R.I.P

Hát elment Borisz Sztrugackij is.

Béke poraira.

esti szösszenet az alkoholról

... (előbeszéd) egész rövid szösszenet fog következni (egy orbitális pályán keringő közhely) az alkoholról és az alkoholistákról, ha már szóba került drága Frici bácsi a latin tanár, aki annyit ivott, hogy felrobbant a mája és milyen jól tette (mármint az ivást, a felrobbanást nem) ...

esti szösszenet az alkoholról - írta Szergely Butov írása

... az alkoholisták bölcs emberek, sokkal bölcsebbek, mint az absztinenciától szenvedők. Bölcsességük ebben rejlik. Felismerték, hogy valami nincs rendben a világunkkal. Ezért isznak. Világunk, világunk... Tulajdonképpen milyen világunk van nekünk egyáltalán? Mert hogy világtalanok vagyunk...
A gyengeségük pedig abban áll, hogy ezt a felismerést nem tudják feldolgozni...

és artista nélkül?

... előbeszéd, azt gondoltam rögtönözök már valamit ide is... Azon okból, mert már 25-óta Pábóló Nem-Roda verse az utolsó bejegyzés. Meguntam nézegetni, na nem mintha valaha is izgalmat okozott volna ... úgyhogy megtettem a szükséges előkészületeket, negyven szál cigi, öt kávé, betoltam a szokásos tífusz pszichedelikus trance zenét, felvettem a fejhallgatómat és megkértem az ujjaimat, hogy írjanak. :-)

és artista nélkül ? - írta Szergely Butov írása

... egy szép tavaszi napon Frici bácsi, a mindig kapatos, dohány szagú latin-angol szakos tanár... Akit egyébként nagyon szerettek, csak sajnos annyit ivott, hogy felrobbant a mája, isten nyugtassa. Megemlítette, hogy a káptalan utcájában lévő kegytárgy boltban kapható az a latinkönyv, amit kiválóan lehetne forgatni órán. Fúk lányok szíveskedjenek megvásárolni, ha már a tankönyvek között nem fér el ez az olvasmány. Soha nem fogják elolvasni, ismerem én magukat, de nem drága a könyv. Hogyan is lenne az, hiszen ilyen avitt dolgokra manapság a kutya sem kíváncsi? Másrészt jobb ha az áll a polcunkon, mint mondjuk egy halom Errare humanum est Rómána, dr. Stefán Krank füzet... Na jó a fiúknak nyilván valami más... Pénteken suli után, úgy is arra mennek hazafelé, beugorhatnak és megvehetik. Pénteken mindig piacnap van, feljön a sok vidéki öregecske busszal a városba, hogy kipakolja az árúját a standokra. Élő tyúkot, nyulat, tojást, füstölt kolbászt, szalonnát, zöldségeket, terményt, gombát, gyümölcsöket és minden elképzelhetőt hoznak magukkal, ami falun megterem. A diákok csapatostul fordultak a káptalan utcájára és szembe találták magukat a piacra igyekvők forgatagával. Városi járókelők, paraszt asszonyok rakott szoknyában, tele hátival (vesszőből fonott hátikosár) a vállukon, szatyrokkal a kezükben őgyelegtek... Pár diák megállt a kegytárgy bolt előtt és tanakodtak...

- Te Tamás, mit is mondott Frici bácsi? Mi annak a könyvnek a címe?

- Őőő, ha jól emlékszem Nota bene... Nézd, ott van a kirakatban.

A diákok bementek a boltba, de mivel az egész pici helységben néhány polc és pult gyanánt egy íróasztal is volt, így elég szűken voltak iskolatáskával a vállunkon, csak lapjával. A pult előtt egy termetes rakott szoknyás, kendős ősz hajú asszonyság állt és a kirakott tárgyakat nézegette. Se kikerülni, se átugrani nem lehetett volna, az eladó tanácstalanul tárta szét a kezét, miközben a diákokra nézett. A mámi egyszer csak felvett egy műanyag feszületet a pultról és kedves hangján megkérdezte...

- Lelkecském, mennyibe kerül ez a kis Jézuska?

- Száz forintba kerül. - mondta kedvesen az eladó...

- Eeez a kiiis szaaar? - kérdezte, már rikácsolva a hölgy

A diákok között általános derültség lett úrrá, a hölgy zavartan tette le a műanyag feszületet és oda fordult, amikor is Tamás jó hangosan megszólalt.

- Csókolom és artista nélkül? Mennyi lenne?

Már senki nem nevetett, Sic transit gloria mundi. Kínos csönd telepedett az üzletre. A diákok zavartan, egyesével kihátráltak a boltból és szégyenkezve útnak indultak, ki-ki a dolgára. Persze Frici bácsinak nem szóltak az incidensről, hogy miért nem vette meg senki azt a bizonyos könyvet...