Hazaérkezett a család ma este fél nyolckor, és elhangzott a kulcsmondat: - Apa, csináltál garnélát?
Hát nem csináltam (Helyette aludtam. Sokat. Mosogattam. Takarítottam, rendberántottam a lakást, igazi macsóként). De nekiálltam. Nem volt itthon fehérbor (persze vörös az több ládával, de ilyen jó időben már nemigen fogy), ezért rozét tettem bele a garnélás spagettibe, kedvesem és fiam azt nyomták este nyolc után (nem is beszélve rólam) a lányomnak pedig tejfölös sajtosan készítettem el. Nemrégen végeztünk, most kerültek az ágyba.
Tegnap délelőtt kiugrottam a Könyvfesztre, beszereztem egy Barnás Ferenc (Másik halál) és egy Szvoren Edina (Nincs és ne is legyen) kötetet, aztán hazafelé jövet olvastam el a Háy interjút, és kedvet kaptam a Mélygarázsra is, majd a jövő héten utánajárok.
Tegnap délután szintén alvás (elmulasztottam egy könyves sörözést, Kelt invitált, köszönöm ezúttal is, pedig hát félig vagy talán egészen ismeretlenként hívott), aztán kedvesemmel nekiindultunk az éjszakának (hehe, így negyven felett azért már más ez is), de lett belőle két koncert (Ricsárdgír és Presszó Tangó Libidó), egy kis pogózás, jópár vodka lecsúszott, és egy kis bor is, aztán pedig éjfél után valamivel sétáltunk a belvárosban (annyi ember hömpölygött, mint hétköznap délután), majd megmutattam neki Wichmann kocsmáját.
Hajnali két óra felé az Ellátó tacós épületében nyomtam két tacót, aztán nemsokára már taxiztunk is hazafelé (Érdekes dolog ez több mint húsz év együttélés után elmenni szórakozni, kicsit dadogósan, de jól működött.).
Hajnali fél tízkor persze a telefon ébresztett, a kisfiam egyik osztálytársa agresszívan próbálkozott, hogy megtudja a magyarházit, meg tudtam volna érte ölni...
Ha már így történt, a fiammal kibicikliztünk a sportpályákra, és nekiálltunk az egyik füves pályán focizni. Nem annyira komfortos dolog ez másnaposan.
Pénteken elmentem egy olasz főzőtanfolyamra - Sapori di mare, fogások a tenger szerelmeseinek. Giulió, az olasz szakács tanított nekünk (öt sorstársam volt, négy lány egy fiú) főzni Borsos kagylót, Cukkínis, borsós rizottót tenger gyümölcseivel, Lazacot ropogós bundában, Spenótot római módra, Rozmaringos tepsis krumplit, és desszertként Földiepres mascarpone krémdesszertet. Jó móka volt, sokat röhögtünk, a három órás program alatt berántottunk a négy fogás mellé négy üveg bort, és egy kis grappát is.
Giulióval dumáltunk egy kicsit Camilleriről, a szakácsok sorsáról, gasztronómiáról.
Ha már gasztronómia, akkor a hisztis és jó ízlésű Montalbano mellett meg kell hogy említsem Cserna-Szabó András új könyvét, a Szíved helyén épül már a Halálcsillagot, már régen szórakoztam könyvön ilyen jót, ami (ahogy mondani szokták), szívem legmélyebb húrjait pengette (vagy mi a lófaszt). Kiváló írás a szerelem és az emberi hülyeség bugyrairól, és az evésről, persze. A western betét is működik.
Végezetül: Tana French - Szellemház. Nem is tudom, miért szólít meg mindig ilyen bensőségesen ez az ír írónő (hehe), aki az egyik kedvenc krimiszerzőm a Hallgatag erdő óta. Mélylélektani krimi, ahogy mondani szokták, erejét a főszereplőjének belső monológjai és vívódásai adják.
Közben elfogyott a rozé. Nahát.
