Az élet egy csoda (Háy János - A mélygarázs)

Sőt, legalább kettő.

Olvasom, újra elővettem A mélygarázst.
A dolgok fonákja ez a könyv, egynemű, makacs nézőpont.

Elsőre nem varázsolt el, le is tettem, meg dolgom is volt más könyvekkel, most (még csak a felénél tartok) sem szippantott be teljesen, mert vakaródzom tőle, de működik.
Nagyon is.

Ja, ja, tudjuk hát, hogy nem így van, legalábbis nem pontosan így, a dolgok nem így működnek, van szeretet, a család is jó valamire, biztosan, kikapcsolódásra is szükség van, a karácsony nem csak a dzsídípít gyarapítja, a szerelem sem pusztán számítás. A politikusok sem csak lopnak.

Nem a lófaszt!

E sajátos, görbe tükör mutatja meg azt, milyen egyszerű hazugságok mozgatják sok esetben a cselekedeteinket, még ha nem is valljuk be magunknak.

Vagy csak valahol mélyen, énünk 2. mond ilyeneket, pár korsó után, ha nincs nagy veszélye annak, hogy az egyes számú énünk meghallja.

Érdemes ezt a tükröt néha magunk elé tartanunk, mert ha kilépni nem is tudunk az életünkből, legalább érezzük rosszul magunkat tőle.

"A család, mint a társadalom mikroegysége a mindenkori hatalomgyakorlás, az állam és a magántulajdon legmegbízhatóbb alapja. És hiába morzsolódik fel a családok több mint fele az együttélés során, a családra árnyék sem vetülhet, hisz aki ráveti az árnyékot, azt rögtön megvádolják, hogy ez a megátalkodott végső soron a társadalom felbontásán szorgoskodik. Az ilyen elvetemülteket ki kell űzni a pusztába, menjenek neki a nagyvilágnak, és ott vegetálják végig az érték nélküli életüket. Holott az állam, a társadalom, és benne a család (mindazzal a hazugsággal, ami minden család velejárója, különösképpen a polgári családoké, ahol a formák takaros műgonddal vannak fenntartva) a formák révén végül is megtöri az ember belső tartását, megszünteti mindennnemű önállóságát és szabadságát..."

És így tovább, és így tovább...

Zenebutik - Neurotic

... régen nem volt zenével kapcsolatos bejegyzés. Nos, akkor beszélgessünk erről egy kicsit... Hogy az előző rendszerben, a cucilistamber-típus elől szőnyeg alá söpörtek jelenségeket. Amik persze ettől még léteztek és minden oldalon kikandikáltak a rojtok alól... Másképp gondolkodó művészek, tengő-lengő fiatalok, aluljárók, pia, drogok, kívül helyezkedésük a cucilista társadalmon... Ezek a problémák hivatalosan nem léteztek. De ennek hozadéka sok esetben átment a passzív emlékeink közé? Ilyen példának okáért a 1980-as évek zenéje. Azt mondják a 80-asban már kicsit könnyebben lehetett. Már nem a nagyon vad KISZ (nem a híres rockzenekar magyarított neve, Kommunista Ifjúsági Szövetség) és pol-beat (politikai, mozgalmi dalok) korszakot éljük, puhult a diktatúra. Voltak ugye az "elfogadott" zenekarok, akiknek a Hungaroton kiadta az anyagait és arra csápoltunk. A valóság nem ért ott véget, aki nem fért bele, vagy nem akart beleférni a hivatalos elképzelésbe, az ándergrándnak számított. Vagyis az akkor működő, koncertező előadók nagy többsége használhatná ezt a jelzőt... Ezt már valahol hallottam? Nem emlékszem már hol és kitől... Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy? Adj gázt és a rock and roll az nem egy tánc? A XXI. század agyondigitalizált világának is meg van az előnyei, ha keresgélek, akkor találok... A Neurotic számomra nagyon érdekes formáció. Tróger drogos rockbandának próbálták beállítani, de zeneileg ahhoz túlságosan igényesek. Semmi fékevesztett tombolást, gitártörést, csirkedarálást nem látunk. Kvázi szalonzenét tolnak az arcunkba. Hát ki hallott már két női vokállal megerősített lázadókról? Pedig azok! A szövegvilág és az énekes valahogy elviszi a produkciót a "Záray-Vámosi"-s SZOT üdülős életérzéstől egy másik irányba... Valami teljesen megfoghatatlan deja-vu érzés fog el, amikor hallgatom. Egy hivatalos kazettájuk jelent meg 1987-ben Budapesti látnok címmel. Sajnálom, hogy a volt frontember megtérése kapcsán elutasítja az 1980-1987 közötti időszakot. Szívesen meghallgatnám ezeket a nótákat az elmúlt negyedszázad év sallangjaitól mentesen, de egy érettebb, összeszedettebb változatban. Anno Rocktérítő címmel dokumentumfilm készült róluk, ez is fent van a TeCsőn.

Bob Marley playing soccer

Vajon mi hiányzik a képről?

(18plusz) Tik-tak bumm csatt

...előbeszéd... sablonos, unalmas, szürke világunkban, bármely lepkefing erősségű ötletet negyvenszer elő lehet venni. Leporolás után ismét el lehet sütni, anélkül, hogy bárkinek feltűnne, hogy ezzel már valaha találkozott. Úgyhogy nekem sincsenek ezzel kapcsolatban gátlásaim. Egyszerűen csak kísérletezem. Az előző írásomból több változat is született. Vagy mindegyiket érzem, vagy inkább egyiket sem. Annak ellenére nem, hogy az alapötleten napokig röhögtem... Úgyhogy kiteszem a szándékosan női-sovinisztára faragott változatot is... ;-) 18 pluszos karika!

(18plusz) Tik-tak bumm csatt - írta SzergelyButov írása

Tik-tik, tak-tak, ütemesen kopogott a két bot a kövön. Tak-tak, kontrázott a másik. Tik-tik kocogott
türelmetlenül az egyik. Tak-tik, tak-tik, tak, tak, tak, tik hangzott egyre közelebbről a sztereó kopogás...
és hirtelen tik-tak bumm csatt! Hangzott fel az összekoccanó szatyrok és összeütődő testek hangja.
- Ó hogy a fene essen abba tű sarkába! Talán vak, hogy nem tud vigyázni? - kérdezte az egyik.
- Hogy beszél velem maga tahó? Talán inkább maga nem lát, hogy neki megy egy vak nőnek! - mondta a másik.
- Rosszindulatú boszorkány! Igen, én vak vagyok! Hát nem hallja?! - válaszolta erre az egyik.
- Deee hallottam! Na és? Nyilván maga is hallotta, hogy a vak én vagyok! - válaszolt a másik.
- Akkor feljössz hozzám? - kérdezte erre az egyik.
- Na végre! Azt hittem már sosem kérdezed meg... - válaszolta a másik - de csak nyalás!
- Érdekes pinád van Zsófi!

Maigret, miseborkós​toló, Kindle, nyár, hon és népismeret​, internet, satöbbi

George Simenon Maigret-sorozatának tagjaival szűk harminc évvel a tévésorozat leküzdése után a Könyvudvarban futottam össze, vásároltam is belőle vagy féltucatot, nagyjából egy könyv áráért. 

Vettem memóriatablettát is (tényleg), de sajnos nem emlékszem rá, hogy hová tettem, ezért nem tudom már, hogy melyeket olvastam el mostanában, és mi maradt olvasatlan.

De.

Camilleri rajongóinak kiemelten ajánlom a Maigret könyveket, mert itt sem igazán az az érdekes, hogy ki volt a gyilkos/raboló csúnya bácsi, hanem Maigret sajátos viszonya a bűnözőkkel, úgy általában az emberekkel, és az élet apró dolgaival, örömeivel, az evéssel-ivással. Egy magyar átlagos falu komlett alkoholista lenne attól, amit a lapokon a nyomozók egy nap alatt megisznak. Örömmel vegyes csodálkozással töltött el az is, hogy akkoriban milyen egyszerűen lehetett egy kocsmából sört, és szendvicset házhoz vitetni. És az a mód, ahogyan a vendéglőből a frissen betérő (vö. nem törzs) vendégeket elüldözték.

Simenon élete pedig kész regény, aki nem hiszi el, az keressen rá a wikipédiás oldalára.

„Miseborkóstoló.”

Ma találkoztam ezzel a kifejezéssel először.

Ilyen eseményen még nem voltam, de a szó gyönyörű, és egyben félelemmel vegyes röhögést vált ki belőlem. Azt sem gondoltam, hogy a misebor általában fehér - ha igaz -, mert Krisztus vére ugye…

Az ok igen profán mert a terítőn a fehér bor nem hagy nyomot.

Vettem egy Kindle-t. Nem a paperwhite-ot, nem a fire-t, hanem egy egyszerű (azt hiszem, nyavalyás memória!) Kindle 5-öt.

Kiváló választás volt, könyvet vásárolni egyklikkel egyszerű és remek, jól is működik, lopott tartalom nincs rajta, félelmetesen profi-, és széles az Amazon-os választék, és ösztönöz az angol nyelvű könyvek aktív olvasására. A metrón Camillerit nyomok mostanság (The Dance of the Seagull), de van még egyéb csúnya és szépirodalom is - Vonnegut, Bukowski, Abercrombie, Ellis, i tak dálse, i tak dálse…

Nyár.

Jól sikerült, sok terhet ledobtam, a nagyrésze felszabadult volt, tele kellemes dolgokkal. Van elhatározásom is a jövő nyárra, veszek egy használt kenut, a Tiszán jól fog jönni, ha bírja az ember seggel.

Elindult az iskola. sajnos, szerencsére. A gyerekek itthon vannak (hál’ istennek) és itthon vannak a gyerekek (sajnos). Akinek van gyereke, az talán érti miért írom ezt.

Kérdeztük a kisfiamtól, ősztől felsős, hogy milyen órái/témái lesznek holnap (érdeklődő szülők vagyunk valahol, ugye), a válaszában ez is szerepelt: „hon és népviselet”. Derűs perceket okozott, ő persze megsértődött, mert a „népismeret” könnyen félreérthető szó. Ez olyan, mint az „étterem és érzelem”, avagy mindenki azt érti a szövegben, ami foglalkoztatja, vagy aminek (elképzelései szerint) van értelme.

Twitter és facebook.

Az emberi elme működési módja egy félelmetes fekete lyukhoz hasonlít, magam sem tudom már, hogy mit és miért csinálok (kivéve persze az ivást). Mostanában erősen hanyagolom (a hírportálokat leszámítva) az internetet, nem olvasok már könyvesblogokat, nem érdeklődöm a közösségi tartalmak iránt sem. Persze ez változhat.

Nézem helyette a tévét - bekapcsolás nélkül is kiválóan nyugtatja a szemet és a lelket, és falom a könyveket, ha nem is olyan nagy meggyőződéssel mint eddig, de örömmel.

Olvastam Simenon mellett még jó pár könyvet, jobbára ártalmatlanokat, de az Őrség-sorozat utolsó tagja, az Új Őrség ugyancsak felbosszantott a logikátlansága és a kidolgozatlansága miatt.

Akik ennek ellenére kedvelik a könyvet, azoknak küldöm Orbán Ottó örökérvényű sorait a Homály teremtményéről:

Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.

Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:

"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"

 Ui: Ma este együtt üldögéltem a két manómmal a kanapén, mindhárman olvastunk. Béke van.