Előbeszéd a nyájas olvasóhoz ezúttal is elmarad. ;-) Inkább belecsapok a "lecsóba"... Szóval tudjuk a dohányzásról, hogy az méreg (vagy az méregdrága). Nekem anno húsz évvel ezelőtt nem mondták el (ők sem tudták szegények), hogy a dohányzás majd csúnyán átveri az agyam. A nikotin oda kötődik majd, ahol eredetileg egy ingerületátvivő anyagnak kellene lenni és még dopamint is felszabadít. Én meg ezen a folyamaton fogok csüngeni, olcsó játék hülye gyerekeknek alapon, a nikotinszint alakulásán. Nikoton éhség, há ösmerlek! Úgy tűnik valami genetikai hajlam is bujkál bennem (négy generációra visszavezethetően) ez mánia már. :-) Egyszer megpróbáltam leszokni erről, eleinte nagyon jól ment, de minél több idő telt el, annál ingerlékenyebb lettem... Évekről beszélünk, a harmadik év vége felé már tarthatatlan állapotok uralkodtak, utólag már látom, hogy nem érte meg az utolsó egy évet így végig küzdeni .. Kellett volna keresni valami szakember, mondjuk toxikológust, aki érti, hogy erről a sz*rról hogyan lehet agyban egyáltalán lejönni? Tudni illik ez pokoli módon hiányzik, rosszabb mint a heroin (ezen utóbbi nem próbáltam még, de azt írják)... Szóval mi van helyette? Vagy mit lehetne helyette? Amíg erre a kérdésre nincs megnyugtató válasza valakinek, addig ez esélytelen...
A nyolcvanas években még mindenki a szőke babahajjal keretezett pofimba fújhatta a füstöt. Az iskolában például Zaporozsec tanár úr (gúnynév ;-) de van népszerűbb is, az IgaHáj, gy.k. az Igazgató helyettes rövidítve) ott bagózott a folyosón, ahol az orosz nyelv kabinet előtt álltunk sorba. A radiátoron ott a kurva büdös hamutartója, ma is érzem a szagát. Nyet harasó! Azon melegében el is neveztem "sampipinek" és dobálni kezdtem a többi kék műszálból köpenyes hülye gyerek hajába a csikket. ;-) Utólag elárulom, hogy én voltam az aki az egyik hülyéskedés közben leverte Zaporozsec tanár űr "sampipijét". Da, da! Tavaris Butov harasó! El is tört a kerámia hamutál. Hihi! :-D Ja és a botrány ugye... "Azonnal mondjátok meg, hogy ki nevezte el a tanár urat IgaaaHáááj-nak?!" Hehe! Ma is látom magamat, ahogy torkom szakadtából üvöltök a folyosón, hogy "futás, mert jön az IgaHáj!" és közben dobálom a csikkeket. Hű mennyi taslit (nyakleves) és lelki fröccsöt kaptam tőle... Da, da! Hát ki más nevezte el így, mint szerény személyem! ;-) Szóval kedves IgaHáj (látom azóta már Iga lettél) én adtam neked ezt a gúnynevet és bocs a levert "sampipi" miatt! :-) Megnéztem az iskola honlapját, 25 év távlatából is fel tudtam idézni IgaHáj arcát, semmit nem változott... Viszont a háttérben nagymamám háza (pontosabban annak hűlt helye) nagyon szomorú képet fest, vagy 6 éve nem jártam abban az utcában emiatt. :-(
Szóval magával a füsttel folyamatosan... Az aktív dohányzással először a kilencvenes években találkoztam. El is felejtettem, hogy az első ilyen szál, amit elpöfékeltem (a sokkal korábbi pipázási kísérleteimet és a tigriscsíkos puha dobozos cigit inkább hagyjuk, ej az a kurva kölök) az egy sodrott cigaretta volt, valami illatos pipadohánnyal (thc nem volt benne). Szubkulturális jelenség a cigi sodrás a fiatalok körében, olyan felnőttes dolog igen. :-)
Hogy jön ide ez az egész? Úgy hogy a bagó ára átlépte a lélektaninak tartott ezer rubel ötven kopejkás árat ... Nyet harasó! Először felköptem és alá álltam, hogy mekkora prosztó proli dolog már tölteni a cigit. Aztán néztem egy nagyot, kapható a kedvenc márkám vágott dohánya? Próbáljuk meg... Egy előnye már is van! Soha sincs nálam cigi, csak a készítéshez szükséges eszközök. Mert olyan lusta vagyok, mint a homoki bivaly (apropó ilyen állat egyáltalán nincs, de azért szorgalmasan hivatkozzuk)! Előtte mindig készíteni kell egyet, ezért lényegesen kevesebb fogy... Egyik nap úgy alakult, hogy az egész napos pöcsködés (mások munkának hívják) közepette nem volt időm cigit tölteni, de még sietnem is kellett, így már majd be cigiztem. Úgy döntöttem, hogy én mint a komplett kontrollcsoport, akkor most veszünk egy gyári "kontroll" dobozt a mutyiban! Ezer rubel ötven kopejkás áron, lesz ami lesz! ;-) Rágyújtottam és kiült az arcomra a félelemmel vegyes döbbenet... Néhány hét alatt teljesen elszoktam azoktól az adalék anyagoktól, amik a gyáriba, benne vannak, de a töltöttben meg nincsenek... Enyhe tachycard érzés tört rám, torok kaparós köhögés, fojtós, keserű ízzel. Na de ezer rubel ötven kopejkás áron? Ezt (nem vagyok márka-hű amúgy) a vegyi-anyagos sz*rt szívtam húsz éven keresztül? Ezt a műanyag ízű, műanyag tartalmú, agyon kezelt, keserű, rákkeltő masszproduktot? Totálisan mellőztem a dohányzásnak anno megismert szertartásos kimért voltát? Helyette olajos futószalagról kiesett tömegterméket szívtam el, turbó sebességgel. Hm, elgondolkodtató a dolog ... mostanában amúgy is egy csomó mindennel átmentem Zen-be. Ohhhmmmm... Úgyhogy azt tudom javasolni annak, aki még hódol ennek a divatja múlt (és társadalmilag üldözött) szokásnak, hogy próbáljon ki egy saját maga töltötte cigit. Rá fog jönni, hogy eddig valamit rosszul csinált. Kevesebb rubelért, lényegesen jobb minőséget lehet elérni, megdöbbentő módon... Apropó, már most sem köhögök úgy reggelente, mint aki éppen saját p*na híján az egyik tüdőlebenyét készül világra hozni. Na de most már tényleg igyunk egy dögös kávét és gyújtsunk rá... ;-)
