ez vagyok, ez a tipródó, lúdtalpas tébláb,
gondolni is rossz rá, hogy Isten épp lát,
saját képmását, másképét. Habár? Gondolta volna meg!
Már akkor sem volt egy "mai gyerek",
mielőtt ész nélkül teremtgetett.
Csak rajta! Nézzen bele a tükörbe.
- Szimmetria-elv! - az egyenes-görbe
fakerék forog - ő csinálta - körbe:
forgunk Gondviselés-kerékbetörve;
Szentlelke rajta, viselje a Gondot.
És innentől már egyszerű, amit mondok:

Háljunk egymásba járni, mint a lélek.

Hetiegyvers - Szívesen lennék melltartó

Szívesen lennék melltartó

(Nyár)

írta búkfaló bill verse

Szívesen lennék melltartó

Kosárban méretes Dé

Két oldalról érne vitamin

És ölelne kombiné

Szívesen lennék bugyi

Elidőzve a lankákon

De mit tehetnék, hogyha

Ledobnak a nyáron?

Maradok inkább mégis ember

Hordva e terhet két kezemmel

És érzékszerveim is kocsányon

Maradnak, kellő tisztelettel.

Punk

Egy rövid, önkényes punk-válogatás a teljesség igénye nélkül, a korai együttesektől a pop punk-on át a punk rock-ig. Azoknak, akik szeretik, és azon keveseknek, akik nem igazán tudják miről is van szó.

Biztonsági öveket bekapcsolni, beszéljen helyettem a zene:

Sex Pistols


Clash


Damned


Bad Religion



Generation-X


Toy Dolls


The Exploited


Elastica


Nirvana

Stand-up comedy és az Élet, a Világmindenség, meg Minden.

Tegnap este stand-up comedy műsoron voltunk (Aranyosi, Bács, Kertész, Hajdú, Kőhalmi), ha valaki felelőtlen és felhőtlen röhögésre vágyik, csak tessék, csak tessék. Változatos, altestitől a penge-intellektuális humorig minden volt a programban. Valamivel több, mint fél üveg bor is fogyott részemről, az sem volt az utolsó dolog...

Aranyosi és Kőhalmi igazi doyenjei (ha lehet ilyet mondani) már a szakmának, de igazából Hajdú Balázs miatt mentünk el, és nem is csalódtunk. Szertelen, lassú, kiszámíthatatlan, hihetetlen eredeti figura, rá még az ismétlések miatt sem lehet haragudni.

A mai reggelt végigdúdoltam-, és fütyörésztem. Játszottam a rokonok négyéves gyerekével, elvarázsolt.

Az estét kisebb családi program után a Margit-szigeten töltöttem a kislányommal. Biciklivel mentünk ki, volt futás, tollasozás, fagyizás, szökőkút, játszótér és bokorban pisilés, és jócskán bámultuk az embereket is. Én szép szolídan, Ő pedig egy hatéves minden kíváncsiságával és ártatlanságával. Voltak gyönyörű csajok is ott (de psszt!).

Megtaláltam gyermekkori barátomat egy közösségi oldalon (együtt jártunk oviba és általános iskolába, sokáig szomszédok is voltunk), már ezért is hálás lehetek a NET-nek.

Kezd újra ember lenni belőlem. Vagy mi.

Nofene!

Eszembe jutott, hogy van nekem valahol egy "A halálnál is rosszabb" című könyvem bizonyos Kurt Vonnegut nevű úrtól, amelyet régen olvastam. Nosza, megkerestem.
Kinyitom és mivel kell szembesülnöm?

"Hadd pallérozódjék!
Boldog Születésnapot!"

Alatta Búkfaló Bill és Billné Őnagysága kézjegye...

Hogy mik vannak???

Könyvhét

Tegnap este 7 órakor volt Tóth Krisztina új novelláskötetének (Pixel) bemutatója a Puskin mozi kávézójában. Tele volt a terem, ez jobban szervezett rendezvény volt, mint a könyvfesztiválon. Krisztina egy rövidebb beszélgetést követően felolvasta pár írását, a felolvasást követően jött a dedikálás, immár gazdagabb vagyok egy papírkönyvben is az aláírásával.

Ma reggel viszonylag korán (még a nagyobb tömeg előtt)  mentem ki a Vörösmarty térre, ahol az egyik előző bejegyzésben felsorolt könyvek mellett az Agave standjánál még négy darabot vásároltam meg (köztük két mangát a gyerekeknek). A Metropolis Médiánál is találtam egy novelláskötetet, ami érdekesnek tűnt, 27 képtelen történet címmel (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája), volt súlya a táskámnak hazafelé.

Érdekes, hogy a General Press nem hozta ki a Könyvhétre Tana French legújabb krimijét, a Menekülés címűt, kérdésemre azt válaszolták, hogy még e hónapban azért kijönnek vele.

Szerencsére még mindig így gúvad ki a szemem, ha csajokról, vagy könyvekről van szó:

A kedvenc darthvaderes pólómban mentem ki később a családdal a gyerekszigetre, ahol két bohócnak öltözött alkoholista köszöntött Az erő legyen veled! felkiáltással. Megemeltem a kavbojkalapomat előttük, és  azt válaszoltam: Veletek is!

Az élet egyensúlya helyreállt.

Neil Gaiman - Farkasok a falban

Twittnyi terjedelmű ismertető következik: 

Elolvastam, mit elolvastam, végignéztem a Neil Gaiman által feliratozott Farkasok a falban című Dave McKean képregényt. Bugyuta mese, álomszerű figurák, az álmot hangsúlyozó színek és formák jellemzik. Vigyorogva tettem le, magam sem tudom miért tetszett, nagyon! Nem gyermekkönyv, dehogy az. 

Ha a farkasok ugyanis kijönnek a falból, akkor vége. Minek? Hát Mindennek.

Hetiegyvers - búkfaló bill

C'est la vie

Az Élet kegyetlen, szeszélyes kurva

Mosolyog

de lerágja a lelked

Üvölt

és nincs hová menned

Mélyen emberi.

Erre kellesz neki.

Mostanában

Elkezdtem képregényeket olvasni, beszereztem egy párat a Cartaphilus-tól, Mike Mignola-Hellboy (1-3) részein már túl is jutottam (ajánlom mindenkinek), megszereztem Neil Gaiman Sandman-sorozatát, és Alan Moore és Dave Gibbons Watchmen-képregényeit.

G.R.R. Martin - Tűz és jég dala regénysorozatának már a második köteténél tartok, köszönet érte az sfmag-nak, hogy felhívta rá a figyelme(me)t. A Trónok harca filmsorozatot is nézem, az HBO saját gyártású filmjeihez hasonlóan ez is kiváló, bár nem mindig értem, miért kellett eltérni kisebb részletekben az eredeti történettől.

Közben (immár ötödszörre) nekiálltam a Galaxis Útikalauz Stopposoknak olvasásának. Douglas Adams írásaihoz úgy tűnik, hogy eddig még nem voltam eléggé érett (vagy nem is igazán tudom, hogy mi volt a hiba, mert éretlenségben kevesen múlnak alul), most azonban megvolt az első rész, még hátra van a Gabo Kiadó által egyben kiadott másik négy.

Voltam stand-up comedy műsoron (New Orleans: Kovács András Péter és Hadházy László) ahol rekedtre röhögtem magam.

Másodszorra néztem meg a családommal a Fővárosi Nagycirkuszban a Káprázat és Csoda című orosz vízi cirkusz előadását, ami - ha lehet ilyen képzavarral élni - maga a megvalósult fantasy. Földön, vízben, levegőben folyik a műsor, mely olyan, mint egy álom.

Letöltöttem Antal József két kisregényét az sfportal-tól (Kód és Vektor), egyelőre még technikai problémákkal küszködöm, melyek nemsokára remélem megoldódnak.

Jön a Könyvhét!

Már gyermekkoromtól kezdve veszek részt könyvheti rendezvényeken, szülővárosom, a jobbára kies Salgótarján apró standjainál kezdődött a dolog (ahol Dékány András megjelenéseket vadásztam), manapság már a Vörösmarty téri rendezvényeknek vagyok állandó résztvevője (mindaddig,amíg a tömeg el nem riaszt).

Az alábbi könyveket várom:

Tóth Krisztina - Pixel (a Puskin moziban lesz a bemutatója június 3-án 19h-kor, remélem sikerül ott lennem)

Neil Gaiman - Farkasok a falban

Tana French - Menekülés

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Joe Abercrombie - Az első törvény, második könyv

Kurt Vonnegut - Kékszakáll

Pár éve egyik barátom említette, hogy már hosszú ideje keresi a Kékszakállt, azonban a könyvet újonnan lehetetlen megvásárolni, példányai csak antikváriumban lelhetőek fel.

- Összeesküvés van a háttérben - mondta (ez vélhetően vagy az absztrakt expresszionisták-, vagy ádáz ellenségeik ármánya lehetett).

Akkor megkerestem a Maecenas Kiadót, és kiderült, hogy bár a boltok polcairól hiányzik, de náluk még megvásárolható a könyv (lent a raktárban volt belőle, emlékeim szerint bőven), tehát összeesküvés ide vagy oda, beszereztem (és barátomnak odaadtam) két új, még harmatos példányt.

A Kékszakállal először az 1998-as (a második) kiadásakor találkoztam, ez a fenti könyv van meg itthon, illetve most már a kétnyelvű verziója is a Maecenas Kiadónak köszönhetően. Ismét nem hiánycikk tehát!

Hálás vagyok az új kiadás miatt, egyrészt az eredeti angol szövegért, másrészt azért, mert arra ösztönzött, hogy a könyvet (Kappanyos András fordítását) újra elolvassam.

Nem bántam meg.

Sőt!

Felélesztette a szunnyadó (de ki soha nem alvó) Vonnegut iránti rajongásomat.

A repülő macska olvasása még ma is viszonylag friss-, azonban egészen más fajta élmény volt, ugyanis Vonnegutnak véleményem szerint nem az igazi terepe a novella, melynek formai kötöttségei miatt egyéni, összetéveszthetetlen stílusát, számomra inkább a regényei vagy az önéletrajzi művei adják vissza. (1)

A Kékszakáll Rabo Karabekian örmény származású, amerikai absztrakt expresszionista festő- és életművész, gyűjtő és mecénás önéletrajza.

Talán emlékeztek még a Bajnokok reggelijének Karabekianjára. Karabekian minimalista festőként szerepel - sokak mellett - a koktélbár sötétjében, aki ötvenezer dollárért adta el festményét - a közösség nem kis felháborodására - egy helyi vállalkozónak. A kép egyetlen, narancsszínű, függőleges csíkból állt. A függőleges csík, mint megtudhattuk, nem más, mint egy rezzenetlen fénysáv: egy élőlény tudata (ez a motívum feltűnik a Kékszakállban is). 

A könyvünkben immár főszerepet kapó kiégett, savanyú lelkű és szagú milliomos életét felforgatja Circe Berman, a diszkrétnek még finoman sem nevezhető írónő. Visszahozza az életbe Karabekian-t annak minden - jó és rossz - következményével együtt.

Újra él, sőt: ÉL, gondolkodik, mozog, utazik és alkot, írja az önéletrajzát, mely önéletrajzba bekerülnek az életrajz megírásának körülményei is. 

Kurt Vonnegut Kékszakálla nem szól az absztrakt expresszionizmus mellett, sem ellen. Az izmusoknak itt nincs igazán jelentősége. Az író szerint (2) ahhoz, hogy egy festmény kiállja az idő próbáját (mindegy hogy csurgatják, vagy festékszórót használnak, vagy ecsetet), egyszerű dolga van, mindössze két fontos elemet kell ábrázolnia:

A születést és a halált.

És tudjátok, mi különbözteti meg a jó festményt a rossztól?

A lélek. A lélek. A lélek.

A történetben az időben véletlenszerűen ugrálva ismerjük meg Karabekian életét, benne a főbb szereplőket: tanítóját és patrónusát, a kiváló (de lelketlen) illusztrátort - Dan Gregory-t; első szerelmét és kezdeti játszótársát - Marilee Kemp-et; „barátját”, a szintúgy kiégett embert, az író - Paul Slazinger-t; valamint az absztrakt expresszionizmus könyvbéli (3) nagyágyúit, Kitchen-t és Pollock-ot. Szóba kerül még a Szatén Dura-Lux nevű festék, mely vegyi anyag mint egyfajta sorsszerű kritikus pereg le egy idő után a vászonról, és teszi idézőjelbe Karabekian egész festői munkásságát.

Tulajdonképpen, mint minden könyvében, bár fontos a váz, amire felfűzi a történetet, azonban – legalábbis számomra – sokkal fontosabb az az összetéveszthetetlen vonneguti módszer, ahogy a cselekményből ki-kilépve egyedülálló humorral, röviden elmagyarázza nekünk az egyszerű dolgok- és ezáltal a körülöttünk lévő világ működését. Humora összetéveszthetetlen, azonban az évek múltán sokkal inkább érzem már keserű-, mint a recenziókban minduntalan emlegetett fekete humornak.

A könyvet mindenkinek ajánlom, aki akár Vonnegut-tal, akár a festészet lényegével, akár az élet fontosnak gondolt dolgaival akar közelebbről - sajátosan szórakoztató módon - megismerkedni.

A keserű humorú bölcs humanista sajnos már elment. Vélhetően fent pöfékel valahol egy felhő szélén, nézi további csetlés-botlásunkat itt a földön, és fejét csóválva mondja:

Így megy ez…

Lábjegyzetek:

(1) Félreértés ne essék, ez nem fanyalgás, a novelláit is kedvelem.

(2) Vonneguthoz közel állt a téma, jól rajzolt, több művét is maga illusztrálta.

(3) Azért van egy pár valós szereplője is a könyvnek, Mark Rothko és Jackson Pollock valóban absztrakt expresszionista festők voltak. Rothko (ahogy a könyvben) valóban öngyilkos lett, Pollock pedig valóban autóbalesetben veszítette el az életét (és nem mellesleg, vidéken, egy fából készült pajtában volt a műterme, mint Karabekiannak).

Szolgálati közlemény

Pár órára leállt a Blogger, ez számomra pár bejegyzés és komment eltűnését jelentette. 

Köztük azt, amiben a könyvesblogolásomról írtam hosszabban (a sors keze tette be a lábát ide valószínűleg), és a Kékszakáll ismertetőt (a többit nincs energiám megnézni, vegye-vigye).

A Kékszakáll ismertetőt rövidesen pótolom, a másikat meg egye meg a fene.

Ha már szolgálati közlemény:
Fáradtságos munkával, sok hozzá nem értés mellett elkészült, és rövid ideje a posztok alatt Facebook Like gomb is található:

Negyvenegy

Negyvenegy telem tova már

Harap az idő foga

Lehetek-e még szőke herceg?

Azt hiszem már csak Yoda.

Lehorgonyoztak, kikötöttem

Szerető szívem tele

A mókuskerekem komfortos

Fotelt is raktak bele.

...

Temesi Ferenc-interjú a Bárkán

A Bárka Folyóirat interjút készített Temesi Ferenccel (még él, szerencsére). Az interjú szövegét, ha érdekel a Por írója, ITT elolvashatjátok.

Egy gondolat - kiragadva - a beszélgetésből:

"Nagyon sokan írnak.

Most még többen és végképp nem értem, miért. Ennél hálátlanabb foglalkozást és nehezebbet! A krokodilokkal való birkózás után ez a legnehezebb szakma és mégis, tele vannak a bölcsészkarok. De mire, kérdezem én? Mindenki író akar lenni, olvasó senki sem akar lenni, pedig olvasónak lenni nagyon nagy dolog. És egy jó író, az jó olvasó. Én az íróról megmondom, hogy milyen olvasó. Ezek nem akarnak olvasni, csak írni... "

Haviegyvers :-)

Csukás István

Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot, s a régi verkli pattogva beindul, a rigó kiköpi a téli szutykot, csőrt csücsörít s fütyül bolondul, a rügyek apró rajzfilmgyárak: megrajzolják a millió levelet, szuszog, dohog a vakondjárat, megindul a forgalom odalent, a nárcisz kis pöckét kinyomja, a kapkodva vetkőző égre mereszti, a vadrózsának tavalyi a rongya, hullna már, de még nem ereszti, dagad az akác nyakán az ér, az éltető nedv lüktetve kering, bámulok a kertben ösztövér, apadó hitemmel, s megtelek megint együgyű csodával, éltető nedvvel, s kinövök a földből, mint a bokrok, s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel: jól van, Isten, kapsz egy libacombot!

wowbagger

Tudom, tudom egy kicsit eltűntem. Hallottam emiatt voltak kisebb tüntetések, elszórt lövöldözés, sőt a líbiai rajongóim úgy hallottam ágyúzzák is egymást, hogy most végleg befejeztem a posztolást, vagy csak ideiglenesen és még a NATO is belekeveredett. Érzem a felelősséget.
Szóval van egy jó kis film, aminek a címe az hogy Harcosok klubja. 10 pontos ajánlott film. Aki esetleg nem annyira vágja, mondhatni leragadt a kisvakondnál, elárulom, hogy van benne egy írtó jó arc főszereplő, aki inszomniás. Az alváshoz vezető út számára az, hogy különböző beteg emberek terápiás csoportjaiba jár, és a másoktól kapott és a másoknak adott részvét megnyugtatja és ettől ismét tud aludni. Aztán persze felbukkan egy csaj aki szintén jár az összes terápiás csoportba, még a hererákosba is, emiatt a jó arc főszereplő, aki egyébként egy szimpatikus skizo elmebeteg, ismét inszomniás lesz. És így tovább.
Asszem most már, érzitek a vonalat. Ma este úgy alakult, hogy elmehettem egy katolikus találkozóra, ahol egy pap tartott egy rendkívül élvezetes előadást, kb 500-600 ember jött össze. Rendkívül jól szórakoztam, és két dolgot meg is jegyeztem.
Az első, hogy mi katolikusok hagyománytisztelők vagyunk, tehát a hosszú haj és a harley-davidson nem menő. A második, hogy nem a nagy őt kell megtalálni, hanem neked magadnak kell lenni a nagy őnek, és akkor lesz egy nagy rakás nagy őd.
Hát másfél óra volt az egész, asszem ez tanulságnak pont elég. Aztán végül mégis azzal szembesültem, hogy változik a világ. A végén még kézenfogva elmondtunk egy miatyánot, ami nálunk kiskoromban még nem volt menő, és reménykedtem, hogy a mellettem álló idegen szakállas faszit nem kell lesmárolni a utána. Isten meghallgatott, így nem lett összekarcolászva a szép arcbőröm.

Kedvenc mondat 17 - Charles Bukowski - Egy vén kujon jegyzetei

Charles Bukowski személye reményeim szerint már nem igényel különösebb bemutatást.

E blog hasábjain is többször szerepelt már, a Képeskönyv és a Rövid könyvismertetések rovatok mellett két verse is megtalálható a Búkfalodában (lásd Charles Bukowski címke). Lesz még több is.

A Cartaphilus jóvoltából az életműsorozatának immár 8 kötete olvasható magyarul, de van még egy, az elsőként megjelent - valószínűleg nem elfeledett - könyve itthon, az Egy vén kujon jegyzetei című novelláskötet, melyet annak idején - 1995-ben - a Ferenczy kiadó jelentetett meg (Eredetileg 1969-ben jelent meg, Notes of a Dirty Old Man címmel).

Ettől fogva lettem tisztelője és keresője Bukowski írásainak, azonban tíz évet kellett várni a következő magyar nyelvű megjelenésre, a Ponyva című kötetre.

Érdekes a könyv fordítójának, Balázs Attilának az utószava, melyben - többek között - az írásokat vidám és szomorú Bukowski-blues-nak aposztrofálta. Mindenesetre valóban döbbenetesek ezek a novellák is, és ha valaki fogékony a stílusára (nem igazán tudom, hogy éppen kit, mivel érint meg) akkor ezúttal is vakarózva bár, de kiválóan fogja érezni magát olvasás közben.

Az eredeti novellákra azonban nagyon kíváncsi lennék, ugyanis a fordító (vagy a szerkesztő) azt a megoldást választotta, hogy a novellák cím nélküliek, és - bár a központozás megmaradt - a mondatok elején nincs nagybetű. Nem értem, miért volt erre szükség, hacsak az eredeti írások nem így jelentek meg (ami gyanússá teszi a dolgot az az, hogy a Cartaphilus egyik kötetében is szerepel az egyik novella, e formai jellemzők nélkül).

A probléma az, hogy szinte lehetetlen visszaadni a könyveinek a hangulatát pár mondattal. Az egészet kell látni, és ha nem is tud azonosulni az ember a leírtak némelyikével, sok mindenre rá lehet érezni, és nem mellesleg, ami fontos lenne mindenki számára: külön lehet és kell tudni választani az élet dolgaiban a fontosat a haszontalantól. Ebben Bukowski - nem szándékosan persze - óriási segítséget tud nyújtani. Ráadásul sajátságos, de többnyire igencsak szórakoztató módon. Bukowski néha csak hablatyol, szinte vég nélkül, nem igazán felemelően, ugyanis túlságosan közel van az utcához, a szarhoz ahhoz hogy csiszolt szépíróvá váljon.

Hát, ha már ez a kedvenc mondat rovat, és ha már újraolvastam, lássunk párat az Egy vén kujon jegyzeteiből:

"...én kilenctized részemben halott vagyok, de azért a maradék egytized részemet fegyverként tartom magam elé..."

"...tehát Jack fasza gyerek, túl sok agytröszttel találkoztam mostanában. ott jönnek ki, hogy mindig valami ragyogót kell mondaniuk, akármikor csak kitátják a szájukat. belefáradtam szabad levegőért hápogni a lélek számára, ezért húzódtam félre ilyen sokáig, s most, hogy emberekkel találkozok, az az érzésem, vissza kell mennem a barlangomba..."


"...most pedig majd mindannyiunkat megajándékoznak egy-egy agyszűkítővel, gondolkodóval, esküdtszéki taggal, különleges állami bizottsággal, amely majd mindent megtesz annak érdekében, hogy megállapítsa, mi a baj velünk. ki a dilis, ki a boldog, ki a boldogtalan, kinek van igaza, kinek igaztalanja. lakat mögé a hibbantakkal, amikor ötvenkilencen a hatvan közül, akikkel az utcán találkozol, szalajt az ipari futószalagtól, az asszonytól és a versenytől, alkalom nélkül a lazításra, hogy megállapítsák, kik is, hol tartanak és miért?..."


"...közben csak egyet jegyeznék meg, mégpedig, hogy a gyárudvarokon, parkbéli padokon, rosszul fizetett melón, csúnya nőkön és az Élet minden nyavalyáján túl az átlagember azért jár lóversenyre, mert becsavarodott a srófolástól, a munkavezető baromképétől, a házigazda kinyújtott tenyerétől, szeretője döglött szexétől; az adóktól, a ráktól, szederjes szomorúságtól, a harmadszori viselésre széteső ruháktól, a pisára szagló víztől, a futószalag mellett ügyködő doktoroktól, akik gyanús dolgokat művelnek, a lélektelen kórházaktól, a politikusoktól, akiknek kis pinuskák rajzanak a fejükben... folytathatnák a végtelenségig, de csak azt érnénk el, hogy keserűséggel és eszeveszettséggel vádoljanak bennünket, miközben a világ elhülyít minket (nőket és férfiakat) kivétel nélkül, s még a szentjeink is hülyék, mert nincs kivétel..."


"...sehol sem történnek nagy változások. Prága esete sokakat lehűtött azok közül, akik elfelejtették Magyarországot..."


"...és fű. minduntalan azonosítják a füvet a Forradalommal. a fű egyszerűen nem olyan jó. Isten szerelmére, ha legalizálnák a füvet, legalább a felét nem érdekelné tovább. a szesztilalom több részegest szült, mint a teli pohár. a trükk abban van, hogy az bassza a csőröd, amit tiltanak. kit izgat az, hogy egész éjszaka kefélje a feleségét? sőt, ebben az esetben akár hetente egyszer?..."


"...hallgattak egy darabig, közben pumpálták magukba a szeszt.
- na de ne legyünk szarháziak - jegyezte meg Moss.
- he?
- vannak rendes csajok is.
- aha?
- aha. mondom én. amikor minden oké. van olyan is. volt egy nőm régen, istenem, maga a Paradicsom. nem bukott a lelkizésre, meg semmi hasonlóra.
- és mi lett?
- meghalt fiatalon..."


"...behúztam az ajtót, lefárasztottam az utolsó sörömet, elfújtam a fényeket, megtaláltam az ágyam, leráncigáltam a ruhám, levetettem magam a matracra, amíg egyesek odalent a vasútállomások vágányain osontak, megfelelő vagont keresgélve, megfelelő helyet, kívánt irányt - jobb városokat, jobb időket, jobb szerelmet, jobb szerencsét, jobb akármit. sosem fogják meglelni, sosem fogják abbahagyni keresni. álomba merültem."


És így tovább, és így tovább...

Hetiegyvers - Tóth Krisztina

TÓTH KRISZTINA

Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház elõtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennék nem történne semmi

mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel

ha simogatja se tudja lehunyni

benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna

a szemedbõl az összes szomorúság -

búkfaló bill

búkfaló bill bukowskit böngész borozgatva a bathban, mennyi bé, és még van, ha kell.

Az utóbbi időben olvastam Carvert, Bukowskit, McCarthy-t, belekezdtem Ellis-be, hát csoda, hogy nem vágtam fel borotvával az ereimet...

(Ez persze csak önámítás, az önborotva kora már oda, a penge is a múlté, felvágni ezekkel a mai műanyag szarokkal még a parízert se lehet, legfeljebb jól összekaristolhatnánk magunkat röhögésig.)

Ma sokadszorra próbáltam e-könyvet vásárolni, végre sikerült egy több szempontból is lírai vásárlás. Ott vettem ugyanis (a txtr-el eddig nem tudtam dűlőre jutni, vásárlásaim nem sikerülnek, leveleimre nem válaszolnak) a kinézett művet, aztán mikor már az acsm fájl letöltésén is túlestem, és rájöttem, hogy miről is szól ez az egész (vö. kibaszás), már vidámabban szarakodtam el az Adobe Digital Editions olvasó izéjével, majd regisztrációjával, aztán pár egyszerű sasszéval eljutottam az ID-n át a könyv letöltéséig. Már csak szinkronizálni kellett az olvasómat ezzel a kiváló eszközzel (röhejesen egyszerű), aztán rájöhettem, hogy az e-könyv, amit letöltöttem, novelláskötet helyett verseskötet. 

Ami önmagában még nem lenne nagy baj, de ha az ember zsigulit akar, akkor nem örül teljes szívéből a trabantnak. Bizony. Végigszenvedtem hát a DRM-védett epub letöltést, a pénzem pedig azért sem veszett kárba, mert hát ott van a tömegek által olvasott és izzadtan várt Hetiegyvers rovat, majd jól felhasználom ezt is.

Az e-könyvekről még annyit, hogy huzamosabb ideje tart az együttélésünk, az olvasó bevált, a jogtiszta tartalom remek, virágot és csókot lopni szabad, a warez sem zavar túlságosan. 

Igyekszem amúgy becsületes álompolgár maradni vagy lenni, legalizáltam már pár könyvet az sfportalon keresztül, ott vajon miért olyan egyszerű az, ami amott olyan baromira bonyolult?

Az áprilisi tréfák ideje már sajnos lejárt, vagy csak én öregedtem meg már az el nem viselhető módon, mindenesetre hiányzik az az időszak, amikor még lehetett több humorral is találkozni ezen a napon.

Twitterelni is szoktam, bár egyre kevesebb lelkesedéssel, így vagyok sajnos sok mindennel mostanában, beleértve ezt a blogot is persze. 

Az unalmat űzni kell, szükség van az ajzószerre, nem vagyok túlságosan válogatós (csak egyre morózusabb) azért még mindig a leghumánusabb módja e sportnak az olvasás. Tudok jobbat is, csak nem merem bevállalni.

Azért lett búkfaló bill a bejegyzés címe, mert e búkfalós szellemi magömlés végére meg szerettem volna osztani Veletek kies tarjáni gyermekkorom egyik csodálatos emlékét, ahol egy pillanatra ellopták a lelkemet.
Hát íme, ez a hófehér - a világra rácsodálkozó - ember voltam én  (és akár vagyok még ma is, ha kell):

Neil Gaiman - A temető könyve

"FÉLJ MINKET, suttogta a szlír. ÉRTÉKES, EL NEM VESZETT DOLGOKAT ŐRZÜNK."

A temető, mint szerethető hely, melynek lakói befogadnak és védelmeznek. Hát, nem is tudom...

Pontosabban: nem is gondoltam volna. Furcsa, hogy milyen könnyű befolyásolni az ember érzelmeit olyan dolgokban is, melyekben évtizedek óta megcsontosodott elképzelésekkel bír.

Neil Gaiman újra tanújelét adta termékeny és gazdag fantáziájának. 

"Zörög csontja

Kő aprítja

Csak egy koldus

Senki fia"

Egy fiú, aki nem az emberek között nő fel, akit befogadnak és tanítanak, ám egyszer csak eljön a  találkozás a "fajtájabeliekkel".  Ugye milyen ismerős ez a történet?
Rudyard Kipling A dzsungel könyve című műve volt - Gaiman saját bevallása szerint is - ihletője a regénynek, no meg hát a gyermekei. Nekik szól ez a - több irodalmi díjat nyert - mese, ami bár nem úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, mégis végig lebilincsel és elvarázsol.

A történet gyilkossággal indul, a családja kiirtása közben a legkisebb gyerek kimászik a bölcsőből, elhagyja a házat, és eltotyog a temető felé, melynek lakói - hosszabb vita után - befogadják, és védelmezik. Sen(ki) Owens - így nevezik el - nevelőszülőket és gyámot is kap. Hogy mikor is jön majd el az ideje Sen számára a távozásnak, csak sejthető: míg a veszély el nem hárul a fejel fölül, illetve amíg felnőtté nem válik.

Veszély viszont van bőven! A temetőn kívül a családja gyilkosa várja, epedve, hogy befejezhesse a dolgát, a temetőn belül pedig ott van a SZLÍR, a vámpírkapu, a boszorkány, és így tovább, és így tovább, melyek mind-mind kihívást és lépcsőket jelentenek Sen tanulási folyamatában, "emberré" válásában. Ez az emberré válás azonban nem éppen konvencionális módon zajlik... 

Ezért olvas ám az ember gyereke Gaimant!

Sen azonban ember szeretne lenni, gazdag képzelete, fantáziája a kinti világ után sóvárog, ezért sorra megszólaltatja a temető sok évszázada ott nyugvó lakóit, akik elmondják saját meséjüket. Tanítják, ám ezek a tanítások nem az élők számára elsajátítható tudásról szólnak, Senki Owens azonban - az első "pofonok" után - szorgalmasan tanul, és szükséges is hasznosítania a megszerzett ismereteket.

"Üres kapualj vagyok, elhagyatott sikátor vagyok, semmi vagyok. Szem nem lát, tekintet átsiklik rajtam"

Mert az igazi célpont ő maga, és a gyámja, Silas sem véletlenül áll mögé a bajban...  

(Silas talán az egyik legszimpatikusabb figurája a regénynek, ki se nem élő, se nem holt) 

Egy idő után már nem elégszik meg a temető zárt és biztonságos világával, kimegy az emberek közé, amiben bizony nehéz megakadályozni...

Az Isten kopói című félelmetes vámpírtörténetet tartalmazó fejezet, és a Danse macabre megkapó tánca voltak számomra a legemlékezetesebb részei a könyvnek.

Bizarr lények, fantasztikus nyelvi lelemény, borzongató történet jellemzi ezt gazdagon illusztrált mesét, melyet minden gyerek számára csak ajánlani tudok, húszon innen és túl.

Neil Gaiman - A temető könyve (The Graveyard Book, Agave, 2010, fordította Pék Zoltán)

Hetiegyvers - Weöres Sándor

WEÖRES SÁNDOR

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent --

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,

és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.

Kedvenc mondat 16 - Cormac McCarthy

Cormac McCarthy a kortárs amerikai irodalom egyik megkerülhetetlen alakja.

Írásait szikár, szenvtelen stílus - a központozás szinte teljes hiánya - jellemzi. Apokaliptikus víziói, véres, kegyetlen  közegben játszódó történetei olvasótáborát is megosztják, a mai Amerika legjobb írójától az erőszak végletes és felesleges ábrázolójáig jellemezve McCarthy-t.

Az út, a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék mellett nemrégiben megjelent a Vad lovak című könyve a Magvető Kiadó gondozásában (McCarthy  megkapta a Nemzeti Könyvdíjat az All the Pretty Horses címen, 1992-ben megjelent regényéért).

A Vad lovak a Határvidék-trilógia első része, tetszetős kiadvány. A Szentgyörgyi József által fordított mű állítólag átdolgozott, frissített verziója az Ulpius-Ház 2000-es kiadásának (nekem ez az első verziója van meg a regénynek, ebben még van vessző és pontosvessző is).

Ha lehet ilyet mondani, ez talán az általam eddig olvasott (magyar nyelven megjelent) regények közül a legkevésbé mccarthy-s mű. 

E néhol kegyetlen és véres, néhol szentimentális írás két - a felnőttlét határán egyensúlyozó - fiatalember utazásának és korai felnőtté válásának története, helyszíne Texas és Mexikó határvidéke.

Mai, modern western történet - John Grady és Lacey Rawlins lovon kelnek útra Texasból, Mexikó felé igyekeznek, egyszerűnek tűnő megoldásként megszökve és maguk mögött hagyva családi problémáikat.

Konok, egyszerű gondolkodású, igazságszerető, nagy munkabírású fiatalok. Nem kenyerük a sok beszéd, a  lovakat jobban ismerik, mint az emberi természetet. Útközben hozzájuk csapódik, majd egy veszélyes szituációban elszegődik mellőlük Blevins, egy mexikói suhanc is. Majd - hónapok múltán - ismételten összefutnak, immár egészen más körülmények között.

Mexikó kiszámíthatatlan, babonás, végletesen szegény és gazdag, kegyetlen és gyönyörű - sajátos igazságszolgáltatással bíró - világába csöppennek. Megismerkednek a pokollal és a mennyországgal, találkoznak a szerelemmel.

Vajon milyen emberré válnak, és vajon túlélik-e ezt az időszakot? 

"John Grady kristálytisztán látta, hogyan vezetett egész élete ehhez a pillanathoz, és hogy ezután sehová sem vezet. Úgy érezte, hidegség, és érzéketlenség hatol a testébe, mintha valamilyen más lény furakodna belé; úgy rémlett, gonoszul vigyorog ez a lény, neki pedig semmi oka feltételezni, hogy eljön még a napja, mikor kiköltözik belőle."

"- Egész életembe úgy éreztem, hogy kerülget a baj. Nem mintha bele akartam volna keveredni. Csak mindig kerülgetett.
 - Csak üljünk, és egy szót se - mondta John Grady." 

„–Teszerinted eljön a napja, mikor nem kel föl a nap?
- El – felelte John Grady. – Ítélet napján.

- És az mikor lesz?
- Mikor az Úr úgy akarja.
- Ítéletnap… – mondta Rawlins. – Te hiszel az ilyenekben?
- Nem tudom. Azt hiszem, igen. Hát te?
Rawlins a szája sarkába biggyesztette a cigarettát, rágyújtott, a gyufát elpöckölte. – Nem tudom. Talán.
- Tudtam, hogy hitetlen vagy – mondta Blevins.
- Nem tudsz te egy körömfeketényit se – mondta Rawlins.
- Te csak hallgassál, és ne csináljál magadból nagyobb tinót, mint amekkora amúgy is vagy.
John Grady felállt, odament a nyergéért, a kápájánál fogva fölvette, a pokrócát a vállára vetette, megfordult, és rájuk nézett. – Menjünk.”