Teljesítménytúra

Mai szerzeményem Török András - Budapest könyve (avagy Simplicissimus szerint a világ). 

Az Olvassbele.com-on olvastam róla először, pedig (állítólag, de hihető módon) legendás könyv. Kíváncsi lettem rá, kerülgetem egy ideje, ma meghozta a postás bácsi, akarom mondani elmentem érte, és a megrendelt többi sorstársáért a boltba.

Belelapoztam, az eleje táján van egy lista - 33 dolog, amiért feltétlenül érdemes Budapestinek lenni - melyből (érdeklődési körömnek megfelelően) felkeltette az érdeklődésemet az alábbi tétel:

"- Wichmann kocsmája a Király utca és a Kazinczy utca sarkán, amelyet felirat nélkül is ismernek az igazi pestiek"

Hohohó! Átlagos szar napjaimnak megfelelően cseppnyi, de annál zavartabb lelkemet beragyogta a lehetőség, gondoltam megnézem a legendás kocsmát, megiszom egy sört, és olvasgatok egy kicsit.

Ugyan közel már húsz éve élek Budapesten, a város igazi arcát csak az elmúlt egy évben fedeztem fel. Janus-arcú ez a város (természetesen), azonban mostanában többször, és több helyen látom meg, és fedezem fel a hangulatos, megkapó nagyvárost, mint korábban két évtizedig sohasem. Az eltelt egy évben, mint egy mérgezett egér jártam a várost, sokszor órákig kóboroltam az utcákon, fedeztem fel egyes részeit, a budai oldalra csak nagy ritkán átrándulva.

Sorsszerűen került elém ez a könyv - ami vagy beváltja a reményeimet, vagy nem - mert egy ideje azon rágódom, hogyan lehetne szisztematikusan, mégis sajátos módon felfedezni a fővárosunkat.

Szürreállattal pár hónapja indítottunk egy "romkocsma felderítő projektet", melynek kettős célja volt, az állítólag sajátos bájú kocsmarendszert megismerni, megtapasztalni a légkörét, másrészt annyit inni, amennyi csak belénk fér (nyár=szomjúság).

Pár helyet végigjárva (Tündérgyár, Kuplung, Ellátó kert, ...), rájöttünk, hogy az élet túl rövid, hogy ilyen felesleges hívságokra pazaroljuk, mert minden romkocsma művendéglátóhely. Ennek ellenére némelyiknek - sötétedés után - tényleg kialakult valamilyen sajátos hangulata, talán a tömeg tette, vagy a közönség összetétele, nem tudom. A Tündérgyárban például kifejezetten jól éreztem magam (dacára az elfogyasztott italok nagy mennyiségének). A romkocsma hívószavai - egyedi környezet, olcsó italok, jó közönség - által keltett öröm már a második helyszínen szertefoszlott, mert a környezet - a berendezés, a festések mintája és színei - ugyanazok, vagy hasonlóak, az italok drágák, és többnyire étellel nem tudnak szolgálni. A közönség, az bizony eléggé vegyes, nem a kocsmák szokásos alkeszei, hanem - ránézésre - főképp turisták, bulizni vágyó - többségükben pénzes - fiatalok, és pár középkor felé közeledő (hehe) hozzánk hasonló kiöregedett korsóforgató lumpen elem.

A legjobb kocsma, amit e rövid projekt során találtunk, igazából nem is romkocsma, hanem egy sajátos szórakozóhely, mely inkább közelített a romkocsmáról alkotott elképzeléseinkhez, mint e valós címkével rendelkező helyek. Ez a Lokál Bár, ahol volt zene (rég szórakoztam már ilyen jól koncerten, egy Guns N' Roses emlékzenekaron /az eredetijét ki nem állhatom/, egyszerűen el sem hittem, amit látok és hallok, annyira rossz volt, hogy már szinte jó), rengetegféle pia, és étel. Sok sörrel indult az este, még több csapolt és üveges ciderezéssel   (állítólag az országban csak két helyen lehet csapolt cidert kapni) folytatódott, majd méltó zárásként jó pár whiskyvel ért véget. A duma, és a kibővült társaság sem volt rossz, még egy kutya is nyalogatta a lábszáramat - ha jól emlékszem. Arra, hogyan kerültem haza, sajnos nemigen.

Kicsit elkanyarodtam a témától, mert a Wichmann kocsmájánál jött ugye egy elágazás. Nem véletlenül, ugyanis a legendás kocsma nem volt nyitva. Hogy ilyenkor zárva szokott-e lenni, vagy nem, hogy végleg bezárták-e, vagy sem, azt nem tudom, de erősen elszontyolodtam. Pedig az ajtót is jó erősen megráztam, de hiába. Mostanában nem igazán jön össze semmi sem.

Ha az ember egy kicsit továbbmegy a Kazinczy utcában, 50 méteren belül egy csomó ivási lehetőség adódik (Ellátó, Pirítós, Rés, 400, Bobek, és még van több is, csak nem tudom a nevüket), nem is beszélve a környező utcákról! Lehet, hogy ezek miatt nincs nyitva a Wichmann?!

Mindegy. A legendás kocsmába nem jutottam be, de egy új projekt körvonalazódott rögtön a fejemben, egy sajátos teljesítménytúra, egy kifinomult Tar-túra, ahol a lényeget ugyan nem annyira az irodalom szolgáltatja,  hanem az ivás, mégis kulturális a jellege.

A Király utcától elindulva végig kell menni a Kazinczy utcán, minden helyen elfogyasztva egy sört (vagy egy pohár bort, vagy egy whiskyt) szigorúan csak egy italt. Ki meddig bírja, az a kérdés.

Korábban több alkalommal is végigjártam az utcát, bizony lehetőség a fogyasztásra van bőven! Kíváncsi is vagyok, hogy mikor, és meddig jutok/jutunk el, mert a túra nem egyszeri, és egyedül nem is szívesen iszogatok. Aki szeretne, csatlakozzon.

Társaságban inni ugyanis már a szociális érzékenység, és a kulturális sokszínűség között van valahol,  akár beszélgetni is lehet, egyszóval a civilizációhoz, a differenciált társadalmi élethez (bármit is jelentsen ez) kapcsolható magatartásforma.

Frissítés 20120823: Tegnap este 0. verziós túraként este 6-tól közel 11-ig az alábbi helyekre jutottam el:
Wichmann - Bobek - Abszolút - Pirítós - Mika - Ellátó kert - Kőleves - Szimpla kert