Wowbagger: Nazca vonalak: a megfejtés
Jelzem, van egy rejtély, nevezetesen, hogy miért, hogyan és mi célból keletkeztek a Nazca vonalak. Ma reggel megfejtettem. Gyengébbek kedvéért: a vonalak Krisztus előtt 100-600 körül keletkeztek, Peruban találhatók.
Nálam kevésbé kiemelkedő géniuszok, mint Erich von Daniken (Eric Anton Paul von Daniken), akivel találkoztam svájcban egy bárban, de ez egy másik történet, és Nemere István, akivel semmilyen kocsmában sem találkoztam még, úgy vélekednek, hogy egy idegen földön kívüli civilizációnak szóló üzenetek ezen vonalak, melyek segítségével az idegen földön kívüli civilizációkat tájékoztatjuk képregény jelleggel, és kifejezzük, hogy visszavárjuk őket.
Nos, mint említettem, egy bravúr kombinációs elmélettel megtaláltam a megoldást. Szerintem úgy volt, hogy kb. 2100-2600 évvel ezelőtt egy pár indián a szokásosnál jóval több kokaint tolt fel, aminek következtében az egyik barom kitalálta, hogy tudjátok mit? Ássunk kurvahosszú gödröket, melyeket ha fentről, mondjuk több száz méterről néznek, akkor azok madarakat, majmokat meg ilyesmiket fognak mutatni. Na ezen teljesen szénné röhögték magukat, majd toltak még egy kis kokaint és megásták. És, hogy miért? Hát mert jó móka volt.

Rövid HungaroCon látogatás, és hosszú este...

Pénteken leutaztunk billné szüleihez a Tiszához, ahol a búkfaló gyereke(in)k töltik el nyári szünetük mindannyiunk számára megérdemelten nagy részét.

Szombaton reggel kilenc körül autóba pattantam, és mint falusi Sumakker indultam el a jobbára kies Salgótarjánba HungaroCon előadásokat hallgatni, és szülővárosom pár helyszínét bebarangolni.

Tizenegy óra tájban már oda is értem, megkerestem a Café Frei-t, majd megittam egy kávét, még becsekkolás előtt.

Az első ember, akivel összefutottam, Rhewa (Kovács Andrea) volt (megismertem már fényképről, és szemmel láthatóan Ő is engem), röviden be is mutatkoztunk egymásnak. A következő - eladdig nem személyes - ismerőssel Bódi Ildikóval a jegyváltáskor találkoztam, majd a teremben az egyik előadás végére be is ültem.

Chelloveck-kel (Kollárik Péter) a filmes projektje előtt ráztam kezet, és váltottunk pár szót, majd megnéztem, meghallgattam - immár másodszor - a humorral és képekkel bőven illusztrált kiváló előadását.

Ezután kinéztem a temetőbe, majd körbejártam a valamikori középiskolámat. Győzike házát nem néztem meg.

Rövid ebéd után újra HungaroCon, először Bódi Ildikóval, majd az új Avana elnökkel, Pocsai Lászlóval váltottunk pár szót, majd belehallgattam két-három előadásba. Az Sfmag szerkesztőinek bemutatkozása alatt szerencsére mellém ült Rhewa, így egy kicsit beszélgetni is tudtunk.

Jó volt találkozni velük, sajnálom, hogy Odo-val nem futottam össze, Vele szerettem volna még megismerkedni, illetve még pár emberrel, de a kislányom beteg volt, ezért nem tudtam megvárni a Zsoldos Péter-díj kiosztóját, rövid lamentálás után fél öt körül már indultam is haza. Az út nagyjából két órás, este tízkor már ott is voltam a gyerekeknél.

/A többi egy bohózatba fordult rémálom volt. Kábé húsz-harminc kilométerrel a megérkezés előtt a kocsi bemondta az unalmast, csörgött a motor, leállt, majd a fék sem működött, kisebb lavírozást követően sikerült egy nagyjából egyenes szakaszon kézifékkel megállnom, hogy ne szálljanak közvetlenül kanyar után belém.

Nem szeretném elárulni, hogy milyen típus Assistance szolgáltatását hívtam fel, majd egy igen érdekes beszélgetés következett. Elmondtam, hogy ki vagyok, milyen típusú autóval, mi történt, és nagyjából hol állok (Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt, a szántóföld van két oldalon, én az út szélén az autóban, ami bekrepált, nem igazán tudom ezért, hogy pontosan hol, de nem messze tőlem van egy kilométertábla, azon 18-as szám szerepel). A telefonos assistance első kérdése az volt, hogy belföldön vagyok-e? Mondtam, hogy igen (megszokhattam volna már a McDonalds-nál, hogy nem szabad a robotot félbeszakítani, és elmondani mindent egyszerre, mert úgyis mindig végigkérdez mindent, akármi történik). Megnézette velem a kilométeróra állását (biztosan fontos ilyen esetekben), majd tisztáztuk azt, hogy él az assistance-szolgáltatásom (ezt három lépcsőben vettük, először azt mondta, hogy 2009. januárjában lejárt. Erősen furcsállottam, ezért a következő tippje az ez év áprilisi lejárat volt. Kétkedésemre kiderült, hogy júliusig rendezve van, tehát mégis minden rendben). A következő kérdése az volt, hogy Heves felé tartok-e? Mondtam az úrnak, hogy nem, ahogy említettem, Hevesről tartottam Kisköre irányába, útközben robbantam le, egy névtelen úton, de milyen jó, hogy itt egy kilométertábla, a tizennyolcas! 84-es? - kérdezte ő. Nem, - válaszoltam türelmesen, - a 18-as, ahogy említettem. Köszönöm, - mondta, - ez valószínűleg helyszíni javítás lesz, mindjárt intézkedem, küldöm a szerelőket, pár perc, és visszahívom. 

Közben azért felhívtam billnét, aki el is indult édesapjával, mint második számú felmentő sereg. Eddig sima volt a helyzet, búkfaló bill többnyire egy nyugodt ember, most sem húztam fel magam, ha elromlott az autó, akkor elromlott, egye meg a fene. Háromnegyed óra múlva azért gyanússá vált a dolog, a felmentő sereg sehol, hívom az assistance számát, felveszi egy kellemesen női hang, aki rövid idő múlva zavartan közölte, hogy még nem intézkedtek, és mondjam már el, hogy hol is állok pontosan, és hogyan kerültem a szántóföldre. Elmondtam, szépen, tisztán, érthetően, amit korábban is, hogy az úton állok, kétoldalt van szántóföld, Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt és a többi, és a többi, tizennyolcas kilométerkő. És erősen rosszallásomat fejeztem ki kulturált módon azért, hogy vajon mi a bánatot csináltak az elmúlt háromnegyed órában?! Visszahívjuk, - ígérte a hölgy, intézkedünk. Közben befutott billné, és itt a világ egy kicsit kifordult magából, mert az első húsz kérdése már azért nem esett olyan jól, amikor pedig a műszakilag - hozzám hasonlóan - erősen aluldiszponált feleségem a motorháztetőt is kinyittatta velem, aznap először az én agyam is ledobta a láncot. 

Pár perc lábrázás után hívtam az assistance-t, hogy mégis mire számíthatok? Uram, Egerből (!) indul a trailer, kábé háromnegyed óra múlva ott is lesznek! De csak hétfőn állnak neki javítani, ugyanis hétvége van!

Kiskörén van egy autószerelő, assistance hölgyet tíz perc türelemre kértem, billné az apjával el a szerelőhöz, tíz perc múlva megérkeztek, együtt a szerelővel és a Viharral. Természetesen csutakra bőrig áztunk, amíg megnézte a motort, és hümmögve háromféle diagnózist rögtön felállított. Itt már célirányosak voltunk, a Meg tudja javítani? - kérdés többszöri feltevésével. Meg. - válaszolta a szerelő úr, ezért őt választottuk, lemondtam a trailer-t. Kétszer beszéltem azért még az izgatott assistance-s hölggyel, egyszer a trailer-es faszival (mindketten amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal), majd kiderült, hogy azért itt vidékről van szó, kell a másodállás, a kábé százhatvan centis szerelő aznap este biztonsági őr lesz a szomszéd falu diszkójában hajnalig, ezért sietnie kell, segíteni most nem tud. Billné a szerelőt elvitte vissza a faluba, majd vontatókötelet szereztek, kisebb bénázás után faterjával felszereltük, közben szépen lassan besötétedett. Billné bevontatta billt a szerelőhöz, és utána hipp-hopp, már otthon is voltunk! A nap méltó lezárása az unicum+sör+vacsorax2 hármas (vagy csak az aritmetika ősi rejtelmeiben járatos emberek tudják, hogy ez vajon négyes-e) volt.

Hogy másnap se felejtsem el, hogy vidéken vagyok, tíz percre beragadtam a vécébe, nem működött a zár.

Az autóra két-három hetes renoválás vár, ezért vonattal jöttünk vissza Budapestre. A vonatutat olvasással töltöttem el, ezért az utat végigtelefonáló, szomszédos ülésen ülő csitri, aki négyszer még azért a száját is kirúzsozta, majd bekente valamivel a hónaljait is, már ki sem tudott igazán mélyen zökkenteni. /

Újra itthon!

Hetiegyvers - Tóth Árpád

Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú


Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

HungaroCon

Mától HungaroCon (országos sci-fi találkozó), az Avana - Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület rendezésében, Salgótarjánban.

Bővebb információ az Avana honlapján található.

Hajdú Balázs kiemelkedő forgalmat generált a Búkfalodában, ezért őszinte hálám jeléül kiteszem egy pár poénját ide

Történt egyszer, hogy írtam egy bejegyzést, szigorúan magánjellegűt (mint mindegyik ezen a blogon, de az pláne), egy igazi szellemi magömlést. Benne volt minden, a stand-up comedy-től a bokorban pisilésig.

Tegnap aztán, gyanútlanul ránézek a blog statisztikájára (a statisztika pedig eleve gyanús kellene hogy legyen, mert a statisztikusok szerint ha egy hétig fosol aztán egy hétig székrekedésed van, akkor az átlag szerint rendben van az emésztésed), és azt látom, hogy kora délutánig több, mint száz ember nézte meg az inkriminált magányjellegű posztot, és lájkoltak is rendesen (amire eddig példa ugye még nem/alig volt). Kérdésbe fordult az agyam, de nem értem rá többet foglalkozni vele, mert, ööö, dolgom volt...

A kora délutánt követően egy közepesen erős ittasságba keveredtem - Billné őszinte közreműködésével és segítségével -, mely az estébe torkollott, majd egyszer csak hazaértem. Innentől kezdve nem emlékszem semmire, egészen hajnali kettőig, akkor felébredtem, felöltöztem, és elindultam dolgozni. Nem, mégsem, inkább ittam pár pohár vizet, majd leültem a számítógép elé.

Felgöngyölítettem az esetet mint serlokholmsz. Rájöttem a turpisságra. Még egy-két órácskát fent voltam, majd ismét nyugovóra tértem.

Az okája ez a stand-up comedy-s úriember (amúgy kedvencem a műfajában) fb-s bejegyzése volt (aki ugyanazt az iskolát végezte el, mint én, és ugyanott, csak nem ugyanazon a szakon, és biztosan nem ugyanakkor, és így tovább, és így tovább, de ez nem is lényeges, csak e videóból derült ki, igazából csak azt nem tudom, hogy talált rá az inkriminált posztra), a többit a címből tudjátok:

Hetiegyvers - Petri György

Petri György: Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér:
hol simogat, hol üt
(új gép: alig lelem az ü-betűt);
mi szemnek a nap, szájnak a kenyér:
mindennapi és szembesüt.

Kedélyem így mostanában fanyar,
talpam alól az út: kifut.
Holott én azt hivém, egy-két kanyar
még így-úgy kijut.

(Nem arra gondolok, amire te nem.
Jaj, el se kezdjük! Édes Istenem!
Róla még lesz szó. Szögletes zárójelben
- ami nincs a gépeden.)

De nem. Pedig ez - azt hihetnők, nemde?
egy ilyen élet után megilletne ---
Mi is? Új hibridek-Hebridák?
Barikák ? Barrikád?
És miért? Mert? Milyen volt "ez" az élet?

Igazad van. Nem tudom. Csak azt hittem...
Hogy? Ja, hogy mit? Nem tudom. Csak téblábolok itten.
(félre:) Ez vagyok, ez a tipródó, lúdtalpas tébláb,
gondolni is rossz rá, hogy Isten épp lát,
saját képmását, másképét. Habár? Gondolta volna meg!
Már akkor sem volt egy "mai gyerek",
mielőtt ész nélkül teremtgetett.
Csak rajta! Nézzen bele a tükörbe.
- Szimmetria-elv! - az egyenes-görbe
fakerék forog - ő csinálta - körbe:
forgunk Gondviselés-kerékbetörve;
Szentlelke rajta, viselje a Gondot.
És innentől már egyszerű, amit mondok:

Háljunk egymásba járni, mint a lélek.

Hetiegyvers - Szívesen lennék melltartó

Szívesen lennék melltartó

(Nyár)

írta búkfaló bill verse

Szívesen lennék melltartó

Kosárban méretes Dé

Két oldalról érne vitamin

És ölelne kombiné

Szívesen lennék bugyi

Elidőzve a lankákon

De mit tehetnék, hogyha

Ledobnak a nyáron?

Maradok inkább mégis ember

Hordva e terhet két kezemmel

És érzékszerveim is kocsányon

Maradnak, kellő tisztelettel.

Punk

Egy rövid, önkényes punk-válogatás a teljesség igénye nélkül, a korai együttesektől a pop punk-on át a punk rock-ig. Azoknak, akik szeretik, és azon keveseknek, akik nem igazán tudják miről is van szó.

Biztonsági öveket bekapcsolni, beszéljen helyettem a zene:

Sex Pistols


Clash


Damned


Bad Religion



Generation-X


Toy Dolls


The Exploited


Elastica


Nirvana

Stand-up comedy és az Élet, a Világmindenség, meg Minden.

Tegnap este stand-up comedy műsoron voltunk (Aranyosi, Bács, Kertész, Hajdú, Kőhalmi), ha valaki felelőtlen és felhőtlen röhögésre vágyik, csak tessék, csak tessék. Változatos, altestitől a penge-intellektuális humorig minden volt a programban. Valamivel több, mint fél üveg bor is fogyott részemről, az sem volt az utolsó dolog...

Aranyosi és Kőhalmi igazi doyenjei (ha lehet ilyet mondani) már a szakmának, de igazából Hajdú Balázs miatt mentünk el, és nem is csalódtunk. Szertelen, lassú, kiszámíthatatlan, hihetetlen eredeti figura, rá még az ismétlések miatt sem lehet haragudni.

A mai reggelt végigdúdoltam-, és fütyörésztem. Játszottam a rokonok négyéves gyerekével, elvarázsolt.

Az estét kisebb családi program után a Margit-szigeten töltöttem a kislányommal. Biciklivel mentünk ki, volt futás, tollasozás, fagyizás, szökőkút, játszótér és bokorban pisilés, és jócskán bámultuk az embereket is. Én szép szolídan, Ő pedig egy hatéves minden kíváncsiságával és ártatlanságával. Voltak gyönyörű csajok is ott (de psszt!).

Megtaláltam gyermekkori barátomat egy közösségi oldalon (együtt jártunk oviba és általános iskolába, sokáig szomszédok is voltunk), már ezért is hálás lehetek a NET-nek.

Kezd újra ember lenni belőlem. Vagy mi.

Nofene!

Eszembe jutott, hogy van nekem valahol egy "A halálnál is rosszabb" című könyvem bizonyos Kurt Vonnegut nevű úrtól, amelyet régen olvastam. Nosza, megkerestem.
Kinyitom és mivel kell szembesülnöm?

"Hadd pallérozódjék!
Boldog Születésnapot!"

Alatta Búkfaló Bill és Billné Őnagysága kézjegye...

Hogy mik vannak???

Könyvhét

Tegnap este 7 órakor volt Tóth Krisztina új novelláskötetének (Pixel) bemutatója a Puskin mozi kávézójában. Tele volt a terem, ez jobban szervezett rendezvény volt, mint a könyvfesztiválon. Krisztina egy rövidebb beszélgetést követően felolvasta pár írását, a felolvasást követően jött a dedikálás, immár gazdagabb vagyok egy papírkönyvben is az aláírásával.

Ma reggel viszonylag korán (még a nagyobb tömeg előtt)  mentem ki a Vörösmarty térre, ahol az egyik előző bejegyzésben felsorolt könyvek mellett az Agave standjánál még négy darabot vásároltam meg (köztük két mangát a gyerekeknek). A Metropolis Médiánál is találtam egy novelláskötetet, ami érdekesnek tűnt, 27 képtelen történet címmel (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája), volt súlya a táskámnak hazafelé.

Érdekes, hogy a General Press nem hozta ki a Könyvhétre Tana French legújabb krimijét, a Menekülés címűt, kérdésemre azt válaszolták, hogy még e hónapban azért kijönnek vele.

Szerencsére még mindig így gúvad ki a szemem, ha csajokról, vagy könyvekről van szó:

A kedvenc darthvaderes pólómban mentem ki később a családdal a gyerekszigetre, ahol két bohócnak öltözött alkoholista köszöntött Az erő legyen veled! felkiáltással. Megemeltem a kavbojkalapomat előttük, és  azt válaszoltam: Veletek is!

Az élet egyensúlya helyreállt.

Neil Gaiman - Farkasok a falban

Twittnyi terjedelmű ismertető következik: 

Elolvastam, mit elolvastam, végignéztem a Neil Gaiman által feliratozott Farkasok a falban című Dave McKean képregényt. Bugyuta mese, álomszerű figurák, az álmot hangsúlyozó színek és formák jellemzik. Vigyorogva tettem le, magam sem tudom miért tetszett, nagyon! Nem gyermekkönyv, dehogy az. 

Ha a farkasok ugyanis kijönnek a falból, akkor vége. Minek? Hát Mindennek.

Hetiegyvers - búkfaló bill

C'est la vie

Az Élet kegyetlen, szeszélyes kurva

Mosolyog

de lerágja a lelked

Üvölt

és nincs hová menned

Mélyen emberi.

Erre kellesz neki.