Várható könyvmegjelenések

A 2012 évi Várható könyvmegjelenésekről ITT olvashattok.

Idén nyáron adták ki Tana French harmadik krimijét, Faithful Place címmel. Várhatóan jövő év közepén jelenik meg itthon, a General Press kiadó gondozásában.

Október végén olvasható a Sztrugackij testvérektől a Menekülési kísérlet című könyv (Metropolis Média), benne két kisregénnyel. Fordította Weisz Györgyi.

Hamasoran a boltokban a Cartaphilus Kiadótól James Ellroy - A nagy sehol (The Big Nowhere) című könyve. Fordította Illés Róbert. Ismét egy vérbeli krimi. Nem hiszem, hogy a Szigorúan bizalmas után bárkinek is be kellene mutatni Ellroy-t...

Kérdésemre korábban a Cartaphilus azt válaszolta, hogy még az ősszel a boltokba kerül Charles Bukowski Forró vízi zene (Hot Water Music) című novelláskötete. Fordította Pritz Péter.

A Magvető kiadó ez évben ismét kiadja Rubin Szilárd Csirkejáték című regényét. Sok jót olvastam már a könyvről, keresem már egy ideje, az atikváriumokban sajnos fellelhetetlen.

A Maecenas kiadó jóvoltából ez év októberében várhatóan a könyvesboltokba kerül A repülő macska címmel Kurt Vonnegut tizennégy, eddig kiadatlan novellája. Fordította Szántó György Tibor.


És egy könyvmegjelenés, immár múlt időben:
Megjelent Antal József új sci-fije, iDeal címmel. Letölthető innen.

A Német zsoldosdal keletkezésének körülményeiről

"E versem, Német zsoldosdal a XVI. századból címen először a Gyöngyhalász nevű, fiatal írók szerkesztette folyóiratban jelent meg, ha jól emlékszem, 1936 legvégén, vagy 1937 legelején. Költeményeimet akkor a Magyar Hírlap nevű napilap közölte rendszeresen. Oka volt, hogy ettől eltértem, ugyanis féltem, hogy versem miatt elkobozzák, vagy akár be is tiltják a Magyar Hírlapot és nyomdászokkal együtt 30 ember veszti kenyerét. A cenzorok a 300 példányban évente tizenegyszer megjelenő irodalmi folyóiratot jóval kevesebb figyelemre méltatták, mint a sok tízezer példányban megjelenő, élesen ellenzéki napilapot. Ráadásul az egyébként nagyon rövid életű Gyöngyhalász betiltásával senki sem vesztette volna állását vagy kenyerét. Ezenkívül, elővigyázatosságból és védekezésül, a magamírta verset németből való fordításnak tűntettem fel. Hivatalos részről így semmiféle megmozdulás nem történt.

Tizenöt hónappal később Magyarország helyzete lényegesen rosszabbra fordult. Hitler 1938 márciusában bevonult Ausztriába, a magyar jobboldali szélsőség lényegesen megnövekedett és a náci veszély egyre fenyegetőbbnek tűnt. Horváth Bélával, József Attilával és Cserépfalvi Imre kiadóval ezt már 1936 vége felé sejtettük és elhatároztuk, hogy a béke és a szabadság magyar meg európai költőinek antológiáját közreadjuk figyelmeztetésül, akkor is, ha ilyen antológiának semmi hatása nem lesz és akkor is, ha a kormányzat majdnem minden bizonnyal elkobozza. Sajnálatos módon Attila csak két versfordítást tudott adni és Victor Hugo egyik költeményén dolgozott, amikor a nehéz betegség megtámadta. Horváth Béla is csak egy Petrarca meg egy Chesterton-verssel szolgált, vagy amikor egész váratlanul manrézába vonult imádkozni. Így egyedül maradtam, mint az Antológia fordítója, majd, miután Cs. Szabó László félt, hogy kiteszik a magyar rádiótól, lemondott a szerkesztésről, úgyhogy a szerkesztő is én lettem. Miután a Német zsoldosdal kevés példányban jelent meg és kevesen ismerték, betettem az Antológiába, nem a magyar, hanem az idegenből fordított versek közé. Az Antológia 1938 könyvnapján meg is jelent, a Német zsoldosdallal a 213-15 közti oldalakon. A könyvnek sikere volt, mint „az utolsó bátor műnek a háború rémségei előtt” és nem kobozták el. Alighanem, mert Cserépfalvi csak saját boltjában árulta a könyvet és recenziós példányt sem küldött jobboldali lapoknak, nehogy feljelentsék. Viszont a könyvnapok egyikén, mikor váci utcai könyvesboltjában tartózkodtam, rendőrautó jött érte és elvitte. Feleségével együtt attól féltünk: az Antológia miatt akarják letartóztatni. Másfél óra múlva megjelent és elbeszélte, hogy könyvesboltja kirakatában látható Voltaire nevű francia hetilap miatt vitték be. A folyóirat ugyanis képet közölt Horthy Miklósról, melyet a rendőrség karikatúrának ítélt. Cserépfalvi elmagyarázta: ő nem cenzor, a lap átment a hivatalos cenzúrán, ő a képet nem is látta. Mikor ezzel nem ment semmire, előszedett bugyellárisából egy ötpengőst Horthy arcképével és rögtön láthatóvá vált, hogy Horthynak nagyobb a magyar pénzen az orra, mint a párizsi hetilapban, mire Cserépfalvit kiengedték. Még szerencse, hogy a kép alatti cikket nem vették észre, vagy nem tudták elolvasni. Ebben az állt, hogy egy hajóról, mely a pozsonyi kikötőben állt és zsidókat szállított Izraelbe, megszökött a kapitány. A cikkíró azt ajánlotta, hogy Horthy tengernagy, kinek se tengere, se hajója, vegye át a hajó parancsnokságát, miután magyarországi kormányzóságának semmi haszna.

Következő verseskönyveimben, a Londonban megjelent Emlékkönyv a rőt Bizánctól kezdve, a Német zsoldosdal tulajdon verseim közt kapott helyet, miután magam írtam és nem fordítás.

A költeményt haragomban és elkeseredésemben jegyeztem fel. Ugyanekkor jókedvvel, mert éreztem: kötelességem első politikai versemet papírra vetni. Évek óta sejtettem Hitler eljövendő hatalomra jutását, kivált amióta 1930-ban kilenc hónapig jártam a berlini egyetemre. Nemcsak az ország nyomorát, a szociáldemokrata és konzervatív pártok tehetetlenségét láttam, de a német nácik alávalóan ügyes és féktelen demagógiáját is. De versem megírásának főoka az volt, hogy Hitler uralomra jutását nemhogy a magyar és nyugati kormányok vezetői nem vették háborús előjelnek, de még az uralkodó rétegek, a polgárság, az értelmiség, sőt a legjobb barátaim sem. A számtalan példa közül felhozhatom Chamberlain angol miniszterelnököt, aki miután Münchenben eladta Hitlernek Csehszlovákiát, a hendoni repülőtérre érkeztében tartott szónoklatot, mely szerint békét szerzett egy emberöltőre. Beszédét a második világháború kitörése előtt egy évvel tartotta. Mikor a háború kitört, a francia parlament jobb- és baloldala egyformán, sőt a szociáldemokrata párt egyik jelentős része (Paul Fort csoportja) azt hangoztatta, hogy „Danzigért nem érdemes meghalni.” Nem vették észre, hogy Danzig helyett az európai civilizációról és kultúráról folyik a háború. Egyébként már akkor, 1937 legelején is világosan látható volt – Hitler sietős és roppant fegyverkezéséből, a Rajnavidékre való bevonulásából, az Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország elleni politikából – a kétségtelenül közelgő háború. Ezt egyébként még az is láthatta, aki Hitler könyvét, a Mein Kampfot nemhogy elolvasta, de csak éppen belenézett. Ennek ellenére Európa vezető politikusai sem gondolták még az utolsó pillantban sem háborúra. Érdekes viszont, hogy a párizsi Deux Magots vagy a pesti New York kávéházak pincérei jól tudták, mi következik.

Nem gondoltam, hogy versemmel a hazai közvéleményt akár egy pillanatra is megrezdítem. A verset belső muszájból írtam, tekintet nélkül arra, hogy bármilyen következménye lesz. 1937 elején viszont még senki sem gondolt arra, ami bekövetkezett: hogy a németek „kiirtanak hét megyét s megmásszák Róma hét hegyét,” sem pedig, hogy oroszországi visszavonulásukkor szomjukban „hólevet hörbölnek.” Megvallom, hogy én magam sem gondoltam erre, ahogyan semmiféle jóstehetséggel sem rendelkezem tudomásom szerint. Mindezt mégis leírtam, mindenfajta töprengés nélkül. Barátaim ezért akkor, 1937-ben őrültnek neveztek. Csodálatosképpen sohasem éreztem magam annak."

Faludy György - Német zsoldosdal

Mink volnánk hát a foltozott

irhájú hirhedt zsoldosok,

kiknek egészen egyremegy,

hogy völgybe, avagy hegyre megy,

parasztra, úrra, papra megy,

bitóra vagy csak babra megy.

Háltunk már puszta ég alatt,

füvet kaszáltunk jég alatt,

láttunk Brédában lángokat

s űztünk tízéves lányokat,

mert mink vagyunk a foltozott

irhájú német zsoldosok.

Láttatok zsenge gyermeket,

akit a strázsa kergetett?

Így verbuváltak minket is,

kaptunk páncélt és inget is,

korbáccsal vert a hadnagyunk,

így nőttünk fel s most itt vagyunk,

nem kímélünk férfit, se nőt,

falhoz kenjük a csecsemőt

és elfoglaljuk ágyadat,

aztán rád gyújtjuk házadat,

mert mink vagyunk a foltozott

irhájú német zsoldosok.

Kiirtottunk már hét megyét,

s megmásztuk Róma hét hegyét,

kullogtunk őszi sáron át,

vérfürdőt vettünk nyáron át,

úsztunk már téli réteken

s patkánymód át a Weseren,

izzadtunk lenn a Pó megett,

s hörböltünk szomjan hólevet,

ettünk sáskát, döglött lovat,

s hallottunk szörnyű átkokat,

mert mink vagyunk a foltozott

irhájú német zsoldosok.

Nem ismerünk apát, anyát,

kivágunk minden almafát,

megmérgezzük a kútvizet,

s azt szolgáljuk ki megfizet,

annyit se mondunk: jónapot,

s kinyitjuk a hordó-csapot,

széthordjuk ingóságodat,

kurvának visszük lányodat,

s ha nem mondod, hogy: köszönöm

lebunkózunk a küszöbön,

mert mink vagyunk a foltozott

irhájú német zsoldosok.

S ha egyszer majd megvénülünk

és lócákon hülyén ülünk,

s lábunkat köszvény marja már,

s nehéz lesz Frundsberg kardja már:

obsitba küld a hadnagyunk

és várról várra baktatunk,

s azt lessük, hogy a szeretet

hol nyes egy darab kenyeret,

s így érünk oda, hol az út

végén azt kérdezi Belzebúb:

hol jönnek már a foltozott

irhájú német zsoldosok?

Itt jönnek már a foltozott

irhájú hirhedt zsoldosok,

kiknek egészen egyremegy…

(Elölről)

(Budapest, 1937)

Faludy György

Ma lenne 100 éves.

Szabad, bátor, és ragyogó szellemű ember volt, egy kihalófélben lévő emberfajta talán utolsó képviselője.

Béke poraira.

Ezen a héten majd' minden nap hallható a Kossuth rádióban, 13 óra 4 perces kezdettel, a Rádiószínház című műsorban a Pokolbéli víg napjaim, Faludy felolvasásában (vagy letölthető a rádió hangtárából).

Az első részt itt találod (a többi elérése már gyerekjáték lesz).

A Petőfi Irodalmi Múzeum Faludy György életút kiállítása még október 3.-ig látogatható.

a Galaxis utikalauz stopposoknak

szerint az élet értelme a 42.

Akkor már inkább a 69!

(Rögtön értelmet nyerne a törülköző is...)

/Az élet értelme véleményem szerint három darab p-betűvel leírható./

Ahogy az ember öregszik, hajlamos számvetést készíteni.

      Hogy hol, és mit rontott el, az nem tartozik senki másra.

      Hogy mire törekszik, az már lehet egy napló tárgya.

A saját utikalauzom, így negyven múltán:

1.  Rendbetenni otthon a dolgokat.

2.  Felébreszteni - hátha sikerül - a régi barátságokat (újakat kötni gyakorlatilag  már reménytelen...).

3.  Bepótolni a régi vágyakat (pl. a nyelvtanulás), amit a (család és munka miatti) zombi-lét sajnos eddig nem tett lehetővé.

4.  Újra olvasni (sokat), és újraolvasni.

Kevésnek tűnik, pedig nem az.

Gustav Klimt Budapesten

Szám szerint 57 darab képe lesz látható - még a felújítás előtt - a Szépművészeti Múzeumban.

Szeptember 23-án nyílik a tárlat, és január elejéig lesz látogatható a Klimt nevével fémjelzett szecessziós kiállítás több, mint 200 műve (nagyrészt rajzok, grafikák) Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895-1905 címmel.

Változik a világ...

Egyszer (nem a közelmúltban) azt javasolta valaki, hogy ha az ember véletlenül jártában, keltében a televízió kamerája elé kerül, és megkérdezik a spontán véleményét, azt kell mondania: "Pina, fasz, együtt basz, abból lesz a kis kopasz." Jó módszer ahhoz, hogy elkerüld a nyilvánosságot, ne kerülj este adásba.

Manapság azzal a mondattal már biztosan bekerülnél...

Kedvenc mondat 13 - Dragomán György

Mindig is szerettem az egyes szám első személyben írott könyveket. Ezen belül is külön csemegét jelentenek számomra a gyerekek vagy ifjak által mesélt történetek, Émile Ajar Előttem az életje, Salinger Zabhegyezője, Burgess Gépnarancsa  e viszonylag ritka elbeszélő technikának is köszönhette - legalábbis nálam - a sikerét.

13. Dragomán György A fehér királya (Magvető, 2005) gazdagítja e művek sorát. Mély és megrendítő könyv. Mint egy örvény, úgy szippant be az első személyben írott, egész oldalas mondatokat sorjázó regény. A kedvenc mondat kiválasztása emiatt kisebb csalásnak számít, de megállni nem lehet, hogy lejegyezzem részben az egyiket:

"Nem a rendőrök voltak, hanem az apa kollegái álltak az ajtó előtt, azok, akikkel annak idején láttam elmenni, annyira meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni, akkor a magas ősz hajú rám nézett, és kérdezte, hogy anyukám itthon van-e, én meg bólintottam, és az jutott eszembe, hogy apa biztos velük küldött ajándékot a házassági évfordulóra, és épp mondani akartam, hogy jöjjenek be, mert édesanyám nagyon for örülni maguknak, de mielőtt megszólaltam volna, az ősz hajú megint rám szólt, hogy nem hallottam, kérdezett valamit, na és akkor mondtam, hogy de igen, itthon van, és erre a másik, az alacsonyabb is megszólalt, azt mondta, hogy akkor ők most bejönnek, aztán félrelökött az ajtóból, és tényleg mind a ketten bejöttek, és megálltak az előszobában, és akkor az alacsonyabb megkérdezte, hogy melyik az anyám szobája, én meg mondtam, hogy anya a konyhában van, de már mentem is előre, és mondtam, hogy itt vannak az apa kollegái, biztos levelet hoztak, vagy valami ajándékot küldött, anya épp vizet ivott a hosszúfülű csuporból, amivel a kávéfőzőt szoktuk megtölteni, és megállt a keze a modulat közben, rám nézett, aztán elnézett mellettem, az apa kollegáira, és láttam, hogy a csupor mögött elsápad, és akkor leengedte a bögrét, és láttam, hogy a szája is megkeményedett, mint amikor nagyon mérges szokott lenni, úgy, és akkor azt kérdezte nagyon hangosan az apa kollegáitól, hogy mit keresnek itt, és úgy lecsapta a füles csuprot a pultra, hogy mind kiloccsant belőle a maradék víz, és közben mondta, hogy menjenek innen, de akkor már mind a ketten bejöttek utánam a konyhába, a magas ősz hajú nem is köszönt, hanem egyből azt kérdezte anyától, hogy mi van, maga nem is mondta el a gyereknek, és akkor anyám megrázta a fejét, és azt mondta, hogy ahhoz magának semmi köze, de a magas ősz hajú meg azt mondta, hogy az hiba volt, mert előbb-utóbb úgyis meg fogja tudni, az ilyesmin legjobb mindjárt az elején túlesni, mert a hazugság csak hazugságot szül, és akkor anya felnevetett, és úgy mondta, hogy igen, maguk aztán az igazság barátai, és akkor az alacsonyabb rászólt anyára, hogy fogja be a száját, és anya tényleg ellhallgatott.... "

És így tovább, és így tovább.

Életünk filmje

Az életünk olyan mint egy B-film: alacsony költségvetésű, abszurd, jórészt élvezhetetlen.

Ezért vágyunk inkább A-filmekre, hogy legalább az illúziója meglegyen annak, hogy élünk.

Kedvenc mondat 12 – Császár István

Igazán gazdag ország vagyunk. De sok alkoholproblémával küzdő (hajaj) kiváló kortárs írónk van! (illetve részben sajnos már csak volt).

Elég csak Hajnóczy Pétert, Temesi Ferencet és Tar Sándort említenünk, de ide kívánkozik Császár István neve is.

Császár István felfedezése közben vagyok (ezt az időszakot szeretem az olvasásban, nagyon), két könyve van nálam kölcsönben, novelláskötetek.

Számomra felfoghatatlan hogyan lesz az egyik író az irodalmi kánon része, a másik pedig nem.

Császár megérdemelte volna.

12. Császár István – Tiszta Hazugság (Móra Könyvkiadó, 1981) Kell még manapság Tolsztoj?:

„…Megértem ezeket a gyerekeket, mert velük együtt úgy érzem, hogy bár ez a világ egyre csodásabban szerveződik, minden régi barbárság mellett egyre több teret foglal el benne az ésszerűség, és a részek, ha nehezen is, de illeszkedésre kényszerülnek, még az emberről is egyre több titkot tudunk; de arról Tolsztojnál sokkal kevesebbet, hogy milyen az ember, amikor nem kezel bámulatos gépeket, nincs a tartós súlytalanság állapotában, amikor nem eszi a minden eddiginél táplálóbb ételeket, nem is küzd éppen éhhalállal, nem kérik fel robbantásra, és nem robbantják fel, egyszóval amikor nagyjából szabadjára engedi ez a minden eddiginél értelmesebb világ, és az ember magára maradva olyan nagyon bután próbál élni, szeretni, sírni, gyönyörködni és szomorkodni, bután, mert valahogyan semminek nem tudja a helyét, a módját, az idejét; ostobán él, torzul szeret, álságból sír, bambán gyönyörködik, és csalárdul szomorkodik, és nem marad utána más, csak a szégyene. És a még ésszerűbb világ. Kell Tolsztoj ma is…”

(Hajnóczy P. rajongóknak különösen ajánlom)