Temesi Ferenc-interjú a Bárkán

A Bárka Folyóirat interjút készített Temesi Ferenccel (még él, szerencsére). Az interjú szövegét, ha érdekel a Por írója, ITT elolvashatjátok.

Egy gondolat - kiragadva - a beszélgetésből:

"Nagyon sokan írnak.

Most még többen és végképp nem értem, miért. Ennél hálátlanabb foglalkozást és nehezebbet! A krokodilokkal való birkózás után ez a legnehezebb szakma és mégis, tele vannak a bölcsészkarok. De mire, kérdezem én? Mindenki író akar lenni, olvasó senki sem akar lenni, pedig olvasónak lenni nagyon nagy dolog. És egy jó író, az jó olvasó. Én az íróról megmondom, hogy milyen olvasó. Ezek nem akarnak olvasni, csak írni... "

Haviegyvers :-)

Csukás István

Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot, s a régi verkli pattogva beindul, a rigó kiköpi a téli szutykot, csőrt csücsörít s fütyül bolondul, a rügyek apró rajzfilmgyárak: megrajzolják a millió levelet, szuszog, dohog a vakondjárat, megindul a forgalom odalent, a nárcisz kis pöckét kinyomja, a kapkodva vetkőző égre mereszti, a vadrózsának tavalyi a rongya, hullna már, de még nem ereszti, dagad az akác nyakán az ér, az éltető nedv lüktetve kering, bámulok a kertben ösztövér, apadó hitemmel, s megtelek megint együgyű csodával, éltető nedvvel, s kinövök a földből, mint a bokrok, s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel: jól van, Isten, kapsz egy libacombot!

wowbagger

Tudom, tudom egy kicsit eltűntem. Hallottam emiatt voltak kisebb tüntetések, elszórt lövöldözés, sőt a líbiai rajongóim úgy hallottam ágyúzzák is egymást, hogy most végleg befejeztem a posztolást, vagy csak ideiglenesen és még a NATO is belekeveredett. Érzem a felelősséget.
Szóval van egy jó kis film, aminek a címe az hogy Harcosok klubja. 10 pontos ajánlott film. Aki esetleg nem annyira vágja, mondhatni leragadt a kisvakondnál, elárulom, hogy van benne egy írtó jó arc főszereplő, aki inszomniás. Az alváshoz vezető út számára az, hogy különböző beteg emberek terápiás csoportjaiba jár, és a másoktól kapott és a másoknak adott részvét megnyugtatja és ettől ismét tud aludni. Aztán persze felbukkan egy csaj aki szintén jár az összes terápiás csoportba, még a hererákosba is, emiatt a jó arc főszereplő, aki egyébként egy szimpatikus skizo elmebeteg, ismét inszomniás lesz. És így tovább.
Asszem most már, érzitek a vonalat. Ma este úgy alakult, hogy elmehettem egy katolikus találkozóra, ahol egy pap tartott egy rendkívül élvezetes előadást, kb 500-600 ember jött össze. Rendkívül jól szórakoztam, és két dolgot meg is jegyeztem.
Az első, hogy mi katolikusok hagyománytisztelők vagyunk, tehát a hosszú haj és a harley-davidson nem menő. A második, hogy nem a nagy őt kell megtalálni, hanem neked magadnak kell lenni a nagy őnek, és akkor lesz egy nagy rakás nagy őd.
Hát másfél óra volt az egész, asszem ez tanulságnak pont elég. Aztán végül mégis azzal szembesültem, hogy változik a világ. A végén még kézenfogva elmondtunk egy miatyánot, ami nálunk kiskoromban még nem volt menő, és reménykedtem, hogy a mellettem álló idegen szakállas faszit nem kell lesmárolni a utána. Isten meghallgatott, így nem lett összekarcolászva a szép arcbőröm.

Kedvenc mondat 17 - Charles Bukowski - Egy vén kujon jegyzetei

Charles Bukowski személye reményeim szerint már nem igényel különösebb bemutatást.

E blog hasábjain is többször szerepelt már, a Képeskönyv és a Rövid könyvismertetések rovatok mellett két verse is megtalálható a Búkfalodában (lásd Charles Bukowski címke). Lesz még több is.

A Cartaphilus jóvoltából az életműsorozatának immár 8 kötete olvasható magyarul, de van még egy, az elsőként megjelent - valószínűleg nem elfeledett - könyve itthon, az Egy vén kujon jegyzetei című novelláskötet, melyet annak idején - 1995-ben - a Ferenczy kiadó jelentetett meg (Eredetileg 1969-ben jelent meg, Notes of a Dirty Old Man címmel).

Ettől fogva lettem tisztelője és keresője Bukowski írásainak, azonban tíz évet kellett várni a következő magyar nyelvű megjelenésre, a Ponyva című kötetre.

Érdekes a könyv fordítójának, Balázs Attilának az utószava, melyben - többek között - az írásokat vidám és szomorú Bukowski-blues-nak aposztrofálta. Mindenesetre valóban döbbenetesek ezek a novellák is, és ha valaki fogékony a stílusára (nem igazán tudom, hogy éppen kit, mivel érint meg) akkor ezúttal is vakarózva bár, de kiválóan fogja érezni magát olvasás közben.

Az eredeti novellákra azonban nagyon kíváncsi lennék, ugyanis a fordító (vagy a szerkesztő) azt a megoldást választotta, hogy a novellák cím nélküliek, és - bár a központozás megmaradt - a mondatok elején nincs nagybetű. Nem értem, miért volt erre szükség, hacsak az eredeti írások nem így jelentek meg (ami gyanússá teszi a dolgot az az, hogy a Cartaphilus egyik kötetében is szerepel az egyik novella, e formai jellemzők nélkül).

A probléma az, hogy szinte lehetetlen visszaadni a könyveinek a hangulatát pár mondattal. Az egészet kell látni, és ha nem is tud azonosulni az ember a leírtak némelyikével, sok mindenre rá lehet érezni, és nem mellesleg, ami fontos lenne mindenki számára: külön lehet és kell tudni választani az élet dolgaiban a fontosat a haszontalantól. Ebben Bukowski - nem szándékosan persze - óriási segítséget tud nyújtani. Ráadásul sajátságos, de többnyire igencsak szórakoztató módon. Bukowski néha csak hablatyol, szinte vég nélkül, nem igazán felemelően, ugyanis túlságosan közel van az utcához, a szarhoz ahhoz hogy csiszolt szépíróvá váljon.

Hát, ha már ez a kedvenc mondat rovat, és ha már újraolvastam, lássunk párat az Egy vén kujon jegyzeteiből:

"...én kilenctized részemben halott vagyok, de azért a maradék egytized részemet fegyverként tartom magam elé..."

"...tehát Jack fasza gyerek, túl sok agytröszttel találkoztam mostanában. ott jönnek ki, hogy mindig valami ragyogót kell mondaniuk, akármikor csak kitátják a szájukat. belefáradtam szabad levegőért hápogni a lélek számára, ezért húzódtam félre ilyen sokáig, s most, hogy emberekkel találkozok, az az érzésem, vissza kell mennem a barlangomba..."


"...most pedig majd mindannyiunkat megajándékoznak egy-egy agyszűkítővel, gondolkodóval, esküdtszéki taggal, különleges állami bizottsággal, amely majd mindent megtesz annak érdekében, hogy megállapítsa, mi a baj velünk. ki a dilis, ki a boldog, ki a boldogtalan, kinek van igaza, kinek igaztalanja. lakat mögé a hibbantakkal, amikor ötvenkilencen a hatvan közül, akikkel az utcán találkozol, szalajt az ipari futószalagtól, az asszonytól és a versenytől, alkalom nélkül a lazításra, hogy megállapítsák, kik is, hol tartanak és miért?..."


"...közben csak egyet jegyeznék meg, mégpedig, hogy a gyárudvarokon, parkbéli padokon, rosszul fizetett melón, csúnya nőkön és az Élet minden nyavalyáján túl az átlagember azért jár lóversenyre, mert becsavarodott a srófolástól, a munkavezető baromképétől, a házigazda kinyújtott tenyerétől, szeretője döglött szexétől; az adóktól, a ráktól, szederjes szomorúságtól, a harmadszori viselésre széteső ruháktól, a pisára szagló víztől, a futószalag mellett ügyködő doktoroktól, akik gyanús dolgokat művelnek, a lélektelen kórházaktól, a politikusoktól, akiknek kis pinuskák rajzanak a fejükben... folytathatnák a végtelenségig, de csak azt érnénk el, hogy keserűséggel és eszeveszettséggel vádoljanak bennünket, miközben a világ elhülyít minket (nőket és férfiakat) kivétel nélkül, s még a szentjeink is hülyék, mert nincs kivétel..."


"...sehol sem történnek nagy változások. Prága esete sokakat lehűtött azok közül, akik elfelejtették Magyarországot..."


"...és fű. minduntalan azonosítják a füvet a Forradalommal. a fű egyszerűen nem olyan jó. Isten szerelmére, ha legalizálnák a füvet, legalább a felét nem érdekelné tovább. a szesztilalom több részegest szült, mint a teli pohár. a trükk abban van, hogy az bassza a csőröd, amit tiltanak. kit izgat az, hogy egész éjszaka kefélje a feleségét? sőt, ebben az esetben akár hetente egyszer?..."


"...hallgattak egy darabig, közben pumpálták magukba a szeszt.
- na de ne legyünk szarháziak - jegyezte meg Moss.
- he?
- vannak rendes csajok is.
- aha?
- aha. mondom én. amikor minden oké. van olyan is. volt egy nőm régen, istenem, maga a Paradicsom. nem bukott a lelkizésre, meg semmi hasonlóra.
- és mi lett?
- meghalt fiatalon..."


"...behúztam az ajtót, lefárasztottam az utolsó sörömet, elfújtam a fényeket, megtaláltam az ágyam, leráncigáltam a ruhám, levetettem magam a matracra, amíg egyesek odalent a vasútállomások vágányain osontak, megfelelő vagont keresgélve, megfelelő helyet, kívánt irányt - jobb városokat, jobb időket, jobb szerelmet, jobb szerencsét, jobb akármit. sosem fogják meglelni, sosem fogják abbahagyni keresni. álomba merültem."


És így tovább, és így tovább...

Hetiegyvers - Tóth Krisztina

TÓTH KRISZTINA

Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház elõtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennék nem történne semmi

mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel

ha simogatja se tudja lehunyni

benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna

a szemedbõl az összes szomorúság -

búkfaló bill

búkfaló bill bukowskit böngész borozgatva a bathban, mennyi bé, és még van, ha kell.

Az utóbbi időben olvastam Carvert, Bukowskit, McCarthy-t, belekezdtem Ellis-be, hát csoda, hogy nem vágtam fel borotvával az ereimet...

(Ez persze csak önámítás, az önborotva kora már oda, a penge is a múlté, felvágni ezekkel a mai műanyag szarokkal még a parízert se lehet, legfeljebb jól összekaristolhatnánk magunkat röhögésig.)

Ma sokadszorra próbáltam e-könyvet vásárolni, végre sikerült egy több szempontból is lírai vásárlás. Ott vettem ugyanis (a txtr-el eddig nem tudtam dűlőre jutni, vásárlásaim nem sikerülnek, leveleimre nem válaszolnak) a kinézett művet, aztán mikor már az acsm fájl letöltésén is túlestem, és rájöttem, hogy miről is szól ez az egész (vö. kibaszás), már vidámabban szarakodtam el az Adobe Digital Editions olvasó izéjével, majd regisztrációjával, aztán pár egyszerű sasszéval eljutottam az ID-n át a könyv letöltéséig. Már csak szinkronizálni kellett az olvasómat ezzel a kiváló eszközzel (röhejesen egyszerű), aztán rájöhettem, hogy az e-könyv, amit letöltöttem, novelláskötet helyett verseskötet. 

Ami önmagában még nem lenne nagy baj, de ha az ember zsigulit akar, akkor nem örül teljes szívéből a trabantnak. Bizony. Végigszenvedtem hát a DRM-védett epub letöltést, a pénzem pedig azért sem veszett kárba, mert hát ott van a tömegek által olvasott és izzadtan várt Hetiegyvers rovat, majd jól felhasználom ezt is.

Az e-könyvekről még annyit, hogy huzamosabb ideje tart az együttélésünk, az olvasó bevált, a jogtiszta tartalom remek, virágot és csókot lopni szabad, a warez sem zavar túlságosan. 

Igyekszem amúgy becsületes álompolgár maradni vagy lenni, legalizáltam már pár könyvet az sfportalon keresztül, ott vajon miért olyan egyszerű az, ami amott olyan baromira bonyolult?

Az áprilisi tréfák ideje már sajnos lejárt, vagy csak én öregedtem meg már az el nem viselhető módon, mindenesetre hiányzik az az időszak, amikor még lehetett több humorral is találkozni ezen a napon.

Twitterelni is szoktam, bár egyre kevesebb lelkesedéssel, így vagyok sajnos sok mindennel mostanában, beleértve ezt a blogot is persze. 

Az unalmat űzni kell, szükség van az ajzószerre, nem vagyok túlságosan válogatós (csak egyre morózusabb) azért még mindig a leghumánusabb módja e sportnak az olvasás. Tudok jobbat is, csak nem merem bevállalni.

Azért lett búkfaló bill a bejegyzés címe, mert e búkfalós szellemi magömlés végére meg szerettem volna osztani Veletek kies tarjáni gyermekkorom egyik csodálatos emlékét, ahol egy pillanatra ellopták a lelkemet.
Hát íme, ez a hófehér - a világra rácsodálkozó - ember voltam én  (és akár vagyok még ma is, ha kell):