Nyár

Nyári szünetet jelentek be a blogon. És őszit és télit.

Jövőre, Veletek, ugyanitt.

Mostanában

Szépen csendesen csordogál a nyár. 

A zombi-létemnek gyakorlatilag vége, a gyerekek már elég nagyok hozzá, hogy ki tudjam pihenni magam. Bár még szabadság előtt vagyok, az igazi pihenést az elmúlt pár hét szolgáltatta, ugyanis a gyerekek vidéken voltak a nagyszülőknél: azt kezdhettem az időmmel - jórészt - amit akartam.

Könyvélmények:

Parti Nagy Lajos - Sárbogárdi Jolán - A test angyala

Ez a könyv egy kisregény terjedelmű nyelvi lelemény. Banális szerelmi történet, ám nem is a történet a lényeges, PNL ugyanis úgy játszik a nyelvvel, ami nagyon közel áll hozzám. A szándékos helyesírási hibái külön szórakoztatóak.  Nem testes vörösbor, hanem rozé, abból is fröccs, habszódia. A Budapest-Törökszentmiklós vonatút elegendő volt az elolvasásához.

Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában

Ez egy különös és különleges könyv. Egy autista kisfiú nyomozása adja a kerettörténetét (a szomszéd kutyáját egy vasvillával átszúrva találják), azonban a lényeg nem is igazán ez, hanem a kisfiú gondolkodásmódja, sajátosan és mélyen racionális világa, és mindezek szabályai a megdöbbentőek. Emellett a kisfiút az érzelmek teljes hiánya jellemzi, sem adni, sem kapni nem képes (ebben azért hasonlít az emberek jelentős részéhez).

A fenti két könyvet gsxrfans-őr barátomtól és kedves feleségétől kaptam kölcsön, köszönet érte! (kaptam még kettő másikat is, azoknak is eljön nemsokára az idejük).

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Kondor Vilmos (bárki is lapul e név mögött) regényeit mindig jó érzésekkel, örömmel olvasom. Várom a megjelenésüket, és ennek nem is a tökéletes kivitelezésük az oka (változó színvonalúak, az első krimije, a Budapest noir véleményem szerint a legerősebb), hanem az a hangulat, ami jellemzi az írásait. Ez a regénye krimi és kémtörténet egyben, Gordon Zsigmond szokásos kemény és csökönyös főszereplésével.

Expander (Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina novellái)

Tóth Krisztina - Pixel

A tárcanovella műfaja reneszánszát éli. Vegyes érzésekkel olvastam az Expandert, és a Pixelt mert mélyen tragikus, szomorú történeteket tartalmaznak, humor - amire most úgy lenne szükségem, mint egy falat kenyérre - csak nyomokban lelhető fel bennük. 

Az olvasás élvezete megvolt, örömöt azonban nem adtak. 

Dragomán tárcái a mágikus realizmust idézve egy kislány felnőtté válását írják le akit szülei balesete után a nagymamája fogad örökbe. Háy János örökké fázó kisfiúja az érzelmi sivárság történeteinek szereplője (fiúnak született, nem szabad túlzottan szeretni), PNL töténetei pedig az értelmetlen erőszak groteszkjei.  Érdekes, hogy az Expander Alexandra kiadvány, a Pixel Magvető, mégis jelentős átfedések vannak (az Expander tárcanovellái Tóth Krisztinától mind megtalálhatóak a Pixelben). A Pixel volt az a könyv, amit a kétharmada után félretettem (nem abbahagytam), mert egyelőre elegem van abból, hogy ezt a kurvaéletet lássam viszont a lapokon, bármilyen magas színvonalú a megvalósításuk.

Egyelőre visszatértem a Tűz és jég dala ciklushoz, annak is a harmadik részéhez (Kardok vihara, G.R.R. Martin).

Korábbi fogadalmamnak még meg tudok felelni, az elolvasott könyvekről nem írok, és nem is tervezek a jövőben ismertetőt írni, ugyanis az olvasás nyálcsorgásos, mély élményét a folyamatos jegyzetelgetés, az ismertető szövegén gondolkodás állandóan megzavarta.

A Búkfaloda további blogszerzőit azonban - remélem - ez nem akadályozza meg abban, hogy néha kitegyenek ide egy-egy ismertetőt. 

Bár az olvasók száma még elmegy, a reakcióké azonban oly csekély (a Mi van terítéken - könyvlista bejegyzéshez összesen ketten fűztek - könyvekről - megjegyzést), hogy a folytatás nagyjából értelmetlennek tűnik...

Mi van teritéken?
Én is megosztom, hogy milyen olvasnivalóim vannak. Ebben különös segítséget adott Gál Lajos olaszrizing (2009) alkotása, melyet ajándékba kaptam és egészen különösen érzékeny húrokat pendített meg bennem (érik egy másik bejegyzés). Szóval a St. Andrea Ferenchegy chardonnay a kedvenc fehér olvasnivalóm. Egészen fantasztikus, kissé drága bor. Szóljon a szakértő: "Hűvös, de barátságos, részben vegetális illat. Fehérhúsú gyümölcsök, különböző alma és őszibarack fajták között kereshetjük díszítő ízeit. Sokrétű, komplex ízvilág, tartalmas lecsengés." Érdekes, hogy a Gál Lajosnál ugyanazt a terroirt tapasztaltam, ha vakon kellene kóstolni, a fajtajelleg ellenére lehet, hogy összekeverném a kettőt. Nehéz, de igaz szavak ezek. Pedig most látom, hogy a Ferenchegy kb. négyszer drágább mint az olaszrizling, bassza meg.

No szóval, összeszedtem egy kis olvasnivalót. Egy nagyon szép szőke kék szemű sommelier lányt is megkértem, hogy segítsen az olvasgatásban, de épp ma mondta, hogy lassan olvas, emiatt lehet, hogy elhúzódik a projekt. De a lényeg, az általan tervezett olvasási sorrendben:
1. Gere Attila: Portugieser (2009): sokan nem kamálják, de szerintem teljesen rendben van.
2. Gere Attila: Athus (2007): rendkívül jó ár/érték arány, egy igazi kezdő is érzi, hogy valami nagyon jót olvas.
3.: Tüske pince, Cabernet Franc (Halmai Csaba 2006): igazi gránát az arcba. Überkirály bor, sajnos nekem már csak két kötet van belőle, a szőke lányon kívül senki sem kap belőle.
4. Weninger & Gere: Cuvée Phoenix (2007): az előzőn terroirben túltesz, már lehet érezni a föld erejét, igen a tízezer év, a savak, a víz, nagyon nagy erő, ami nekifeszül belülről az arcnak.
5. Gere Attila: Cabernet Sauvignon Barrique (2007): hát igen, nos ha kibebaszott kurvajó bort akarsz inni, nagy testtel és mégis a tölgyfahordó játékos vanília illatával és ízével, ezt ne hagy ki. Én leborulok ezen bor előtt, hál' istennek van még belőle, nem bőven de ha jóban vagyunk biztos bontok.
6. Gere Attila: Kopar (2007): ezt nem ismerem, még nem bontottam, igazándiból ajándékba kaptam egy kissé túlfizetett szívességért. Kíváncsi vagyok rá, nagyon, de csak akkor bontom, ha egy jó szakértővel tudom meginni (lásd szőke sommelier). Mint tudjuk az évjárat ennél a bornál különösen fontosan esik a latba, mivel mind a borfajták aránya, mind azok származási helye radikálisan tud változni az évjáratok között. A mostani tudás szerint az 1997-es (van belőle nye nye nye nye nye) és a 2000-es (van belőle nye nye nye nye nye) ami igazából überfasza, de ezeket inkább akkor bontanám, ha egy két pinájú Cameron Diaz könyörögne érte egy marék száz dollárossal a kezében térden állva meztelenül. Hát igen, lehet, hogy egy darabig még nem bontom meg, bár Cameron Diaz is öregszik, lehet, hogy egy jó borért rám fanyalodik.
Nos ez a listám. Ami realitás, hogy jövő héten feljön egy barna nem sommelier lány, és bontok egy 100 százalékos eperbort (ausztria), amiből kurvaélet, hogy nem iszom egy kortyot sem.

Mi van terítéken?

Újabb lista arról, hogy mi van a nem létező "éjjeliszekrényemen", mi vár olvasásra az elkövetkező hetekben:

Kondor Vilmos - Budapest romokban
Tóth Krisztina - Pixel
Expander (Parti Nagy Lajos, Háy János, Dragomán György, Tóth Krisztina novellái)
Tana French - Menekülés
Joe Abercrombie - Miután felkötötték őket
Antal József - Kód, Vektor
G.R.R. Martin - A Jég és Tűz dala sorozat 3. és 4. része
27 képtelen történet (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája)
John Irving - Árvák hercege
Orhan Pamuk - Isztambul
Kurt Vonnegut, Lee Stringer - Fedél nélkül New Yorkban
Hubert Selby - Rekviem egy álomért
Irvine Welsh - Pornó
William Wharton - Büszkeség ; Hírhozók

És nálad?

Hetiegyvers - Pilinszky János

Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és

oly éles fényü, mint a kés,

lobogva lélekző tükör,

mit lassu harcban összetör

karom csapása. Nyugtalan

heves fogakkal visszamar

a mélyen megzavart elem.

Legyőzve, lustán fekszem el

és hallgatózom. Csillagok

rebbennek csak, mint elhagyott

egek vizébe zárt halak,

tünődve úszó madarak.

Elnézem őket, röptüket

az irgalmatlan és süket

egek között, én árva szörny,

kit páncél nyom, heges közöny,

ki mit se kér, és mit se vár,

csak bámul hosszan és puhán;

sikamló, sűrü pikkelyek

lepik be sűrün szívemet,

a mélyén édes-jó iszony,

kitéphetetlen orv szigony,

mit észrevétlen vert belém

a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,

alant a kagylók boldogok,

szivük remegve tölti meg

a fénnyel érő sűrü csend.

És mintha hívást hallana,

zuhanni kezd az éjszaka,

moszat sodor vagy csillagok,

nem is tudom már, hol vagyok?

Talán egy ősi ünnepen,

hol ég is, víz is egy velem,

s mindent elöntve valami

időtlen sírást hallani!