Katódsugár

Előbeszél... na még mit nem, nagyon késő volt amikor elkezdtem ezt írni, nem fogok "szómenni" hozzá. Ellenben kínzóan rövid és unalmas történet megírása következik... ;-)

Katódsugár - írta SzergelyButov írása
Megszokásból időnként rápillantott a műszerek inaktív kijelzőjére....a teremben majdnem teljesen sötét volt, csak a készenléti fények égtek... 
- Jól van, miden csendes ... - gondolta és úgy ahogy volt ruhástól tovább szundított a székében. Percek teltek el? Vagy órák? E ezt nem tudta, amikor hirtelen halk pittyegésre riadt fel. A közelséget jelző műszer katódsugara enyhe kilengésbe kezdett az Y tengely mentén, valami közeledett. Lusta volt a radart bekapcsolni, a keresőfény bántotta volna a szemét. A jel intenzitásból egész apró objektumokra következtetett. - Az évek, meg a rutin! - gondolta E. Komótosan kinyújtotta a kezét és eltekert egy méretes potenciométert. Az állomás tengely körüli forgása kissé felgyorsult és megkezdte a pályamódosítást.
Az órájára pillantott - augusztus 12-e van? -  a homlokára csapott - hát persze... a Perseidák ... - és az állomás tovább rótta a végtelen útját. A sötétben pár katódsugárcső még halványzölden foszforeszkált, csak E horkolása hallatszott...

DigitalHomeLess Blues

... a szokásos Előbeszéd ezúttal elmarad, csak a lényegre szorítkozom. :-)

DigitalHomeLessBlues - írta SzergelyButov írása

... már órák óta fagyoskodott a közlekedési lámpánál,  teljesen elgémberedtek a lábai a sok állástól. Utálta ezt a huzatos kereszteződést. Itt télen nyáron hűvös volt a Duna felől a Ferdinánd híd felé fújó szél miatt... de nem volt mi tennie, a terület fel van osztva, nem állhat át máshova...
- Jó volna végre össze kalapozni pár kreditet, nagyon kéne egy kis kaja és amilyen hideg van rám férne pár korty is...
A villanyautók végre megálltak a pirosnál, ő pedig egykedvűen kezdett el közöttük ballagni, kezében a kredit termináljával és egy FN újsággal. Minden vezető előtt udvariasan biccentett és felmutatta a kezében tartott félig már nedves papírcsomót. Sokan intettek neki, hogy mars az útból, mások dudáltak rá, egy tag pedig arra vetemedett, hogy kikiabáljon az autója megafonján.
- Ne kéregessél, te őskövület, menjél el dolgozni... Felháborító, hogy ilyeneknek is jogaik vannak, már régen
be kellett volna ezeket ...
- De kérem Uram... - kezdte volna, de aztán belátta, hogy csak pazarolná az energiáját, a hangszigetelt biztonsági üvegen keresztül úgy sem hallják a válaszát - de legalább nem löktél fel... Valaki aztán megkegyelmezett neki és a szélvédőhöz nyomta a saját kredit terminálját. Egy pittyenés és már is gazdagabb lett 10 kredittel...
- Ez aztán a nagylelkű ipse - gondolta és udvariasan meghajolt. Most hogy összejött a pénz, több is mint elég, komótosan összeszedte a motyóját és elindult a Vágány utcai hajléktalan szálló felé. Nem telt buszra, persze nem is engednék fel rá ilyen állapotban, ennyire olajosan és koszosan.
Út közben betért egy kapualjban üzemelő kis közértbe az italért.
- Nagyon ócska itt, valamivel pancsolják. Alig bírja ki a mínusz fokokat, romlik a viszkozitása.  Sajnos máshol nem szolgálnak ki és nem is bírnám kifizetni a jobb minőséget...
Megérkezett.... A szállót több egymással összekapcsolt, ütött-kopott mágnesvasúti kocsiból alakították ki, sóhajtva állt meg előtte.
- Hm... ép hogy visszaértem, napról napra kevesebb az energiám... Hiába no, a magamfajtának nincs már
becsülete, amióta divatba jöttek az androidok. Kinek is kell manapság egy rozsdásodó robot?
Gyorsan magába döntötte az előzőleg vásárolt kannás olajfelét, ami azonnal vékony sugárban szivárogni kezdett az eresztékeinél elöregedett gumi szigetelésekből, majd befizette a 2 kreditet, elhelyezkedett a sarokban és töltőre rakta az öregedő akkumulátorait...

A döntés

Teste felhúzott íjként feszült meg. Körülötte a kiválasztottak sokasága. Az adrenalin még halkan duruzsolt az ereiben, de a szíve egyre őrültebb tempóban pumpálta a vért.

Végigpergett előtte az élete. A szélmalomharcok sora. A lelkesedés, és jobbító szándék, amely soha nem talált megfelelő táptalajra. Az elmulasztott lehetőségek. A hiábavaló szerelmek. Kisszerű élete.

Anyjának makacs, de szelíd, kedves szeretete.

Gyermekei, kik rengeteg energiáját emésztették fel, és a maguk félig öntudatlan módján foszlányokat adtak cserébe.

Kedvesének meg nem érdemelt hűsége.

Ballépései, kudarcai.

A végzetszerű döntések sora, melyekkel az életét egyengette.

A kompromisszumok, kisszerű lázadásai, konformizmusa.

A zümmögés egyre erősödött.

Érezte a körülötte állók visszafojtott lélegzetvételét.

Fokozódó dübörgés, fénypászmák.

A tömeg egyként, csendben felhördült.

Az adrenalin robbanásszerűen áramlott a vérében.

Vajon a megfelelő döntést hozta meg?

Vállainál vállak, érezte a szorosan mellette állók elfúló lélegzetvételét.

Fülsüketítő dübörgés.

Megérkezett!

És igen, pontosan eltalálta, hol fog megállni!

Az ajtóval szemben. Ma elsőnek szállhat be, és megint lesz ülőhelye a metrón.

Gasztroblog, satöbbi

Olvasom a Neccharisnyás papnő pajzán szigetét (Christopher Moore), a cím ugyan megjegyezhetetlen, de a könyv hasonlóan őrült, mint a Biff evangéliuma.

Az Átkelést fejeztem be valamelyik nap - Cormac McCarthy tud valamit, amit csak nagyon kevesen. A könyv az egyik legjobb, amit az utóbbi időben olvastam, kemény, szikár, végzetszerű, több novellával a könyvön-, történetekkel a történeten belül. Szívesen kilovagolnék a világból - és nemcsak néha - jómagam is. 

És ha már Gasztroblog, akkor Spagetti garnélával és paprikával:

A garnélákat leöblítjük (a fagyasztott garnélát forró vízzel lemossuk) és megszárítjuk. Egy vöröshagymát apró kockára vágjuk. Ha van otthon paprika (persze most éppen nem volt), kimagozzuk, csíkokra vágjuk. Felhevítünk három evőkanál olivaolajat, a vöröshagymát megvárjuk, míg üveges lesz, aztán beletesszük a paprikacsíkokat. Volt egy kis póréhagyma otthon, azt hosszúra vágva beletettem a paprika helyett. Jól megsózzuk, aztán lefedjük, és alacsony lángon puhára pároljuk (előtte nem égetjük egy kicsit oda a hagymát, mint én).

A spagettit ízlés szerint kifőzzük. Ez nálam vizet jelent (hehe) és kis olivaolajat, sót.

Három evőkanál olajat egy nagyobb serpenyőbe öntünk, felforrósítjuk (használjunk ehhez tűzhelyet), aztán a garnélákat belezuttyoljuk, majd rövid idő alatt átsütjük. Felöntjük fehérborral (nálam Gere Olaszrizling), aztán megsózzuk, majd kábé három percig főzzük. Hozzáadjuk a hagymás és paprikás cuccot, és főzzük egy kevés ideig.

Közben kóstolgatjuk a fehérbort.

Ha kész, a serpenyőbe bele a spagettit, jól összeforgatjuk, és megszórjuk közben petrezselyemmel, kis lángon közben azért melegítsük. Végül még megszórjuk borssal, és már kész is van a cucc.

Közben kóstolgatjuk a fehérbort.

Azért nem árt egy kis citrom is hozzá.

Egészségetekre!