"Gyün mán, té átkozott embör?"
Gyün. És nemcsak gyün, itt is van már ez a Sömmi, fogd meg jól, hisz Cserna ismét megírta azt, amit (biztosan lesz olyan, aki szerint) vagy nem kellett volna, vagy (olyan, aki azt mondja, hogy) már nagyon is kellett, egy regényt, mely nem akar mást, mint ráérősen szórakoztatni. Mert humor nélkül élet nincsen, vagy ha van is: minek.
"Mit látsz?" - kérdezte az Örzse a fájdalomtól úgy ordítva, mint a fába szorult féreg.
"Sömmit" - válaszolta az ura, az András gazda.
...
"Möghalok" - üvöltötte az asszony a tisztaszobában.
"Mög hát, égyször bizonyosan möghalsz, verjön mög a szösz" - morogta az András gazda mérgesen.
A narrátor a mulya, de megfontolt betyár, harcostárs, a "beszédhibás" Veszelka Imre, aki hegynyi ember volt, lőcsnyi és mozgékony fasszal, ábrándozós természet, aki folyvást kigondolta magát a világból, igazi okosbolond.
Elmöntek otthonrú, Imrus?
...mert gyorsan kiderült, hogy beszédhibás vagyok, egy doktor mondta ezt, a Müller doktor, akihez bevittek a városba, hogy nézzen meg, mert valami nincs rendben a számban a nyelvemmel, és akkor a doktor leültetett egy mély fotelbe, elébem állott, majd azt mondta, nyissam nagyra a számat, és ő jó mélyen belenézett, és egy ezüst kiskanállal erősen lenyomta a nyelvemet, hogy megnézze a torkomat is, aztán azt mondta, mondjam szépen, hogy "Szöged", és én mondtam is szépen, hogy "Szeged", mondjam szépen, hogy "embör", és mondtam is, hogy "ember", mondjam szépen, hogy "möggy", és én mondtam is rögvest, hogy "meggy", mondjam szépen, hogy "sömmi", és mondtam is szépen, hogy "semmi", és a doktor bánatosan rázta a fejét, tanácstalanul tárta szét a karját, majd azt mondta, ilyet még soha a praxisa alatt nem látott, olyan ez a gyermek, mintha pesti volna, ezen a kölkön nem lehet segíteni, ez a gyermek beszédhibás, és ráadásul gyógyíthatatlan, mert aki a a balástyai pusztában nem tanul meg rendesen szólani, az sehol...
...Sándor barátilag megveregette a vállamat, és azt mondta kedvesen korholva, hogy én éppen olyan elátkozott ember vagyok, mint amilyen a híres szarvasi Ruzicska orgazda volt, akivel végül is az történt, hogy amikor megholt, külön agyon kellett verni a faszát...
Az ő lassan építkező, patakként csordogáló, de folyóvá terebélyesedő elbeszéléséből tudjuk meg hogyan is volt ez a Rúzsa Sándoros dolog, aki Móricz Zsigmondtól Hofi Gézáig már annyi mindenkit megihletett így és úgy.
"Van Ördög" - sóhajtotta a levél végén boldogan a Sándor
Ez a könyv a kettő között van valahol, hál'istennek, egy kicsit sötétebb* is, mint az CsSzA-tól megszokott, hiszen Rózsa Sándor, akinek a nevét nem szabadott volt kimondani, a Gazda, a Kegyelmes Paraszt mégiscsak megátalkodott egy embör volt, aki mágikus huszonegy pontos szerződést kötött az Ördöggel.
A főbíró úr ugyan nem tévedett sokat az ügy lefolyását illetően, de istenkáromlások és fenyegetőzések nem voltak rabolás közben, ez egyszer szentbiztos, ez nem volt a Sándor szokása, általán keveset beszélt, rabolás közben meg szinte semmit, és ha néha kérdeztük is tőle, mi van, ő csak annyit felelt kurtán,
„sömmi”
Megtudjuk azt is, hogyan kapta az a bizonyos bableves Jókai Móriczról a nevét, és persze a kulinária szerepe mondhatni, mint CsSzA-nál mindig, itt is központi** - nyugodt szívvel el lehet időzni egy-egy receptnél a konyhában, amíg a bötyárok a békésen pattogó tűz mellett pihöngetnek a subában, savanya borral a szívök alatt.
Mert amíg a kabóca nem pörcögött, a róka nem rítt, a bagoly nem sóhajtott, a harkály nem kopogott, a fülemüle nem csattogott, a varjú nem rebbent, a vadliba nem gágogott, a vércse nem vijjogott, a galamb nem burukkolt, a gerle nem nyögdécselt, és így tovább, és így tovább, a mi agyunk sem kifolyt, hanem éppenséggel azt gondolta, hogy ezen - drámai feszültséggel teli - idő alatt vajon hányszor vakarhatták meg a legényök az seggöket.
Mert amíg a kabóca nem pörcögött, a róka nem rítt, a bagoly nem sóhajtott, a harkály nem kopogott, a fülemüle nem csattogott, a varjú nem rebbent, a vadliba nem gágogott, a vércse nem vijjogott, a galamb nem burukkolt, a gerle nem nyögdécselt, és így tovább, és így tovább, a mi agyunk sem kifolyt, hanem éppenséggel azt gondolta, hogy ezen - drámai feszültséggel teli - idő alatt vajon hányszor vakarhatták meg a legényök az seggöket.
Aztán Kossuth apánk öszvevonta szemöldökét, a többi pediglen mán (altörnatív) történelem.
A regény, melyet a Magvető jelentetett meg a Jupiter évében (amit közönségesen csak a Kecske évének, vagy az Úr 2015. esztendejének szólítanak) csakúgy, mint eme poszt - nyomokban vendégszövegeket tartalmaz.
* Sötét tónus nélkül még az amúgy szépiában író Baráth Katalin sem közelítette meg ezt a témát.
** Nyugodtan kijelenthető, hogy Cserna a hazai irodalom Camilleri-je és Simenon-ja, mert kijelenteni bármit lehet, bátran, még ha csak félig igaz. Írhatna már egy krimit.
* Sötét tónus nélkül még az amúgy szépiában író Baráth Katalin sem közelítette meg ezt a témát.
** Nyugodtan kijelenthető, hogy Cserna a hazai irodalom Camilleri-je és Simenon-ja, mert kijelenteni bármit lehet, bátran, még ha csak félig igaz. Írhatna már egy krimit.
