Embermágnes

Megfigyelted már, hogy ha megelőznéd az előtted haladó embert a járdán, finoman feléd kezd húzni és nem sikerül előznöd?

(Ha jobbra tartasz, akkor jobbra kezd haladni, ha balra váltasz, akkor arra.)

Ha éppen odaérnél a pénztárhoz, eléd ugranak a semmiből. Ha sorban állsz, közelebb nyomulnak hozzád.

(Megfigyelted már, ha vidéken autóval mégy, többnyire az egyetlen közlekedési akadálynál találkozol az egyetlen szembejövő autóval és lassítanod kell?)

Van valami ősi, misztikus, megfoghatatlan kapcsolat ember és ember között. Egy vékony, láthatatlan fonál, mely összeköt bennünket, mint egy köldökzsinór. Ezt a jelenséget neveztem el - az egyszerűség kedvéért - embermágnesnek.

Mágnes-ellenes vagyok.

Zoltán atya

Ha ilyesmi manapság lehetséges, akkor talán mégis fennmarad az emberi faj...

Zoltán atya rendkívül szimpatikus. Tudja, hogyan kerüljön közelebb az emberekhez.

(Állítólag tud kézen is járni, meg gólyalábon.)

A halál kilovagolt Perzsiából

Éppen Hajnóczy Péter - A halál kilovagolt Perzsiából című, mélylélektani delírium tremens-ét olvasom.

Kisregény: regénynek valóban kicsi, novellának hosszú. És ráadásul jó.

Mikor hazaértem, be is nyomtam rögtön egy sört...

(Ha betiltják a dohányzást, rá fogok szokni a cigire is)

Eddigi kedvenc mondat:

"A fiú kissé megrettent, nem azért, mert Krisztinára kell lehelnie, majd bekenni a hátát napolajjal, hanem azért, mert megérezte, hogy a lány mellett kiszolgáltatott lesz, és a "másik fél" kiszolgáltatottságát rendjén valónak, és természetesnek érzi Krisztina"

Humanizmus, ezeknek?

"Annyira vagyunk egészségesek, amennyire a gondolataink humánusak" - ugye ez volt Kilgore Trout sírkövére vésve. A jó öreg Vonnegut tudott valamit, amit csak kevesen tudtak és tudnak, keserű humorral átszőtt mondatain keresztül adta át világnézetét sokaknak, többek között annak idején olvasóként nekem is.

Úgy tűnik, kezdem elveszíteni az egészségemet. Valamelyik nap ezt a bejegyzést csináltam (Emberek? - címmel), aztán rövid időn belül töröltem, most felteszem ismét.
Sajnos ami igaz, az igaz:

"Utálom ezt az országot és az embereket, akiket az ország kitermel.

Utálom a pöffeszkedő, félmajom kivagyiságukat, a kulturálatlanságukat és önzőségüket.

Már azt sem hiszem, hogy ezen változtatni lehet...

(Persze, persze, megint tisztelet az igencsak ritka kivételnek)"

Ki kicsoda 2.

És ők kik?  (a csoportképeken az urak "számítanak")

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.











9.

10.

Frissítés: és még egy, azaz a 11.

Ki kicsoda?

A feladat egyszerű, kik ők?
(A helyes megfejtők között értékes megjegyzéseket sorsolunk ki)

1.

2.
 

3.

4.
 













5.

6.

7.

8.

9.

10.

No, és legyen egy 11. is...

Kedvenc mondat 3-6 - Vonnegut és Bunker

Köszönöm Acélpatkánynak és Chellovecknek hogy - míg a Balatonnál őszeltem- megtiszteltek a kedvenc mondataikkal!

(Palahniuk, Jack London és Hemingway műveinek egy-egy mondatával lettünk gazdagabbak az előző hasonló bejegyzés kommentjeinél)

A mai kedvenc mondatok Bunker és Vonnegut  regényeiből származnak:

3-4. Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije (1988 Maecenas, fordította Békés András)

"Ezt az információt Mango nevű szülőbolygójáról hozza, ahol ő és társai fingás és sztepptánc útján érintkeznek."

"Még a világegyetem Teremtője sem tudta, mit mond legközelebb az Ember." 

5-6. Edward Bunker: A vadállatban is van szánalom (2009 Cartaphilus, fordította Juhász Viktor)

"Ebben a termékeny mélységben, ebben az ürességben virágzott ki a mindent felperzselő harag."

"A társadalom tett azzá, ami voltam (hogy aztán félelemből kiközösítse teremtményét), és büszkén vállaltam magam."

(Edward Bunker talán kevésbé ismert név, amerikai író, kezdetben börtöntöltelék, közel húsz évet húzott le rács mögött, többek között fegyveres rablásért. E könyve önéletrajzi ihletésű.)