Poszton...

Előbeszéd... akár alul, vagy szellemileg felültáplált az olvasó, ez a szót, hogy "Poszton" sehogy sem fogja érteni. Mivel ez a 70-es évek közepén született meg, egy beszélni tanuló gyermek szájából. Már nem emlékszem, hogy pontosan mit takar, csak nagyon bonyolult módon tudnám körül írni harminchárom évvel fiatalabb énem gondolatvilágát a nyugalomról, a csendről és a biztonságot adó sötétről... Azt egyszerűbb megfogalmazni, hogy mit nem jelent... Nem jelenti az internet világában elterjed angol post szó félre-magyarított formáját...  :-) Hogy mik jönnek a fejemből elő egy átlagos szerda éjjel? Mit akarok ezzel? Azt hittem nincs ihletem, aztán hirtelen valamit megfogtam önmagammal kapcsolatban, amit a maga teljességében közvetíteni valószínűleg nem fogok tudni... de nekem fontos és ez elég volt ahhoz, hogy leírjam...

   

Poszton... - írtam SzergelyButov írása

Történ egyszer hogy anyumék konyhabútort cseréltek... Apum (aki egyébként, ha mások kérdezték a világ legerősebb embere, karatézik, úgyhogy nagyot lekever, ha szemtelen vagy) akkor sem volt komoly kondival rendelkező férfiember. Úgyhogy derekasan elfáradt, mire felszerelték az újat. A régi szekrény egy része már lekerült a pincébe. Az utolsó, termetesebb darabot kezdték el huzigálni, amikor kitipegtem a konyhába és kijelentettem, hogy ez nekem kell. A fáradtság nagy úr, egy értelmiségi családban. Szegény apum épphogy le nem fosta kínjában a narancssárga vasárnapi trapéz nadrágját... Leroskadt a konyhai padra, megtömött egy pipát, nagyon finom rumos illatú dohánnyal. Meggyújtotta és pöfékelt, közben a hosszúra hagyott barkóját igazgatta. Anyu már kezdte volna a replikát, hogy "tratta ratta", de aztán ránézett apum fáradt arcára...

Úgyhogy rám hagyták... A szekrény ideiglenesen megmenekült és a szobámba került... Igen az előző lakó, Héjja Júlia néni zsírosbödön, liszt, avas dió és száraztészta szagú szekrénye, belül Délker-es csomagolópapírral... Igen a kívül steril-világoszöld műanyaggal bevont, fa keretes, nyers pozdorja ajtajú, piros műanyag betétes, bádog ajtógombos szekrény... Tetszett, végre van egy saját szekrényem! Egy darabig kerülgettem, majd rájöttem az ajtó kinyitásának furmányos technikájára és Buksi kutyával, a velem egyidős plüss jószággal beleköltöztem. Úgy neveztem el a saját szekrényemet, hogy "Poszton". Ahányszor haza értem az óvodából, oda bújtam be, magamra csuktam az ajtaját és nem jöttem ki. Na az volt az igazi élet... elzárkózva mindentől!
- Hol van ez a gyerek?
- Á a Posztonban játszik ...

Végre a Posztonban vagyok... nem kellett szívnom az óvónéni savanyú pina-szagát... Megvédett az avas dió és zsír illata... Tényleg bele gondolt már (rajtam kívül) bárki abba, hogy a gyerekek milyen kínokat élnek át? A nők illatozó nemi szerve pont fej magasságban van... és nem kellett foglalkoznom azzal, hogy Kósa Zoli megint beszart a délutáni alvás közben. Jó büdöset, savanyú fos pfujj... A dada káromkodott mint a kocsis, amikor fürdette, én öklendeztem. Ugyan úgy, mint amikor nejlonzacskó volt a tökfőzelékben, csoda ha utálom... Mondjuk annak örültem, hogy Melinda, a szőke göndör hajú kislány hálából, megmutatta a punciját. Igen, mert megvédtem a nagycsoportosoktól, akik húzták a haját...

Azt hiszem akkor csúsztam le végleg az agyamról, amikor kidobtátok Posztont.... Őszintén és pokolian meggyűlöltem az egész világotokat... emiatt... mert kidobtátok... 
Állítólag az én érdekemben történt ez így, mert túl sok időt töltöttem el benned kedves Poszton... Egy nagycsoportos fiú már nem ül naphosszat Posztonban! Meg kell az íróasztalodnak a hely! Valami iskolába, vagy hova fogsz hamarosan járni! Na persze ...

Aztán pár évvel később megtaláltam Posztont a krumplis pincében, majdnem sírva fakadtam... Anyum mondta, hogy felhozhatjuk ha kell, mondta apum... de én sokkal nagyobbra emlékeztem és eltűnt a zsírosbödönös, lisztes, avas diós száraztészta szaga is, ez már így valahogy nem az igazi ... 

Mellesleg... kár volt erőlködni... attól, hogy kidobtátok a Posztont, nem lettem kevésbé dobozember, sőt...

Pí-eSz és az Igazi

Előbeszéd... Az esetleg betévedő szenzitív olvasó kedvéért elmondom, hogy a történetnek semmilyen aktuális vonzata nincs! Több évtizedes emlékeimben turkálok, az adta a témát... Továbbá a történetben nincs semmilyen szürreális elem, ez nem álom, ez a valóság. Most pedig a témában tájékozatlanok részére szükséges fogalmak meghatározása következik. Három fajta női genitáliát különböztet meg a szakirodalom, van a "Kossuth" (gyakorlatilag kihalóban van) és a sokkal kedveltebb "Vágópista", illetve "Kojak". :-) A férfiak egy része, úgynevezett "deákvári" körszakállat visel, köztük Pí-eSz is. Pí-eSz arról kapta a gúnynevét, hogy beszéd közben (diszkréten tik-kel) a vállára hajtja a fejét és közben még a száját is megnyalja. Ez sajátosan, egy arccal szimbiózisba lépett "Vágópista" külsejét kölcsönzi neki. Ennyi magyarázat után remélem érthető a történet ... ;-)

Pí-eSz és az Igazi - írta SzergelyButov írása
... amióta kijárták a technikumot Jocika és Pí-eSz ritkán találkoztak. Úgyhogy egy szép tavaszi napon a két barát leültek sörözni. A régi MÁV Klub jégpályája mellett kialakított kerthelyiséget választották. Csendes kis hely volt ez, mélyebben fekszik, mint a vasúti töltés, meredek lépcsőn kell leereszkedni, ezért kapta a gödör gúnynevet. Szép öles fák és gondozott bokrok között ülve az ember könnyen elfelejti, hogy  ötven méterre egy forgalmas rendező-pályaudvar található, ahol mindig nagy a nyüzsgés. Régen naponta jártak le ide suli után sörözni. A péntek estéket is itt töltötték, a helyi tróger zenekarok koncertjét hallgatva. Az utolsó ilyen buliban tavaly voltak együtt, akkor az azóta már feloszlott OkáddLeTokádBokádVokál zenekar játszott. Nagy buli volt, jól toltál a srácok a bugi-vugit. Jocika azóta is emlegeti, akkor repedt fel a szemöldöke, amikor Pí-eSz-el maláj részegen összefejeltek.
Jocika kihozott két sört, megy egy csomag szotyit és letelepedtek az egyik asztalhoz. Döcögve indult a beszélgetés, Pí-eSz nagyon le volt törve, mint a bili füle.
- Na, mi a helyzet haver? Ezer éve nem láttalak, mesélj! - kezdte Jocika.
- Ááá, a szokásos... - válaszolta szomorúan Pí-eSz.
- Megint a csajoddal van gond?
Csend ült az asztalukra... Csak az időnként sört nyeldeklő gigák hangját lehetett hallani. Nem sokkal később Pí-eSz felállt és bement egy újabb körért, de ezúttal két portorico rum is került a sörök mellé, hogy hasson. Néhány körrel később Pí-eSz végre megszólalt....
- Tudod haver, én már kétszer megtaláltam az Igazit!
- Na, ez tök jó dolog haver! Akkor hol a gond? - kérdezte Jocika.
- Hát ez olyan ciki, nem tudom, hogyan mondjam el...
- Hé haver! Tudod nekem bármit elmondhatsz, én nem adom tovább, becs szó! Nem állt fel? Vagy mi volt a gond? - biztatta Jocika.
- Na jó... - Pí-eSz megadóan sóhajtott - Az egyikük folyton fingott, a másiknak meg nagyon büdös volt a lába... - válaszolta szomorúan Pí-eSz és még a nyakát is a vállai közé húzta.
Hát igen... Na ezekre a problémákra már a folyton okos Jocika sem tudott mit válaszolni, inkább ittak tovább...