B Ú K F A L O D A

Blogzárás

2011-10-08T02:52:00.002+02:00

Köszönöm a figyelmet.

Nyár

2011-07-27T17:49:00.004+02:00

Nyári szünetet jelentek be a blogon. És őszit és télit.

Jövőre, Veletek, ugyanitt.

William Wharton: Éjfélre kitisztul

2011-07-21T19:15:00.003+02:00

Ez egy második világháborús regény, amely egyik kedvenc témám.

Az ismertebb, felkapottabb művekkel (Meztelenek és holtak, 22-es csapdája stb.) szemben érezhető, hogy az alkotó nem akart "nagy könyvet írni", többek között ezért is lett az.
De másképp' az.
Nem a háború morális őrületét boncolgatja, hanem egy érdekes szempont alapján összeválogatott szakasz életét mutatja be a háború végnapjaiban, az ardenneki áttörés offenzívájában.

Történt ugyanis, hogy kiemelkedő intelligenciájú suhancokat raktak össze egy előretolt felderítő rajban.
Ők eléggé hamar átlátják a háború abszurditását és gyakorlatilag semmi más céljuk nincsen, mint a túlélés.
Vannak viszont olyan szituációk, élethelyzetek, amellyel már nem tudnak mit kezdeni és "videójátékként" fogják fel.

A könyv alapvető konfliktusát egyik társuk iránti barátságuk adja, aki 26 éves (a srácok többsége 19-20) családja van és akit haza akarnak juttatni.
Ehhez kapóra jön egy veterán német szakasz, akik velük szemben vannak a frontvonalon és sokkal jobban elegük van a háborúból, mint nekik, hiszen már túlélték a keleti frontot és nem akarnak néhány hónappal az elvesztett háború vége előtt hazájuk küszöbén meghalni.

Letárgyalják egymás között, hogy fogságba ejtik a németeket, az egészet a barátjuk nevére írják, akit ezért majd jól kitüntetnek és hazaküldenek.

A konfliktus abból adódik, hogy tudják: ő ebbe nem menne bele, ezért nem szólhatnak neki a dologról.

Viszont amikor éppen indulnának a németekkel, ez a srác előkerül és -mivel félreérti a helyzetet- elkezd lőni az "ellenségre".
A németek persze azt hiszik, hogy átverték őket, ezért ők is tüzet nyitnak.
Hullanak az emberek mindkét oldalon.

Így lesz egy önzetlen, abszolút jószándékú ötletből katasztrófa.

Ezután még nagy nehézségek és egy hajmeresztő ötlet segítségével kijutnak a frontvonalból, de ez már nem lényeges a mondanivaló szempontjából.

Nem egy 22-es csapdája mélységű mű, mindazonáltal elgondolkodtató, továbbá kemény értékítéletet fogalmaz meg több helyütt például az amerikai hadsereg hierarchiájára vonatkozóan.

Nem tudom, hogy mennyire önéletrajzi ihletésű, mindenesetre Wharton egyes szám első személyben ír, továbbá az életkora és a helyszín is stimmel (valóban harcolt az Ardennekben, meg is sebesült).

Mostanában

2011-07-17T10:12:00.007+02:00

Szépen csendesen csordogál a nyár.

A zombi-létemnek gyakorlatilag vége, a gyerekek már elég nagyok hozzá, hogy ki tudjam pihenni magam. Bár még szabadság előtt vagyok, az igazi pihenést az elmúlt pár hét szolgáltatta, ugyanis a gyerekek vidéken voltak a nagyszülőknél: azt kezdhettem az időmmel - jórészt - amit akartam.

Könyvélmények:

Parti Nagy Lajos - Sárbogárdi Jolán - A test angyala

Ez a könyv egy kisregény terjedelmű nyelvi lelemény. Banális szerelmi történet, ám nem is a történet a lényeges, PNL ugyanis úgy játszik a nyelvvel, ami nagyon közel áll hozzám. A szándékos helyesírási hibái külön szórakoztatóak. Nem testes vörösbor, hanem rozé, abból is fröccs, habszódia. A Budapest-Törökszentmiklós vonatút elegendő volt az elolvasásához.

Mark Haddon - A kutya különös esete az éjszakában

Ez egy különös és különleges könyv. Egy autista kisfiú nyomozása adja a kerettörténetét (a szomszéd kutyáját egy vasvillával átszúrva találják), azonban a lényeg nem is igazán ez, hanem a kisfiú gondolkodásmódja, sajátosan és mélyen racionális világa, és mindezek szabályai a megdöbbentőek. Emellett a kisfiút az érzelmek teljes hiánya jellemzi, sem adni, sem kapni nem képes (ebben azért hasonlít az emberek jelentős részéhez).

A fenti két könyvet gsxrfans-őr barátomtól és kedves feleségétől kaptam kölcsön, köszönet érte! (kaptam még kettő másikat is, azoknak is eljön nemsokára az idejük).

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Kondor Vilmos (bárki is lapul e név mögött) regényeit mindig jó érzésekkel, örömmel olvasom. Várom a megjelenésüket, és ennek nem is a tökéletes kivitelezésük az oka (változó színvonalúak, az első krimije, a Budapest noir véleményem szerint a legerősebb), hanem az a hangulat, ami jellemzi az írásait. Ez a regénye krimi és kémtörténet egyben, Gordon Zsigmond szokásos kemény és csökönyös főszereplésével.

Expander (Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina novellái)

Tóth Krisztina - Pixel

A tárcanovella műfaja reneszánszát éli. Vegyes érzésekkel olvastam az Expandert, és a Pixelt mert mélyen tragikus, szomorú történeteket tartalmaznak, humor - amire most úgy lenne szükségem, mint egy falat kenyérre - csak nyomokban lelhető fel bennük.

Az olvasás élvezete megvolt, örömöt azonban nem adtak.

Dragomán tárcái a mágikus realizmust idézve egy kislány felnőtté válását írják le akit szülei balesete után a nagymamája fogad örökbe. Háy János örökké fázó kisfiúja az érzelmi sivárság történeteinek szereplője (fiúnak született, nem szabad túlzottan szeretni), PNL töténetei pedig az értelmetlen erőszak groteszkjei. Érdekes, hogy az Expander Alexandra kiadvány, a Pixel Magvető, mégis jelentős átfedések vannak (az Expander tárcanovellái Tóth Krisztinától mind megtalálhatóak a Pixelben). A Pixel volt az a könyv, amit a kétharmada után félretettem (nem abbahagytam), mert egyelőre elegem van abból, hogy ezt a kurvaéletet lássam viszont a lapokon, bármilyen magas színvonalú a megvalósításuk.

Egyelőre visszatértem a Tűz és jég dala ciklushoz, annak is a harmadik részéhez (Kardok vihara, G.R.R. Martin).

Korábbi fogadalmamnak még meg tudok felelni, az elolvasott könyvekről nem írok, és nem is tervezek a jövőben ismertetőt írni, ugyanis az olvasás nyálcsorgásos, mély élményét a folyamatos jegyzetelgetés, az ismertető szövegén gondolkodás állandóan megzavarta.

A Búkfaloda további blogszerzőit azonban - remélem - ez nem akadályozza meg abban, hogy néha kitegyenek ide egy-egy ismertetőt.

Bár az olvasók száma még elmegy, a reakcióké azonban oly csekély (a Mi van terítéken - könyvlista bejegyzéshez összesen ketten fűztek - könyvekről - megjegyzést), hogy a folytatás nagyjából értelmetlennek tűnik...

2011-07-15T23:29:00.006+02:00

Mi van teritéken?
Én is megosztom, hogy milyen olvasnivalóim vannak. Ebben különös segítséget adott Gál Lajos olaszrizing (2009) alkotása, melyet ajándékba kaptam és egészen különösen érzékeny húrokat pendített meg bennem (érik egy másik bejegyzés). Szóval a St. Andrea Ferenchegy chardonnay a kedvenc fehér olvasnivalóm. Egészen fantasztikus, kissé drága bor. Szóljon a szakértő: "Hűvös, de barátságos, részben vegetális illat. Fehérhúsú gyümölcsök, különböző alma és őszibarack fajták között kereshetjük díszítő ízeit. Sokrétű, komplex ízvilág, tartalmas lecsengés." Érdekes, hogy a Gál Lajosnál ugyanazt a terroirt tapasztaltam, ha vakon kellene kóstolni, a fajtajelleg ellenére lehet, hogy összekeverném a kettőt. Nehéz, de igaz szavak ezek. Pedig most látom, hogy a Ferenchegy kb. négyszer drágább mint az olaszrizling, bassza meg.

No szóval, összeszedtem egy kis olvasnivalót. Egy nagyon szép szőke kék szemű sommelier lányt is megkértem, hogy segítsen az olvasgatásban, de épp ma mondta, hogy lassan olvas, emiatt lehet, hogy elhúzódik a projekt. De a lényeg, az általan tervezett olvasási sorrendben:
1. Gere Attila: Portugieser (2009): sokan nem kamálják, de szerintem teljesen rendben van.
2. Gere Attila: Athus (2007): rendkívül jó ár/érték arány, egy igazi kezdő is érzi, hogy valami nagyon jót olvas.
3.: Tüske pince, Cabernet Franc (Halmai Csaba 2006): igazi gránát az arcba. Überkirály bor, sajnos nekem már csak két kötet van belőle, a szőke lányon kívül senki sem kap belőle.
4. Weninger & Gere: Cuvée Phoenix (2007): az előzőn terroirben túltesz, már lehet érezni a föld erejét, igen a tízezer év, a savak, a víz, nagyon nagy erő, ami nekifeszül belülről az arcnak.
5. Gere Attila: Cabernet Sauvignon Barrique (2007): hát igen, nos ha kibebaszott kurvajó bort akarsz inni, nagy testtel és mégis a tölgyfahordó játékos vanília illatával és ízével, ezt ne hagy ki. Én leborulok ezen bor előtt, hál' istennek van még belőle, nem bőven de ha jóban vagyunk biztos bontok.
6. Gere Attila: Kopar (2007): ezt nem ismerem, még nem bontottam, igazándiból ajándékba kaptam egy kissé túlfizetett szívességért. Kíváncsi vagyok rá, nagyon, de csak akkor bontom, ha egy jó szakértővel tudom meginni (lásd szőke sommelier). Mint tudjuk az évjárat ennél a bornál különösen fontosan esik a latba, mivel mind a borfajták aránya, mind azok származási helye radikálisan tud változni az évjáratok között. A mostani tudás szerint az 1997-es (van belőle nye nye nye nye nye) és a 2000-es (van belőle nye nye nye nye nye) ami igazából überfasza, de ezeket inkább akkor bontanám, ha egy két pinájú Cameron Diaz könyörögne érte egy marék száz dollárossal a kezében térden állva meztelenül. Hát igen, lehet, hogy egy darabig még nem bontom meg, bár Cameron Diaz is öregszik, lehet, hogy egy jó borért rám fanyalodik.
Nos ez a listám. Ami realitás, hogy jövő héten feljön egy barna nem sommelier lány, és bontok egy 100 százalékos eperbort (ausztria), amiből kurvaélet, hogy nem iszom egy kortyot sem.

Mi van terítéken?

2011-07-07T07:49:00.001+02:00

Újabb lista arról, hogy mi van a nem létező "éjjeliszekrényemen", mi vár olvasásra az elkövetkező hetekben:

Kondor Vilmos - Budapest romokban
Tóth Krisztina - Pixel
Expander (Parti Nagy Lajos, Háy János, Dragomán György, Tóth Krisztina novellái)
Tana French - Menekülés
Joe Abercrombie - Miután felkötötték őket
Antal József - Kód, Vektor
G.R.R. Martin - A Jég és Tűz dala sorozat 3. és 4. része
27 képtelen történet (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája)
John Irving - Árvák hercege
Orhan Pamuk - Isztambul
Kurt Vonnegut, Lee Stringer - Fedél nélkül New Yorkban
Hubert Selby - Rekviem egy álomért
Irvine Welsh - Pornó
William Wharton - Büszkeség ; Hírhozók

És nálad?

Hetiegyvers - Pilinszky János

2011-07-07T00:46:00.001+02:00

Éjféli fürdés

A tó ma tiszta, éber és

oly éles fényü, mint a kés,

lobogva lélekző tükör,

mit lassu harcban összetör

karom csapása. Nyugtalan

heves fogakkal visszamar

a mélyen megzavart elem.

Legyőzve, lustán fekszem el

és hallgatózom. Csillagok

rebbennek csak, mint elhagyott

egek vizébe zárt halak,

tünődve úszó madarak.

Elnézem őket, röptüket

az irgalmatlan és süket

egek között, én árva szörny,

kit páncél nyom, heges közöny,

ki mit se kér, és mit se vár,

csak bámul hosszan és puhán;

sikamló, sűrü pikkelyek

lepik be sűrün szívemet,

a mélyén édes-jó iszony,

kitéphetetlen orv szigony,

mit észrevétlen vert belém

a víz, a víz, s a lassu mély.

Mert lenn hináros rét lobog,

alant a kagylók boldogok,

szivük remegve tölti meg

a fénnyel érő sűrü csend.

És mintha hívást hallana,

zuhanni kezd az éjszaka,

moszat sodor vagy csillagok,

nem is tudom már, hol vagyok?

Talán egy ősi ünnepen,

hol ég is, víz is egy velem,

s mindent elöntve valami

időtlen sírást hallani!

2011-06-29T21:22:00.013+02:00

Wowbagger: Nazca vonalak: a megfejtés
Jelzem, van egy rejtély, nevezetesen, hogy miért, hogyan és mi célból keletkeztek a Nazca vonalak. Ma reggel megfejtettem. Gyengébbek kedvéért: a vonalak Krisztus előtt 100-600 körül keletkeztek, Peruban találhatók.
Nálam kevésbé kiemelkedő géniuszok, mint Erich von Daniken (Eric Anton Paul von Daniken), akivel találkoztam svájcban egy bárban, de ez egy másik történet, és Nemere István, akivel semmilyen kocsmában sem találkoztam még, úgy vélekednek, hogy egy idegen földön kívüli civilizációnak szóló üzenetek ezen vonalak, melyek segítségével az idegen földön kívüli civilizációkat tájékoztatjuk képregény jelleggel, és kifejezzük, hogy visszavárjuk őket.
Nos, mint említettem, egy bravúr kombinációs elmélettel megtaláltam a megoldást. Szerintem úgy volt, hogy kb. 2100-2600 évvel ezelőtt egy pár indián a szokásosnál jóval több kokaint tolt fel, aminek következtében az egyik barom kitalálta, hogy tudjátok mit? Ássunk kurvahosszú gödröket, melyeket ha fentről, mondjuk több száz méterről néznek, akkor azok madarakat, majmokat meg ilyesmiket fognak mutatni. Na ezen teljesen szénné röhögték magukat, majd toltak még egy kis kokaint és megásták. És, hogy miért? Hát mert jó móka volt.

Rövid HungaroCon látogatás, és hosszú este...

2011-06-26T22:28:00.002+02:00

Pénteken leutaztunk billné szüleihez a Tiszához, ahol a búkfaló gyereke(in)k töltik el nyári szünetük mindannyiunk számára megérdemelten nagy részét.

Szombaton reggel kilenc körül autóba pattantam, és mint falusi Sumakker indultam el a jobbára kies Salgótarjánba HungaroCon előadásokat hallgatni, és szülővárosom pár helyszínét bebarangolni.

Tizenegy óra tájban már oda is értem, megkerestem a Café Frei-t, majd megittam egy kávét, még becsekkolás előtt.

Az első ember, akivel összefutottam, Rhewa (Kovács Andrea) volt (megismertem már fényképről, és szemmel láthatóan Ő is engem), röviden be is mutatkoztunk egymásnak. A következő - eladdig nem személyes - ismerőssel Bódi Ildikóval a jegyváltáskor találkoztam, majd a teremben az egyik előadás végére be is ültem.

Chelloveck-kel (Kollárik Péter) a filmes projektje előtt ráztam kezet, és váltottunk pár szót, majd megnéztem, meghallgattam - immár másodszor - a humorral és képekkel bőven illusztrált kiváló előadását.

Ezután kinéztem a temetőbe, majd körbejártam a valamikori középiskolámat. Győzike házát nem néztem meg.

Rövid ebéd után újra HungaroCon, először Bódi Ildikóval, majd az új Avana elnökkel, Pocsai Lászlóval váltottunk pár szót, majd belehallgattam két-három előadásba. Az Sfmag szerkesztőinek bemutatkozása alatt szerencsére mellém ült Rhewa, így egy kicsit beszélgetni is tudtunk.

Jó volt találkozni velük, sajnálom, hogy Odo-val nem futottam össze, Vele szerettem volna még megismerkedni, illetve még pár emberrel, de a kislányom beteg volt, ezért nem tudtam megvárni a Zsoldos Péter-díj kiosztóját, rövid lamentálás után fél öt körül már indultam is haza. Az út nagyjából két órás, este tízkor már ott is voltam a gyerekeknél.

/A többi egy bohózatba fordult rémálom volt. Kábé húsz-harminc kilométerrel a megérkezés előtt a kocsi bemondta az unalmast, csörgött a motor, leállt, majd a fék sem működött, kisebb lavírozást követően sikerült egy nagyjából egyenes szakaszon kézifékkel megállnom, hogy ne szálljanak közvetlenül kanyar után belém.

Nem szeretném elárulni, hogy milyen típus Assistance szolgáltatását hívtam fel, majd egy igen érdekes beszélgetés következett. Elmondtam, hogy ki vagyok, milyen típusú autóval, mi történt, és nagyjából hol állok (Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt, a szántóföld van két oldalon, én az út szélén az autóban, ami bekrepált, nem igazán tudom ezért, hogy pontosan hol, de nem messze tőlem van egy kilométertábla, azon 18-as szám szerepel). A telefonos assistance első kérdése az volt, hogy belföldön vagyok-e? Mondtam, hogy igen (megszokhattam volna már a McDonalds-nál, hogy nem szabad a robotot félbeszakítani, és elmondani mindent egyszerre, mert úgyis mindig végigkérdez mindent, akármi történik). Megnézette velem a kilométeróra állását (biztosan fontos ilyen esetekben), majd tisztáztuk azt, hogy él az assistance-szolgáltatásom (ezt három lépcsőben vettük, először azt mondta, hogy 2009. januárjában lejárt. Erősen furcsállottam, ezért a következő tippje az ez év áprilisi lejárat volt. Kétkedésemre kiderült, hogy júliusig rendezve van, tehát mégis minden rendben). A következő kérdése az volt, hogy Heves felé tartok-e? Mondtam az úrnak, hogy nem, ahogy említettem, Hevesről tartottam Kisköre irányába, útközben robbantam le, egy névtelen úton, de milyen jó, hogy itt egy kilométertábla, a tizennyolcas! 84-es? - kérdezte ő. Nem, - válaszoltam türelmesen, - a 18-as, ahogy említettem. Köszönöm, - mondta, - ez valószínűleg helyszíni javítás lesz, mindjárt intézkedem, küldöm a szerelőket, pár perc, és visszahívom.

Közben azért felhívtam billnét, aki el is indult édesapjával, mint második számú felmentő sereg. Eddig sima volt a helyzet, búkfaló bill többnyire egy nyugodt ember, most sem húztam fel magam, ha elromlott az autó, akkor elromlott, egye meg a fene. Háromnegyed óra múlva azért gyanússá vált a dolog, a felmentő sereg sehol, hívom az assistance számát, felveszi egy kellemesen női hang, aki rövid idő múlva zavartan közölte, hogy még nem intézkedtek, és mondjam már el, hogy hol is állok pontosan, és hogyan kerültem a szántóföldre. Elmondtam, szépen, tisztán, érthetően, amit korábban is, hogy az úton állok, kétoldalt van szántóföld, Heves-Hevesvezekény után, Kisköre előtt és a többi, és a többi, tizennyolcas kilométerkő. És erősen rosszallásomat fejeztem ki kulturált módon azért, hogy vajon mi a bánatot csináltak az elmúlt háromnegyed órában?! Visszahívjuk, - ígérte a hölgy, intézkedünk. Közben befutott billné, és itt a világ egy kicsit kifordult magából, mert az első húsz kérdése már azért nem esett olyan jól, amikor pedig a műszakilag - hozzám hasonlóan - erősen aluldiszponált feleségem a motorháztetőt is kinyittatta velem, aznap először az én agyam is ledobta a láncot.

Pár perc lábrázás után hívtam az assistance-t, hogy mégis mire számíthatok? Uram, Egerből (!) indul a trailer, kábé háromnegyed óra múlva ott is lesznek! De csak hétfőn állnak neki javítani, ugyanis hétvége van!

Kiskörén van egy autószerelő, assistance hölgyet tíz perc türelemre kértem, billné az apjával el a szerelőhöz, tíz perc múlva megérkeztek, együtt a szerelővel és a Viharral. Természetesen csutakra bőrig áztunk, amíg megnézte a motort, és hümmögve háromféle diagnózist rögtön felállított. Itt már célirányosak voltunk, a Meg tudja javítani? - kérdés többszöri feltevésével. Meg. - válaszolta a szerelő úr, ezért őt választottuk, lemondtam a trailer-t. Kétszer beszéltem azért még az izgatott assistance-s hölggyel, egyszer a trailer-es faszival (mindketten amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal), majd kiderült, hogy azért itt vidékről van szó, kell a másodállás, a kábé százhatvan centis szerelő aznap este biztonsági őr lesz a szomszéd falu diszkójában hajnalig, ezért sietnie kell, segíteni most nem tud. Billné a szerelőt elvitte vissza a faluba, majd vontatókötelet szereztek, kisebb bénázás után faterjával felszereltük, közben szépen lassan besötétedett. Billné bevontatta billt a szerelőhöz, és utána hipp-hopp, már otthon is voltunk! A nap méltó lezárása az unicum+sör+vacsorax2 hármas (vagy csak az aritmetika ősi rejtelmeiben járatos emberek tudják, hogy ez vajon négyes-e) volt.

Hogy másnap se felejtsem el, hogy vidéken vagyok, tíz percre beragadtam a vécébe, nem működött a zár.

Az autóra két-három hetes renoválás vár, ezért vonattal jöttünk vissza Budapestre. A vonatutat olvasással töltöttem el, ezért az utat végigtelefonáló, szomszédos ülésen ülő csitri, aki négyszer még azért a száját is kirúzsozta, majd bekente valamivel a hónaljait is, már ki sem tudott igazán mélyen zökkenteni. /

Újra itthon!

Hetiegyvers - Tóth Árpád

2011-06-26T21:09:00.001+02:00

Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

HungaroCon

2011-06-24T07:43:00.000+02:00

Mától HungaroCon (országos sci-fi találkozó), az Avana - Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület rendezésében, Salgótarjánban.

Bővebb információ az Avana honlapján található.

Hajdú Balázs kiemelkedő forgalmat generált a Búkfalodában, ezért őszinte hálám jeléül kiteszem egy pár poénját ide

2011-06-18T19:57:00.012+02:00

Történt egyszer, hogy írtam egy bejegyzést, szigorúan magánjellegűt (mint mindegyik ezen a blogon, de az pláne), egy igazi szellemi magömlést. Benne volt minden, a stand-up comedy-től a bokorban pisilésig.

Tegnap aztán, gyanútlanul ránézek a blog statisztikájára (a statisztika pedig eleve gyanús kellene hogy legyen, mert a statisztikusok szerint ha egy hétig fosol aztán egy hétig székrekedésed van, akkor az átlag szerint rendben van az emésztésed), és azt látom, hogy kora délutánig több, mint száz ember nézte meg az inkriminált magányjellegű posztot, és lájkoltak is rendesen (amire eddig példa ugye még nem/alig volt). Kérdésbe fordult az agyam, de nem értem rá többet foglalkozni vele, mert, ööö, dolgom volt...

A kora délutánt követően egy közepesen erős ittasságba keveredtem - Billné őszinte közreműködésével és segítségével -, mely az estébe torkollott, majd egyszer csak hazaértem. Innentől kezdve nem emlékszem semmire, egészen hajnali kettőig, akkor felébredtem, felöltöztem, és elindultam dolgozni. Nem, mégsem, inkább ittam pár pohár vizet, majd leültem a számítógép elé.

Felgöngyölítettem az esetet mint serlokholmsz. Rájöttem a turpisságra. Még egy-két órácskát fent voltam, majd ismét nyugovóra tértem.

Az okája ez a stand-up comedy-s úriember (amúgy kedvencem a műfajában) fb-s bejegyzése volt (aki ugyanazt az iskolát végezte el, mint én, és ugyanott, csak nem ugyanazon a szakon, és biztosan nem ugyanakkor, és így tovább, és így tovább, de ez nem is lényeges, csak e videóból derült ki, igazából csak azt nem tudom, hogy talált rá az inkriminált posztra), a többit a címből tudjátok:

Hetiegyvers - Petri György

2011-06-17T08:03:00.000+02:00

Petri György: Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér:
hol simogat, hol üt
(új gép: alig lelem az ü-betűt);
mi szemnek a nap, szájnak a kenyér:
mindennapi és szembesüt.

Kedélyem így mostanában fanyar,
talpam alól az út: kifut.
Holott én azt hivém, egy-két kanyar
még így-úgy kijut.

(Nem arra gondolok, amire te nem.
Jaj, el se kezdjük! Édes Istenem!
Róla még lesz szó. Szögletes zárójelben
- ami nincs a gépeden.)

De nem. Pedig ez - azt hihetnők, nemde?
egy ilyen élet után megilletne ---
Mi is? Új hibridek-Hebridák?
Barikák ? Barrikád?
És miért? Mert? Milyen volt "ez" az élet?

Igazad van. Nem tudom. Csak azt hittem...
Hogy? Ja, hogy mit? Nem tudom. Csak téblábolok itten.
(félre:) Ez vagyok, ez a tipródó, lúdtalpas tébláb,
gondolni is rossz rá, hogy Isten épp lát,
saját képmását, másképét. Habár? Gondolta volna meg!
Már akkor sem volt egy "mai gyerek",
mielőtt ész nélkül teremtgetett.
Csak rajta! Nézzen bele a tükörbe.
- Szimmetria-elv! - az egyenes-görbe
fakerék forog - ő csinálta - körbe:
forgunk Gondviselés-kerékbetörve;
Szentlelke rajta, viselje a Gondot.
És innentől már egyszerű, amit mondok:

Háljunk egymásba járni, mint a lélek.

Hetiegyvers - Szívesen lennék melltartó

2011-06-16T20:39:00.001+02:00

Szívesen lennék melltartó

(Nyár)

írta búkfaló bill verse

Szívesen lennék melltartó

Kosárban méretes Dé

Két oldalról érne vitamin

És ölelne kombiné

Szívesen lennék bugyi

Elidőzve a lankákon

De mit tehetnék, hogyha

Ledobnak a nyáron?

Maradok inkább mégis ember

Hordva e terhet két kezemmel

És érzékszerveim is kocsányon

Maradnak, kellő tisztelettel.

Punk

2011-06-15T22:51:00.002+02:00

Egy rövid, önkényes punk-válogatás a teljesség igénye nélkül, a korai együttesektől a pop punk-on át a punk rock-ig. Azoknak, akik szeretik, és azon keveseknek, akik nem igazán tudják miről is van szó.

Biztonsági öveket bekapcsolni, beszéljen helyettem a zene:

Sex Pistols

Clash

Damned

Bad Religion

Generation-X

Toy Dolls

The Exploited

Elastica

Nirvana

Stand-up comedy és az Élet, a Világmindenség, meg Minden.

2011-06-11T22:46:00.003+02:00

Tegnap este stand-up comedy műsoron voltunk (Aranyosi, Bács, Kertész, Hajdú, Kőhalmi), ha valaki felelőtlen és felhőtlen röhögésre vágyik, csak tessék, csak tessék. Változatos, altestitől a penge-intellektuális humorig minden volt a programban. Valamivel több, mint fél üveg bor is fogyott részemről, az sem volt az utolsó dolog...

Aranyosi és Kőhalmi igazi doyenjei (ha lehet ilyet mondani) már a szakmának, de igazából Hajdú Balázs miatt mentünk el, és nem is csalódtunk. Szertelen, lassú, kiszámíthatatlan, hihetetlen eredeti figura, rá még az ismétlések miatt sem lehet haragudni.

A mai reggelt végigdúdoltam-, és fütyörésztem. Játszottam a rokonok négyéves gyerekével, elvarázsolt.

Az estét kisebb családi program után a Margit-szigeten töltöttem a kislányommal. Biciklivel mentünk ki, volt futás, tollasozás, fagyizás, szökőkút, játszótér és bokorban pisilés, és jócskán bámultuk az embereket is. Én szép szolídan, Ő pedig egy hatéves minden kíváncsiságával és ártatlanságával. Voltak gyönyörű csajok is ott (de psszt!).

Megtaláltam gyermekkori barátomat egy közösségi oldalon (együtt jártunk oviba és általános iskolába, sokáig szomszédok is voltunk), már ezért is hálás lehetek a NET-nek.

Kezd újra ember lenni belőlem. Vagy mi.

Nofene!

2011-06-06T20:39:00.002+02:00

Eszembe jutott, hogy van nekem valahol egy "A halálnál is rosszabb" című könyvem bizonyos Kurt Vonnegut nevű úrtól, amelyet régen olvastam. Nosza, megkerestem.
Kinyitom és mivel kell szembesülnöm?

"Hadd pallérozódjék!
Boldog Születésnapot!"

Alatta Búkfaló Bill és Billné Őnagysága kézjegye...

Hogy mik vannak???

Könyvhét

2011-06-04T16:04:00.015+02:00

Tegnap este 7 órakor volt Tóth Krisztina új novelláskötetének (Pixel) bemutatója a Puskin mozi kávézójában. Tele volt a terem, ez jobban szervezett rendezvény volt, mint a könyvfesztiválon. Krisztina egy rövidebb beszélgetést követően felolvasta pár írását, a felolvasást követően jött a dedikálás, immár gazdagabb vagyok egy papírkönyvben is az aláírásával.

Ma reggel viszonylag korán (még a nagyobb tömeg előtt) mentem ki a Vörösmarty térre, ahol az egyik előző bejegyzésben felsorolt könyvek mellett az Agave standjánál még négy darabot vásároltam meg (köztük két mangát a gyerekeknek). A Metropolis Médiánál is találtam egy novelláskötetet, ami érdekesnek tűnt, 27 képtelen történet címmel (Neil Gaiman és Al Sarrantonio antológiája), volt súlya a táskámnak hazafelé.

Érdekes, hogy a General Press nem hozta ki a Könyvhétre Tana French legújabb krimijét, a Menekülés címűt, kérdésemre azt válaszolták, hogy még e hónapban azért kijönnek vele.

Szerencsére még mindig így gúvad ki a szemem, ha csajokról, vagy könyvekről van szó:

A kedvenc darthvaderes pólómban mentem ki később a családdal a gyerekszigetre, ahol két bohócnak öltözött alkoholista köszöntött Az erő legyen veled! felkiáltással. Megemeltem a kavbojkalapomat előttük, és azt válaszoltam: Veletek is!

Az élet egyensúlya helyreállt.

Neil Gaiman - Farkasok a falban

2011-06-03T08:03:00.004+02:00

Twittnyi terjedelmű ismertető következik:

Elolvastam, mit elolvastam, végignéztem a Neil Gaiman által feliratozott Farkasok a falban című Dave McKean képregényt. Bugyuta mese, álomszerű figurák, az álmot hangsúlyozó színek és formák jellemzik. Vigyorogva tettem le, magam sem tudom miért tetszett, nagyon! Nem gyermekkönyv, dehogy az.

Ha a farkasok ugyanis kijönnek a falból, akkor vége. Minek? Hát Mindennek.

Hetiegyvers - búkfaló bill

2011-06-02T04:53:00.002+02:00

C'est la vie

Az Élet kegyetlen, szeszélyes kurva

Mosolyog

de lerágja a lelked

Üvölt

és nincs hová menned

Mélyen emberi.

Erre kellesz neki.

Mostanában

2011-05-28T16:13:00.004+02:00

Elkezdtem képregényeket olvasni, beszereztem egy párat a Cartaphilus-tól, Mike Mignola-Hellboy (1-3) részein már túl is jutottam (ajánlom mindenkinek), megszereztem Neil Gaiman Sandman-sorozatát, és Alan Moore és Dave Gibbons Watchmen-képregényeit.

G.R.R. Martin - Tűz és jég dala regénysorozatának már a második köteténél tartok, köszönet érte az sfmag-nak, hogy felhívta rá a figyelme(me)t. A Trónok harca filmsorozatot is nézem, az HBO saját gyártású filmjeihez hasonlóan ez is kiváló, bár nem mindig értem, miért kellett eltérni kisebb részletekben az eredeti történettől.

Közben (immár ötödszörre) nekiálltam a Galaxis Útikalauz Stopposoknak olvasásának. Douglas Adams írásaihoz úgy tűnik, hogy eddig még nem voltam eléggé érett (vagy nem is igazán tudom, hogy mi volt a hiba, mert éretlenségben kevesen múlnak alul), most azonban megvolt az első rész, még hátra van a Gabo Kiadó által egyben kiadott másik négy.

Voltam stand-up comedy műsoron (New Orleans: Kovács András Péter és Hadházy László) ahol rekedtre röhögtem magam.

Másodszorra néztem meg a családommal a Fővárosi Nagycirkuszban a Káprázat és Csoda című orosz vízi cirkusz előadását, ami - ha lehet ilyen képzavarral élni - maga a megvalósult fantasy. Földön, vízben, levegőben folyik a műsor, mely olyan, mint egy álom.

Letöltöttem Antal József két kisregényét az sfportal-tól (Kód és Vektor), egyelőre még technikai problémákkal küszködöm, melyek nemsokára remélem megoldódnak.

Jön a Könyvhét!

Már gyermekkoromtól kezdve veszek részt könyvheti rendezvényeken, szülővárosom, a jobbára kies Salgótarján apró standjainál kezdődött a dolog (ahol Dékány András megjelenéseket vadásztam), manapság már a Vörösmarty téri rendezvényeknek vagyok állandó résztvevője (mindaddig,amíg a tömeg el nem riaszt).

Az alábbi könyveket várom:

Tóth Krisztina - Pixel (a Puskin moziban lesz a bemutatója június 3-án 19h-kor, remélem sikerül ott lennem)

Neil Gaiman - Farkasok a falban

Tana French - Menekülés

Kondor Vilmos - Budapest romokban

Joe Abercrombie - Az első törvény, második könyv

Kurt Vonnegut - Kékszakáll

2011-05-13T21:10:00.004+02:00

Pár éve egyik barátom említette, hogy már hosszú ideje keresi a Kékszakállt, azonban a könyvet újonnan lehetetlen megvásárolni, példányai csak antikváriumban lelhetőek fel.

- Összeesküvés van a háttérben - mondta (ez vélhetően vagy az absztrakt expresszionisták-, vagy ádáz ellenségeik ármánya lehetett).

Akkor megkerestem a Maecenas Kiadót, és kiderült, hogy bár a boltok polcairól hiányzik, de náluk még megvásárolható a könyv (lent a raktárban volt belőle, emlékeim szerint bőven), tehát összeesküvés ide vagy oda, beszereztem (és barátomnak odaadtam) két új, még harmatos példányt.

A Kékszakállal először az 1998-as (a második) kiadásakor találkoztam, ez a fenti könyv van meg itthon, illetve most már a kétnyelvű verziója is a Maecenas Kiadónak köszönhetően. Ismét nem hiánycikk tehát!

Hálás vagyok az új kiadás miatt, egyrészt az eredeti angol szövegért, másrészt azért, mert arra ösztönzött, hogy a könyvet (Kappanyos András fordítását) újra elolvassam.

Nem bántam meg.

Sőt!

Felélesztette a szunnyadó (de ki soha nem alvó) Vonnegut iránti rajongásomat.

A repülő macska olvasása még ma is viszonylag friss-, azonban egészen más fajta élmény volt, ugyanis Vonnegutnak véleményem szerint nem az igazi terepe a novella, melynek formai kötöttségei miatt egyéni, összetéveszthetetlen stílusát, számomra inkább a regényei vagy az önéletrajzi művei adják vissza. (1)

A Kékszakáll Rabo Karabekian örmény származású, amerikai absztrakt expresszionista festő- és életművész, gyűjtő és mecénás önéletrajza.

Talán emlékeztek még a Bajnokok reggelijének Karabekianjára. Karabekian minimalista festőként szerepel - sokak mellett - a koktélbár sötétjében, aki ötvenezer dollárért adta el festményét - a közösség nem kis felháborodására - egy helyi vállalkozónak. A kép egyetlen, narancsszínű, függőleges csíkból állt. A függőleges csík, mint megtudhattuk, nem más, mint egy rezzenetlen fénysáv: egy élőlény tudata (ez a motívum feltűnik a Kékszakállban is).

A könyvünkben immár főszerepet kapó kiégett, savanyú lelkű és szagú milliomos életét felforgatja Circe Berman, a diszkrétnek még finoman sem nevezhető írónő. Visszahozza az életbe Karabekian-t annak minden - jó és rossz - következményével együtt.

Újra él, sőt: ÉL, gondolkodik, mozog, utazik és alkot, írja az önéletrajzát, mely önéletrajzba bekerülnek az életrajz megírásának körülményei is.

Kurt Vonnegut Kékszakálla nem szól az absztrakt expresszionizmus mellett, sem ellen. Az izmusoknak itt nincs igazán jelentősége. Az író szerint (2) ahhoz, hogy egy festmény kiállja az idő próbáját (mindegy hogy csurgatják, vagy festékszórót használnak, vagy ecsetet), egyszerű dolga van, mindössze két fontos elemet kell ábrázolnia:

A születést és a halált.

És tudjátok, mi különbözteti meg a jó festményt a rossztól?

A lélek. A lélek. A lélek.

A történetben az időben véletlenszerűen ugrálva ismerjük meg Karabekian életét, benne a főbb szereplőket: tanítóját és patrónusát, a kiváló (de lelketlen) illusztrátort - Dan Gregory-t; első szerelmét és kezdeti játszótársát - Marilee Kemp-et; „barátját”, a szintúgy kiégett embert, az író - Paul Slazinger-t; valamint az absztrakt expresszionizmus könyvbéli (3) nagyágyúit, Kitchen-t és Pollock-ot. Szóba kerül még a Szatén Dura-Lux nevű festék, mely vegyi anyag mint egyfajta sorsszerű kritikus pereg le egy idő után a vászonról, és teszi idézőjelbe Karabekian egész festői munkásságát.

Tulajdonképpen, mint minden könyvében, bár fontos a váz, amire felfűzi a történetet, azonban – legalábbis számomra – sokkal fontosabb az az összetéveszthetetlen vonneguti módszer, ahogy a cselekményből ki-kilépve egyedülálló humorral, röviden elmagyarázza nekünk az egyszerű dolgok- és ezáltal a körülöttünk lévő világ működését. Humora összetéveszthetetlen, azonban az évek múltán sokkal inkább érzem már keserű-, mint a recenziókban minduntalan emlegetett fekete humornak.

A könyvet mindenkinek ajánlom, aki akár Vonnegut-tal, akár a festészet lényegével, akár az élet fontosnak gondolt dolgaival akar közelebbről - sajátosan szórakoztató módon - megismerkedni.

A keserű humorú bölcs humanista sajnos már elment. Vélhetően fent pöfékel valahol egy felhő szélén, nézi további csetlés-botlásunkat itt a földön, és fejét csóválva mondja:

Így megy ez…

Lábjegyzetek:

(1) Félreértés ne essék, ez nem fanyalgás, a novelláit is kedvelem.

(2) Vonneguthoz közel állt a téma, jól rajzolt, több művét is maga illusztrálta.

(3) Azért van egy pár valós szereplője is a könyvnek, Mark Rothko és Jackson Pollock valóban absztrakt expresszionista festők voltak. Rothko (ahogy a könyvben) valóban öngyilkos lett, Pollock pedig valóban autóbalesetben veszítette el az életét (és nem mellesleg, vidéken, egy fából készült pajtában volt a műterme, mint Karabekiannak).

Szolgálati közlemény

2011-05-13T20:13:00.003+02:00

Pár órára leállt a Blogger, ez számomra pár bejegyzés és komment eltűnését jelentette.

Köztük azt, amiben a könyvesblogolásomról írtam hosszabban (a sors keze tette be a lábát ide valószínűleg), és a Kékszakáll ismertetőt (a többit nincs energiám megnézni, vegye-vigye).

A Kékszakáll ismertetőt rövidesen pótolom, a másikat meg egye meg a fene.

Ha már szolgálati közlemény:
Fáradtságos munkával, sok hozzá nem értés mellett elkészült, és rövid ideje a posztok alatt Facebook Like gomb is található:

Negyvenegy

2011-05-03T08:04:00.005+02:00

Negyvenegy telem tova már

Harap az idő foga

Lehetek-e még szőke herceg?

Azt hiszem már csak Yoda.

Lehorgonyoztak, kikötöttem

Szerető szívem tele

A mókuskerekem komfortos

Fotelt is raktak bele.

...

Temesi Ferenc-interjú a Bárkán

2011-04-29T18:54:00.001+02:00

A Bárka Folyóirat interjút készített Temesi Ferenccel (még él, szerencsére). Az interjú szövegét, ha érdekel a Por írója, ITT elolvashatjátok.

Egy gondolat - kiragadva - a beszélgetésből:

"Nagyon sokan írnak.

Most még többen és végképp nem értem, miért. Ennél hálátlanabb foglalkozást és nehezebbet! A krokodilokkal való birkózás után ez a legnehezebb szakma és mégis, tele vannak a bölcsészkarok. De mire, kérdezem én? Mindenki író akar lenni, olvasó senki sem akar lenni, pedig olvasónak lenni nagyon nagy dolog. És egy jó író, az jó olvasó. Én az íróról megmondom, hogy milyen olvasó. Ezek nem akarnak olvasni, csak írni... "

Haviegyvers :-)

2011-04-28T20:23:00.002+02:00

Csukás István

Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér,
apadó hitemmel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot!

wowbagger

2011-04-12T22:13:00.006+02:00

Tudom, tudom egy kicsit eltűntem. Hallottam emiatt voltak kisebb tüntetések, elszórt lövöldözés, sőt a líbiai rajongóim úgy hallottam ágyúzzák is egymást, hogy most végleg befejeztem a posztolást, vagy csak ideiglenesen és még a NATO is belekeveredett. Érzem a felelősséget.
Szóval van egy jó kis film, aminek a címe az hogy Harcosok klubja. 10 pontos ajánlott film. Aki esetleg nem annyira vágja, mondhatni leragadt a kisvakondnál, elárulom, hogy van benne egy írtó jó arc főszereplő, aki inszomniás. Az alváshoz vezető út számára az, hogy különböző beteg emberek terápiás csoportjaiba jár, és a másoktól kapott és a másoknak adott részvét megnyugtatja és ettől ismét tud aludni. Aztán persze felbukkan egy csaj aki szintén jár az összes terápiás csoportba, még a hererákosba is, emiatt a jó arc főszereplő, aki egyébként egy szimpatikus skizo elmebeteg, ismét inszomniás lesz. És így tovább.
Asszem most már, érzitek a vonalat. Ma este úgy alakult, hogy elmehettem egy katolikus találkozóra, ahol egy pap tartott egy rendkívül élvezetes előadást, kb 500-600 ember jött össze. Rendkívül jól szórakoztam, és két dolgot meg is jegyeztem.
Az első, hogy mi katolikusok hagyománytisztelők vagyunk, tehát a hosszú haj és a harley-davidson nem menő. A második, hogy nem a nagy őt kell megtalálni, hanem neked magadnak kell lenni a nagy őnek, és akkor lesz egy nagy rakás nagy őd.
Hát másfél óra volt az egész, asszem ez tanulságnak pont elég. Aztán végül mégis azzal szembesültem, hogy változik a világ. A végén még kézenfogva elmondtunk egy miatyánot, ami nálunk kiskoromban még nem volt menő, és reménykedtem, hogy a mellettem álló idegen szakállas faszit nem kell lesmárolni a utána. Isten meghallgatott, így nem lett összekarcolászva a szép arcbőröm.

Kedvenc mondat 17 - Charles Bukowski - Egy vén kujon jegyzetei

2011-04-03T01:00:00.005+02:00

Charles Bukowski személye reményeim szerint már nem igényel különösebb bemutatást.

E blog hasábjain is többször szerepelt már, a Képeskönyv és a Rövid könyvismertetések rovatok mellett két verse is megtalálható a Búkfalodában (lásd Charles Bukowski címke). Lesz még több is.

A Cartaphilus jóvoltából az életműsorozatának immár 8 kötete olvasható magyarul, de van még egy, az elsőként megjelent - valószínűleg nem elfeledett - könyve itthon, az Egy vén kujon jegyzetei című novelláskötet, melyet annak idején - 1995-ben - a Ferenczy kiadó jelentetett meg (Eredetileg 1969-ben jelent meg, Notes of a Dirty Old Man címmel).

Ettől fogva lettem tisztelője és keresője Bukowski írásainak, azonban tíz évet kellett várni a következő magyar nyelvű megjelenésre, a Ponyva című kötetre.

Érdekes a könyv fordítójának, Balázs Attilának az utószava, melyben - többek között - az írásokat vidám és szomorú Bukowski-blues-nak aposztrofálta. Mindenesetre valóban döbbenetesek ezek a novellák is, és ha valaki fogékony a stílusára (nem igazán tudom, hogy éppen kit, mivel érint meg) akkor ezúttal is vakarózva bár, de kiválóan fogja érezni magát olvasás közben.

Az eredeti novellákra azonban nagyon kíváncsi lennék, ugyanis a fordító (vagy a szerkesztő) azt a megoldást választotta, hogy a novellák cím nélküliek, és - bár a központozás megmaradt - a mondatok elején nincs nagybetű. Nem értem, miért volt erre szükség, hacsak az eredeti írások nem így jelentek meg (ami gyanússá teszi a dolgot az az, hogy a Cartaphilus egyik kötetében is szerepel az egyik novella, e formai jellemzők nélkül).

A probléma az, hogy szinte lehetetlen visszaadni a könyveinek a hangulatát pár mondattal. Az egészet kell látni, és ha nem is tud azonosulni az ember a leírtak némelyikével, sok mindenre rá lehet érezni, és nem mellesleg, ami fontos lenne mindenki számára: külön lehet és kell tudni választani az élet dolgaiban a fontosat a haszontalantól. Ebben Bukowski - nem szándékosan persze - óriási segítséget tud nyújtani. Ráadásul sajátságos, de többnyire igencsak szórakoztató módon. Bukowski néha csak hablatyol, szinte vég nélkül, nem igazán felemelően, ugyanis túlságosan közel van az utcához, a szarhoz ahhoz hogy csiszolt szépíróvá váljon.

Hát, ha már ez a kedvenc mondat rovat, és ha már újraolvastam, lássunk párat az Egy vén kujon jegyzeteiből:

"...én kilenctized részemben halott vagyok, de azért a maradék egytized részemet fegyverként tartom magam elé..."

"...tehát Jack fasza gyerek, túl sok agytröszttel találkoztam mostanában. ott jönnek ki, hogy mindig valami ragyogót kell mondaniuk, akármikor csak kitátják a szájukat. belefáradtam szabad levegőért hápogni a lélek számára, ezért húzódtam félre ilyen sokáig, s most, hogy emberekkel találkozok, az az érzésem, vissza kell mennem a barlangomba..."

"...most pedig majd mindannyiunkat megajándékoznak egy-egy agyszűkítővel, gondolkodóval, esküdtszéki taggal, különleges állami bizottsággal, amely majd mindent megtesz annak érdekében, hogy megállapítsa, mi a baj velünk. ki a dilis, ki a boldog, ki a boldogtalan, kinek van igaza, kinek igaztalanja. lakat mögé a hibbantakkal, amikor ötvenkilencen a hatvan közül, akikkel az utcán találkozol, szalajt az ipari futószalagtól, az asszonytól és a versenytől, alkalom nélkül a lazításra, hogy megállapítsák, kik is, hol tartanak és miért?..."

"...közben csak egyet jegyeznék meg, mégpedig, hogy a gyárudvarokon, parkbéli padokon, rosszul fizetett melón, csúnya nőkön és az Élet minden nyavalyáján túl az átlagember azért jár lóversenyre, mert becsavarodott a srófolástól, a munkavezető baromképétől, a házigazda kinyújtott tenyerétől, szeretője döglött szexétől; az adóktól, a ráktól, szederjes szomorúságtól, a harmadszori viselésre széteső ruháktól, a pisára szagló víztől, a futószalag mellett ügyködő doktoroktól, akik gyanús dolgokat művelnek, a lélektelen kórházaktól, a politikusoktól, akiknek kis pinuskák rajzanak a fejükben... folytathatnák a végtelenségig, de csak azt érnénk el, hogy keserűséggel és eszeveszettséggel vádoljanak bennünket, miközben a világ elhülyít minket (nőket és férfiakat) kivétel nélkül, s még a szentjeink is hülyék, mert nincs kivétel..."

"...sehol sem történnek nagy változások. Prága esete sokakat lehűtött azok közül, akik elfelejtették Magyarországot..."

"...és fű. minduntalan azonosítják a füvet a Forradalommal. a fű egyszerűen nem olyan jó. Isten szerelmére, ha legalizálnák a füvet, legalább a felét nem érdekelné tovább. a szesztilalom több részegest szült, mint a teli pohár. a trükk abban van, hogy az bassza a csőröd, amit tiltanak. kit izgat az, hogy egész éjszaka kefélje a feleségét? sőt, ebben az esetben akár hetente egyszer?..."

"...hallgattak egy darabig, közben pumpálták magukba a szeszt.
- na de ne legyünk szarháziak - jegyezte meg Moss.
- he?
- vannak rendes csajok is.
- aha?
- aha. mondom én. amikor minden oké. van olyan is. volt egy nőm régen, istenem, maga a Paradicsom. nem bukott a lelkizésre, meg semmi hasonlóra.
- és mi lett?
- meghalt fiatalon..."

"...behúztam az ajtót, lefárasztottam az utolsó sörömet, elfújtam a fényeket, megtaláltam az ágyam, leráncigáltam a ruhám, levetettem magam a matracra, amíg egyesek odalent a vasútállomások vágányain osontak, megfelelő vagont keresgélve, megfelelő helyet, kívánt irányt - jobb városokat, jobb időket, jobb szerelmet, jobb szerencsét, jobb akármit. sosem fogják meglelni, sosem fogják abbahagyni keresni. álomba merültem."

És így tovább, és így tovább...

Hetiegyvers - Tóth Krisztina

2011-04-03T00:58:00.000+02:00

TÓTH KRISZTINA

Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház elõtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennék nem történne semmi

mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel

ha simogatja se tudja lehunyni

benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna

a szemedbõl az összes szomorúság -

búkfaló bill

2011-04-01T23:59:00.010+02:00

búkfaló bill bukowskit böngész borozgatva a bathban, mennyi bé, és még van, ha kell.

Az utóbbi időben olvastam Carvert, Bukowskit, McCarthy-t, belekezdtem Ellis-be, hát csoda, hogy nem vágtam fel borotvával az ereimet...

(Ez persze csak önámítás, az önborotva kora már oda, a penge is a múlté, felvágni ezekkel a mai műanyag szarokkal még a parízert se lehet, legfeljebb jól összekaristolhatnánk magunkat röhögésig.)

Ma sokadszorra próbáltam e-könyvet vásárolni, végre sikerült egy több szempontból is lírai vásárlás. Ott vettem ugyanis (a txtr-el eddig nem tudtam dűlőre jutni, vásárlásaim nem sikerülnek, leveleimre nem válaszolnak) a kinézett művet, aztán mikor már az acsm fájl letöltésén is túlestem, és rájöttem, hogy miről is szól ez az egész (vö. kibaszás), már vidámabban szarakodtam el az Adobe Digital Editions olvasó izéjével, majd regisztrációjával, aztán pár egyszerű sasszéval eljutottam az ID-n át a könyv letöltéséig. Már csak szinkronizálni kellett az olvasómat ezzel a kiváló eszközzel (röhejesen egyszerű), aztán rájöhettem, hogy az e-könyv, amit letöltöttem, novelláskötet helyett verseskötet.

Ami önmagában még nem lenne nagy baj, de ha az ember zsigulit akar, akkor nem örül teljes szívéből a trabantnak. Bizony. Végigszenvedtem hát a DRM-védett epub letöltést, a pénzem pedig azért sem veszett kárba, mert hát ott van a tömegek által olvasott és izzadtan várt Hetiegyvers rovat, majd jól felhasználom ezt is.

Az e-könyvekről még annyit, hogy huzamosabb ideje tart az együttélésünk, az olvasó bevált, a jogtiszta tartalom remek, virágot és csókot lopni szabad, a warez sem zavar túlságosan.

Igyekszem amúgy becsületes álompolgár maradni vagy lenni, legalizáltam már pár könyvet az sfportalon keresztül, ott vajon miért olyan egyszerű az, ami amott olyan baromira bonyolult?

Az áprilisi tréfák ideje már sajnos lejárt, vagy csak én öregedtem meg már az el nem viselhető módon, mindenesetre hiányzik az az időszak, amikor még lehetett több humorral is találkozni ezen a napon.

Twitterelni is szoktam, bár egyre kevesebb lelkesedéssel, így vagyok sajnos sok mindennel mostanában, beleértve ezt a blogot is persze.

Az unalmat űzni kell, szükség van az ajzószerre, nem vagyok túlságosan válogatós (csak egyre morózusabb) azért még mindig a leghumánusabb módja e sportnak az olvasás. Tudok jobbat is, csak nem merem bevállalni.

Azért lett búkfaló bill a bejegyzés címe, mert e búkfalós szellemi magömlés végére meg szerettem volna osztani Veletek kies tarjáni gyermekkorom egyik csodálatos emlékét, ahol egy pillanatra ellopták a lelkemet.
Hát íme, ez a hófehér - a világra rácsodálkozó - ember voltam én (és akár vagyok még ma is, ha kell):

Neil Gaiman - A temető könyve

2011-03-30T23:30:00.006+02:00

"FÉLJ MINKET, suttogta a szlír. ÉRTÉKES, EL NEM VESZETT DOLGOKAT ŐRZÜNK."

A temető, mint szerethető hely, melynek lakói befogadnak és védelmeznek. Hát, nem is tudom...

Pontosabban: nem is gondoltam volna. Furcsa, hogy milyen könnyű befolyásolni az ember érzelmeit olyan dolgokban is, melyekben évtizedek óta megcsontosodott elképzelésekkel bír.

Neil Gaiman újra tanújelét adta termékeny és gazdag fantáziájának.

"Zörög csontja

Kő aprítja

Csak egy koldus

Senki fia"

Egy fiú, aki nem az emberek között nő fel, akit befogadnak és tanítanak, ám egyszer csak eljön a találkozás a "fajtájabeliekkel". Ugye milyen ismerős ez a történet?
Rudyard Kipling A dzsungel könyve című műve volt - Gaiman saját bevallása szerint is - ihletője a regénynek, no meg hát a gyermekei. Nekik szól ez a - több irodalmi díjat nyert - mese, ami bár nem úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, mégis végig lebilincsel és elvarázsol.

A történet gyilkossággal indul, a családja kiirtása közben a legkisebb gyerek kimászik a bölcsőből, elhagyja a házat, és eltotyog a temető felé, melynek lakói - hosszabb vita után - befogadják, és védelmezik. Sen(ki) Owens - így nevezik el - nevelőszülőket és gyámot is kap. Hogy mikor is jön majd el az ideje Sen számára a távozásnak, csak sejthető: míg a veszély el nem hárul a fejel fölül, illetve amíg felnőtté nem válik.

Veszély viszont van bőven! A temetőn kívül a családja gyilkosa várja, epedve, hogy befejezhesse a dolgát, a temetőn belül pedig ott van a SZLÍR, a vámpírkapu, a boszorkány, és így tovább, és így tovább, melyek mind-mind kihívást és lépcsőket jelentenek Sen tanulási folyamatában, "emberré" válásában. Ez az emberré válás azonban nem éppen konvencionális módon zajlik...

Ezért olvas ám az ember gyereke Gaimant!

Sen azonban ember szeretne lenni, gazdag képzelete, fantáziája a kinti világ után sóvárog, ezért sorra megszólaltatja a temető sok évszázada ott nyugvó lakóit, akik elmondják saját meséjüket. Tanítják, ám ezek a tanítások nem az élők számára elsajátítható tudásról szólnak, Senki Owens azonban - az első "pofonok" után - szorgalmasan tanul, és szükséges is hasznosítania a megszerzett ismereteket.

"Üres kapualj vagyok, elhagyatott sikátor vagyok, semmi vagyok. Szem nem lát, tekintet átsiklik rajtam"

Mert az igazi célpont ő maga, és a gyámja, Silas sem véletlenül áll mögé a bajban...

(Silas talán az egyik legszimpatikusabb figurája a regénynek, ki se nem élő, se nem holt)

Egy idő után már nem elégszik meg a temető zárt és biztonságos világával, kimegy az emberek közé, amiben bizony nehéz megakadályozni...

Az Isten kopói című félelmetes vámpírtörténetet tartalmazó fejezet, és a Danse macabre megkapó tánca voltak számomra a legemlékezetesebb részei a könyvnek.

Bizarr lények, fantasztikus nyelvi lelemény, borzongató történet jellemzi ezt gazdagon illusztrált mesét, melyet minden gyerek számára csak ajánlani tudok, húszon innen és túl.

Neil Gaiman - A temető könyve (The Graveyard Book, Agave, 2010, fordította Pék Zoltán)

Hetiegyvers - Weöres Sándor

2011-03-30T23:28:00.000+02:00

WEÖRES SÁNDOR

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent --

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,

és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.

Kedvenc mondat 16 - Cormac McCarthy

2011-03-26T15:23:00.011+01:00

Cormac McCarthy a kortárs amerikai irodalom egyik megkerülhetetlen alakja.

Írásait szikár, szenvtelen stílus - a központozás szinte teljes hiánya - jellemzi. Apokaliptikus víziói, véres, kegyetlen közegben játszódó történetei olvasótáborát is megosztják, a mai Amerika legjobb írójától az erőszak végletes és felesleges ábrázolójáig jellemezve McCarthy-t.

Az út, a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék mellett nemrégiben megjelent a Vad lovak című könyve a Magvető Kiadó gondozásában (McCarthy megkapta a Nemzeti Könyvdíjat az All the Pretty Horses címen, 1992-ben megjelent regényéért).

A Vad lovak a Határvidék-trilógia első része, tetszetős kiadvány. A Szentgyörgyi József által fordított mű állítólag átdolgozott, frissített verziója az Ulpius-Ház 2000-es kiadásának (nekem ez az első verziója van meg a regénynek, ebben még van vessző és pontosvessző is).

Ha lehet ilyet mondani, ez talán az általam eddig olvasott (magyar nyelven megjelent) regények közül a legkevésbé mccarthy-s mű.

E néhol kegyetlen és véres, néhol szentimentális írás két - a felnőttlét határán egyensúlyozó - fiatalember utazásának és korai felnőtté válásának története, helyszíne Texas és Mexikó határvidéke.

Mai, modern western történet - John Grady és Lacey Rawlins lovon kelnek útra Texasból, Mexikó felé igyekeznek, egyszerűnek tűnő megoldásként megszökve és maguk mögött hagyva családi problémáikat.

Konok, egyszerű gondolkodású, igazságszerető, nagy munkabírású fiatalok. Nem kenyerük a sok beszéd, a lovakat jobban ismerik, mint az emberi természetet. Útközben hozzájuk csapódik, majd egy veszélyes szituációban elszegődik mellőlük Blevins, egy mexikói suhanc is. Majd - hónapok múltán - ismételten összefutnak, immár egészen más körülmények között.

Mexikó kiszámíthatatlan, babonás, végletesen szegény és gazdag, kegyetlen és gyönyörű - sajátos igazságszolgáltatással bíró - világába csöppennek. Megismerkednek a pokollal és a mennyországgal, találkoznak a szerelemmel.

Vajon milyen emberré válnak, és vajon túlélik-e ezt az időszakot?

"John Grady kristálytisztán látta, hogyan vezetett egész élete ehhez a pillanathoz, és hogy ezután sehová sem vezet. Úgy érezte, hidegség, és érzéketlenség hatol a testébe, mintha valamilyen más lény furakodna belé; úgy rémlett, gonoszul vigyorog ez a lény, neki pedig semmi oka feltételezni, hogy eljön még a napja, mikor kiköltözik belőle."

"- Egész életembe úgy éreztem, hogy kerülget a baj. Nem mintha bele akartam volna keveredni. Csak mindig kerülgetett.
- Csak üljünk, és egy szót se - mondta John Grady."

„–Teszerinted eljön a napja, mikor nem kel föl a nap?
- El – felelte John Grady. – Ítélet napján.
- És az mikor lesz?
- Mikor az Úr úgy akarja.
- Ítéletnap… – mondta Rawlins. – Te hiszel az ilyenekben?
- Nem tudom. Azt hiszem, igen. Hát te?
Rawlins a szája sarkába biggyesztette a cigarettát, rágyújtott, a gyufát elpöckölte. – Nem tudom. Talán.
- Tudtam, hogy hitetlen vagy – mondta Blevins.
- Nem tudsz te egy körömfeketényit se – mondta Rawlins.
- Te csak hallgassál, és ne csináljál magadból nagyobb tinót, mint amekkora amúgy is vagy.
John Grady felállt, odament a nyergéért, a kápájánál fogva fölvette, a pokrócát a vállára vetette, megfordult, és rájuk nézett. – Menjünk.”

Hetikétvers - Petri György

2011-03-24T22:53:00.003+01:00

Petri György

A sertés énekeiből

Dohogva, mint a gép, zabálok.

Reggel van, dél van, este van.

Emésztek bambán, komoran,

langy lében lankadok nyakig.

Tócsám vizében napszilánkok

rozsdásodnak alkonyatig.

Csak vakargassátok nyakam.

Én nem leszek kolbász, se hurka.

– Saját belembe töltsenek?

Minden sertés átkozza meg

atyját, ki e világra kúrta.

(Reggel van, dél van, este van.

Már nem hagyom el mocskos ólam,

belé hízok jó szorosan,

csak bőrömmel rohad le rólam.)

2011-03-24T20:24:00.003+01:00

Tegnap valaki feltörte a kódjaimat és mindenféle baromságokat írt, amit én mélyen elítélek és természetesen töröltem azokat. És igen, igaza van kedves gsxrfans-őr-nek, ez csak egy beteg ember lehetett, aki vakon ütögette a billentyűzetet.

Absztinencia

2011-03-22T17:24:00.007+01:00

Temesi Ferenc írásai óta tudjuk, hogy vannak a minőségi ivók, és vannak a mennyiségi ivók.

Ez valószínűleg nem csak ízlésbeli különbséget jelent, egzisztenciálisan is meghatározott, ki melyik csoportba sorolható.

Vannak aztán a sörösök, a borosok, a pálinkások, a whiskey-sek, és a whisky-sek. Nem is szólva a konyakosokról. És még sorolhatnánk… Mindegyik ital önálló szekértábort alakított ki magának, olyan ez, mint a rögmagyar politikai valóság, kicsi az áthallás a törzsek között.

Én azt mondom, igyunk mindenfélét! Éljen a pluralizmus! Vesszen az egypólusú világ!

Hajnóczy, Temesi, Tar, London, Carver, és így tovább, és így tovább, ennyi jó író nem tévedhet, kövessük e jeles urakat az ivás terén is…

Szürreállat minőségi-mennyiségi ivó, ami szintén értékítéletet jelent. Gsxrfans-őr alkalmi ivó, és még talán nem is gondolkodott el ezen a fontos kérdésen. Te, kedves blogolvasó, fogalmam sincs, hogyan állsz ehhez a dologhoz…

Én nem válogatok. Nem vagyok hajlandó dönteni ebben sem.

Ne felejtsük el azonban, hogy az alkohol öl, butít, nyomorba dönt. Igyunk mindig vizet utána, és fogyasszunk lassan, megfontoltan. Nem kell kapkodni. Ez nem verseny. A gasztronómia is fontos: ránk ne száradjon az az étel.

Az ivást meg kell szakítani néha, és ki kell tekinteni a világ dolgai felé, úgyis mint család, munka, haza, és egyéb elfoglaltságok, örömök.

Ne szűküljünk be.

Az ember társas lény, az otthon ivásnak ugyan van haszna, de nem kielégítő elfoglaltság. Keressetek jó kocsmákat, egy törzshelyet, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a fejeteket otthon kell hagynotok.

Nem bízom az antialkoholistákban. Jól fésült látens tömeggyilkosok és pszichopaták lapulnak a soraik között.

Az absztinens emberből hiányzik valami fontos, no, hogy is fogalmazzam meg..., hát az ITAL!

Az absztinencia betegség, küzdjetek ellene!

Ne váljatok azonban alkoholistává sem.

Hogy mindezek miért jutottak az eszembe? Hát például ezért (no meg azért is, mert szomjas vagyok):

Charles Bukowski

Hogyan válhatsz nagy íróvá

sok jó csajt meg kell kefélned

és néhány kiváló szerelmes verset

is meg kell írnod

az esztendők ne izgassanak

és a fel-felbukkanó új tehetségek se

csak nyakald a sört

minél többet

és hetente legalább egyszer

menj ki a lóversenyre

és nyerj

ha csak teheted.

győzni nehéz megtanulni

minden takonypóc lehet vesztes.

s ne feledkezz meg Brahmsról

meg Bachról se

a sört se hanyagold.

ne gyakorolj túl sokat.

lustálkodj, délig aludj.

kerüld a hitelkártyákat

ne fizess ki semmit se határidőre.

és jegyezd meg magadnak:

(1997-et írunk) és

nincs egyetlen picsa a földkerekségen

amely többet érne ötven dollárnál

ha lehetőséged van szeretni

akkor legelőször is magad szeresd

de légy tudatában

a totális vereségnek

függetlenül attól jó vagy rossz

dolog okozta

a halál korai megízlelése

nem rossz dolog

óvakodj a templomtól

a bároktól, a múzeumoktól

légy türelmes, mint

a hálóját szövő pók

a vereséget

és az árulást

halaszd minél későbbre

hagyd a szemetet.

maradj hű a sörhöz.

a sör örök vér.

örökös szerető.

szerezz egy nagy írógépet

és amíg a szuterén ablakában

különböző lábak ide-oda szaladgálnak

kalimpálj erősen

verd, had keményedjen

legyen nehézsúlyú küzdelem.

támadj, mint bika a viadalon

emlékezz a jó öreg szívós ebekre

akik olyan jó állták a sarat

Hemingway, Celine, Dosztojevszkij, Hamsun

ha nem hiszed

hogy nem voltak a téboly

határán kicsiny kis celláikban

mint ahogy te mostan

nők nélkül

élelem nélkül

remény nélkül

akkor még nem vagy kész.

igyál még több sört.

van idő.

ha nincs

az se baj

úgy is jó.

Itt jelzem, hogy a napiegyvers-rovat hetigyvers-rovattá alakult át. Válság van.

Hetiegyvers - Parti Nagy Lajos

2011-03-21T20:43:00.001+01:00

Parti Nagy Lajos

Löncsölő kislány

(Négy standard évszak Balla Zsófiának)

“…az élet úgyis szívószál…”

Ha végre itt a Vasz, és rügyre rügy tapos,

s az ajkunk föl-le jár, mint Barbie-villamos,

ne légy oly bambi már, ma light a Pep, szívem,

a fílingemre nincs szavam, csak fújom és megszivem…

Jajjj, úgy élvezem én az élet,

ottan annyira wash and go,

annyi fitneszet látok-hallok,

és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Nyár, az vadi high nekem,

ölelj magadhoz, ó hatalmas Bigmac-em,

s míg fullig ér a száj a boldogság lecsöpp,

ájlávtól égsz az ajkamon, te extra ingyen ketchup…

Jajjj, úgy élvezem én az élet,

minden annnyira fess and jó,

annyi fitneszet látok-hallok,

és még hambi is kapható.

Ha végre itt az Ősz, a nagy pizzériás,

deresh fején halas, meg sonkás és tojás,

az elmúlás szele már épp beten neki,

de Red Bull mindig csúcsszuper, és vígan megkergeti.

Jajjj, úgy élvezem én az élet,

ottan annyira fresh and go,

annyi fitneszet látok-hallok,

és még hambi is kapható.

Ha végre itt a Tél, az tiszta beautiful,

popkornunk mint a hó, mely szájról szájra hull,

és tökre úgy ropog, hogy mást se hallani,

hát így lehet koncert alatt mindvégig csak taps’lani…

Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit,

ottan annyira szép and jó,

annyi fitneszet látok-hallok,

és még hambi is kapható.

Napikétvers - búkfaló bill

2011-03-20T11:33:00.008+01:00

Tavasz

Szép lány ez az Irma,

csak annyit ne inna,

de a csecse-becse.

Szép lány ez az Irén,

bár túl van sok telén,

belevaló, őszülő firma.

Szép lány ez az Anna,

szíve vidám, csak adna,

egyikük sem enyém.

Szép lány ez a Csilla,
szeme tiszta fény,
mégiscsak van remény.

Napiegyvers - búkfaló bill

2011-03-20T00:11:00.033+01:00

Van derűre borunk

(Tél)

Ülnék a csöndben. Ritka luxus,

sikít, visít a magány,

nem tudom, miért vár a holnap,

búvalbaszott, közönyös vagány.

Üres, semmi, üres, semmi,
kenyérre se lehet kenni,
Tél végén lankadt, fáradt ez ember
erőből, szívből énekelni.

Nem értem ezt az egészet. Hát

gondolok most egy merészet,

iszok, iszom,
mert nem tudok kérni.

Kell ez a sunyi, eszetlen,
zavaros, suta élet,

iszom még egyet, ez az egyetlen,
jobb, mint a másnaptól félni.

Napiegyvers - Petri György

2011-03-19T10:00:00.002+01:00

William Wharton - Srapnel

2011-03-18T22:30:00.019+01:00

Albert Du Aime, közismertebb - írói - nevén, William Wharton élete utolsó évtizedében írt könyveivel kizárólag Lengyelországban lehetett találkozni. Ezen könyvek közé tartozik a Srapnel, mely a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható.

A Srapnel egy tizennyolc éves ember által elszenvedett borzalom - a második világháború - emlékeinek megörökítése egy hetvenöt éves íróember tollából.

A könyv nem vetekedhet az Éjfélre kitisztul, a Madárka, vagy az Áttetsző zsenialitásával, nem is ez volt a megírásának a célja, hanem az átélt háborús élmények "kibeszélése", ezáltal megnyugvás keresése. Olyan emlékeket örökít meg, melyek közül egyeseket a feleségén kívül másnak még soha nem mesélt el. E történeteket a gyermekei sem hallották, és öregkorában is félve vetette papírra őket, rettegve attól, hogy gyermekei elveszítik tiszteletüket apjuk iránt, valamikori tettei miatt.

Nem szokványos regénnyel, hanem dokumentumregénnyel van dolgunk, mely 8 részre (Prológus; Kiképzés; Fort Jackson, Dél Kalifornia; Átkelés; Az invázió; Férfiak a háborúban; Utórezgések; Hazatérés) tagolódik. Az egyes részeken belül külön írások szolgálnak egy-egy bajtárs, tiszt, helyszín, bevetés bemutatására.

Személyes rettegése és gyávasága, gazembersége és embersége, nemtörődömsége és felháborodása, testi és lelki sérülései a témája a könyvnek. A helyszínek, a társak, a mészárlások, a banális események, és a katonai gépezet működése adnak hátteret ehhez, és teszik jobban érthetővé a történteket.

Aki ismeri és szereti William Wharton írásait, annak nem szükséges kedvet csinálni az új könyvhöz, előbb-utóbb úgyis a kezébe kerül, és elolvassa. Aki nem ismeri, annak a figyelmébe ajánlom e zseniális író dokumentumregényét, és remélem egyre mélyebbre merül el majd Wharton írásaiban.

"...Hát, ezek azok a történetek, amelyeket soha nem meséltem el, ahogyan most emlékszem rájuk, ötven év távlatából. Némelyik humoros, mások tragikusak, de összességében olyan fényben tüntetnek fel, amelyben nem akartam, hogy a gyerekeim lássanak.

Nem mondom, hogy én voltam a világ legrosszabb katonája. Voltak helyzetek, amikor egészen elfogadhatóan teljesítettem, tekintve, hogy mi volt a feladatunk: ismeretlen embereket gyilkolni. Amikor az ember egy olyan őrült pusztításnak a részese, mint egy háború, nehéz helyesen cselekedni.

Amíg nem teszünk olyat, amiért túlságosan szégyenkeznünk kellene, és nem bántunk másokat szándékosan, az az életben többé-kevésbé elfogadott. De háborúban ezt nem lehet megtenni.

Többségünk így vagy úgy, de mindkettőt megtette. Vannak, akik megtanulnak együtt élni vele, és próbálják meggyőzni magukat, hogy nem fordult elő többször, mint ahányszor feltétlenül szükséges..."

William Wharton - Srapnel (Shrapnel, Cartaphilus 2011, fordította Illés Róbert)

2011-03-18T21:53:00.003+01:00

Napikétvers

Szilágyi Viktória
Sziklaszilárd barátság

Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!

Napiegyvers - Faludy György

2011-03-18T02:00:00.001+01:00

FALUDY GYÖRGY

Nemcsak Japánra hullt…

Nemcsak Japánra hullt az atombomba.

Tovább porlasztja a reményt s kirág

minden morált. Kit érdekel a holnap,

ha éjjel felrobbanhat a világ?

A nagy bőségben hiánycikk a szellem,

a tudomány s a technika csodás,

de mit sem ér a barbarizmus ellen.

Négy földrészen tombol a gyilkolás.

A hit, hogy jobb jövő jön, nem tér vissza.

Ketrecben, hangos bestiák közt élek

apró sarokban, jámbor humanista.

Olyan vagyok, mint aki nem leli

többé helyét s zokog, mivel ráébredt,

hogy az embertelen is emberi.

(London, 1983)

Napiegyvers - Francois Villon

2011-03-17T23:59:00.004+01:00

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Napiegyvers - Charles Bukowski

2011-03-16T21:12:00.007+01:00

Charles Bukowski

A varázslat meghatározása

A jó vers olyan, mint a hideg sör

mikor megszomjazol

A jó vers olyan, mint a forró pulykás szendvics

mikor megéhezel

A jó vers fegyver

amikor bekerít a tömeg

A jó vers valami amivel

keresztülsétálhatsz a halál utcáin

A jó verstől úgy olvad el a halál, mint a forró vaj

A jó vers bekeretezi a kínt

és felakasztja a falra

A jó verssel képes vagy talpaddal megérinteni Kínát

Egy jó vers szárnyalásra készteti a megzavart agyat

Egy jó vers megsegít, hogy Mozarttal kezet rázhass

Egy jó vers lehetővé teszi, hogy az ördöggel kockázz

és nyerj

Egy jó vers mindenre képes

és ami a legfontosabb

Egy jó vers tudja mikor kell

abbahagyni

Gyukics Gábor fordítása, forrás Terebess.hu

Defining the magic

a good poem is like a cold beer

when you need it,

a good poem is a hot turkey

sandwich when you’re hungry,

a good poem is a gun when

the mob corners you,

a good poem is something that

allows you to walk through the streets of

death,

a good poem can make death melt like

hot butter,

a good poem can frame agony and

hang it on a wall,

a good poem can let your feet touch

China,

a good poem can make a broken mind

fly,

a good poem can let you shake hands

with Mozart,

a good poem can let you shoot craps

with the devil

and win,

a good poem can do almost anything,

and most important

a good poem knows when to

stop.

Abe Kóbó - A Homok Asszonya

2011-03-15T16:54:00.003+01:00

Az a megtiszteltetés ért, hogy maga Búkfaló Bill hívott meg a blogjára, egy könyvismertető erejéig (őszintén remélem, hogy utólag sem bánja meg). A felkérését köszönettel elfogadtam és igyekeztem neki eleget tenni (most sikerült).

Nézzük csak, hogy szerintem mi is a „világ legfontosabb könyveinek" egyike...

Szokásomhoz híven nem fogok bele a címben szereplő kisregény történéseinek részletes, sem vázlatos időrendi ismertetésébe, ugyanis az ilyen írások természetüknél fogva maximum kedvcsinálók (vagy kedvetlenítők) lehetnek, de semmiképpen nem pótolják az olvasás élményét! Ezen esetben kifejezetten azt gondolom, hogy az Európa Zsebkönyvek (Európa Kiadó, 1977) sorozatban megjelent, mindösszesen egyszáznegyvennyolc hasznos oldalt tartalmazó könyvecskét bárki képes lenne elolvasni, hát tegyék is azt.

Kézbe véve a könyvet, a fülszöveg azzal próbálja riogatni a gyanútlan érdeklődőt, idézem „Fantasztikus, abszurd helyzeteket teremt, hőseit kiragadja mindennapi életük keretei közül, és azt vizsgálja, milyen hatással vannak rájuk a váratlan körülmények, hogyan reagálnak a sors viszontagságaira.”, hogy itt a váratlant és abszurdot lehet majd olvasni... Biztos, hogy ez így van? Én személy szerint inkább elkerülném annak a megítélését, hogy Japánban mi számít abszurdnak...
Ami olvasás közben legelőször szembetűnik, hogy a cselekmény leginkább is az író szemszögéből olvasható. Olyan érzetet kelt ezzel, mintha csak egy személytelen hangvételű újságcikk lenne a kezünkbe, az apró betűs résznél kinyitva, ami újabb és újabb részleteket enged tudni... XY nyomtalanul eltűnt... a munkájába és személyes kapcsolataiba is belefásult tanármber, nyomtalanul eltűnt... egy mber, lepkehálós bogárgyűjtő túrája közben nyomtalanul eltűnt... Majdnem a történet feléig jutunk már, mire végre kiderül, hogy a főszereplőnk a rendkívül kiábrándultnak és gyökértelennek ábrázolt mber neve Niki Dzümpei. Zseniálisnak tartom az írónak azt a fordulatát, hogy a homokdűnék által szorongatott tengerparti falu férfi tagjai pont egy rovargyűjtőt csalnak lépre, a hangyaleső nevű rovar lárvájának módszerével (Tudniillik a lárva homokban készít megmászhatatlan oldalú tölcsért és a szélén sétáló gyanútlan áldozatra szórja a homokot, hogy az belepottyanjon. Ha máshonnan nem is, de a Vízipók-csodapók című szintén zseniális rajzfilm egyik epizódjából lehet ismerős a történet.), ha nem is halálos, de halálosan jól záródó csapdába.

Mellékes körülményként a homokgödör alján található egy házikó, benne pedig egy fiatal nő. Megdöbbentő, hogy a nő nevét soha nem tudjuk meg. A főszereplő, aki egyébként részben a kényszerű összezártság adta közelségből, részben részegségében, részben mindkettejük kedvére intim kapcsolatba van ezzel a nővel, soha nem szólítja a nevén... tán meg sem kérdezi?

A feladatuk egyébként adott, a folytonosan hulló homok elhordásában kell segédkezniük éjszakánként, különben az egész falu léte kerül veszélybe... Természetesen Niki Dzümpei-t nem olyan fából faragták (fából? hát olyan gizda, hogy a nő is elveri), aki egykönnyen belenyugszik ebbe a kényszerített szituációba...

Meggyőződésem, hogy a történetben alkalmazott kép, (a szakadatlanul „folyó” homok megállítási kísérlete) a civilizált városi lét kiüresedésének, elmagányosodásának és a szellemi munkavégzés parttalan voltának, elkeserítő kilátástalanságának (sziszifuszi jellegének) a szimbóluma... tökéletesen modellezi azt, amit nap mint nap érzek. Ehhez adódik még az a plusz, hogy bepillantást nyerünk a japánok feltétlen engedelmességébe és hagyománytiszteletébe.

A kisregény utóéletének tekinthető, hogy Hirosi Teshigahara 1963-ban rendezett belőle egy filmet, ami egyrészt zseniális alkotás, másrészt az idősebb korosztály körében ismert és népszerű is (szerencsére). A regény olvasása mellett (és nem helyett) szintén ajánlom megnézésre, nagyon érdekes bepillantást enged a japán film világába.

Végül a záró mondat, Abe Kóbó írásait narcisztikus jelzővel illetik, erről az a véleményem, hogy mivel a szerző japán, ezért a kulturális gyökereire, fogalmaira nincs európai mérce, nem nekünk kéne megítélni ezen voltát. Továbbá ezen könyvét sokan kafkai párhuzammal illetik, pontosabban oda szeretnék emelni Kafkát, ahol a japán prózairodalom van... nos ezt kategorikusan visszautasítom! Amíg Abe Kóbó egy zseniális japán író, addig Kafka egy szomatoform személyiségzavaros beteg európai, aki anno ügyesen elkerülte a bitófát (az én szememben nem kerülte el, azóta is lengeti a szél), a műveit semmilyen körülmények között nem említeném egy lapon ezzel a kisregénnyel!

Abe Kóbó további hozzáférhető művei, A dobozember szintén hasonló témákat feszeget, mint a fent említett kötet (Magvető, 1979) és A negyedik jégkorszak, ami a szerző egyetlen Sci-Fi műve (rövid ismertetője szintén elolvasható tőlem).

A világ legfontosabb könyve

2011-03-15T16:10:00.000+01:00

Zavarban vagyok. A napokban megnéztem az Éli könyve című erősen felejthető sci-fi-t melynek központi szereplője a Biblia, amit tűzön-vízen át visz hősünk nyugatra, mint a Világ Legfontosabb Könyvét.

Tényleg a Biblia a legfontosabb könyv? Fontosabb-e vajon a Tóránál, vagy a Koránnál?

Mitől válik a legfontosabbá egy könyv? Attól, hogy a legtöbben olvassák a világon? Vagy a legnagyobb hatást gyakorolja az emberiség szellemiségére? Esetleg a legdrágább?

Fontosabb-e a Biblia tehát a Da Vinci-kódnál? Vagy a Harry Potternél? Vajon az Encyclopaedia Britannica a fontosabb, vagy John James Audubon Birds of America című könyve (mely kábé 2 milliárd Ft-ért cserélt gazdát)?

Melyik a világ legfontosabb könyve? Nem jutottam közelebb.

Erősen vívódom, hogy melyik könyvet vinném magammal egy lakatlan szigetre. A kedvencem a 22-es csapdája, de nem hiszem, hogy erőt tudna adni a túléléshez. Talán mégis a Biblia? A Kámaszútra nem sokat érne ilyen helyzetben...

Tanácstalan vagyok.

Napiegyvers - Robert Burns

2011-03-15T13:45:00.006+01:00

Robert Burns

Ha mennél hideg szélben

Ha mennél hideg szélben

a réten át, a réten át,

rád adnám kockás takaróm,

öleljen át, öleljen át!

S ha körülzúgna sors-vihar

rémségesen, rémségesen:

szivemben volna házad,

oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,

sötét, veszett, sötét, veszett:

mennyország volna nékem az

együtt veled, együtt veled!

S ha volnék minden föld ura

az ég alatt, az ég alatt:

koronám legszebb ékköve

volnál magad, volnál magad!

Weöres Sándor fordítása

Oh Wert Thou In The Cauld Blast

Oh wert thou in the cauld blast,
On yonder lea, on yonder lea,
My plaidie to the angry airt,
I'd shelter thee, I'd shelter thee;
Or did misfortune's bitter storms
Around thee blaw, around thee blaw,
Thy bield should be my bosom,
To share it a', to share it a'.

Or were I in the wildest waste,
Sae black and bare, sae black and bare,
The desart were a paradise,
If thou wert there, if thou wert there.
Or were I monarch o' the globe,
Wi' thee to reign, wi' thee to reign,
The brightest jewel in my crown
Wad be my queen, wad be my queen.

2011-03-14T19:12:00.008+01:00

Na írok én egy novellát.
Öreg eszkimó és a tengerpart (ez a címe, ne zavarjon össze, hogy van egy hasonló című nagyon hosszú könyv is, ez sokkal jobb)
Joe a nagyon öreg eszkimó már annyira öreg volt és magányos, hogy kizárólag a fagyos tengerparton sétálgatott. Nem bírta már berántani a Vetyerok típusú motrot a csónakján, mert azt még Feket János eszkimó is egy hét extra ráedzéssel tudja csak berántani.
Evezője meg rég nem volt Joenak mert az elmúlt télen elcserélte benzire a Vetyerokba, ami a fenti okok miatt egy elcseszett rossz cserének bizonyult. Így ottragadt a tengerparton.
Életét úgy tengette, hogy néha ENSZ helikopterek bukkantak fel az égen és sajtburgeres zsákokat dobtak le neki. Ezeket eszegette, fogatlan vén arcával. Az ENSZ az úgy került a képbe, hogy eredetileg afrikai éhezőket kellett volna a magasból sajtburgerrel dobálni, de mivel ezek olyan svéd ENSZ alkalmazottak voltak akik nem szerették a hosszú utazással járó vesződséget, és hát azt a cudar meleget sem ami az afrikai kontinens jellemzője, ezért inkább úgy gondolták, hogy ledobják a cuccost Joenak, jó helyen van az ott is.
Egyszer ahogy Joe sétállgat a tengerparton, néha felpillantva, nehogy telibe találja egy zsák sajtburger, talált egy halott bébifókát. Nagyon felháborította ez az értelmetlenül rövid élet, ezért magához ölelte a halott bébifókát, aki a tesmelegtől, és a szívmasszázsként ható tapogatástól életre kelt. Így aztán mind a ketten nagyon megörültek, azóta együtt élnek, Joe néha ad a fókának egy kis sajtburgert, a fóka pedig nyers hallal örvendezteti meg az öreg eszkimót.
És levonom a tapasztalatokat is.
Ne vegyél Vetyerokot, mert szart se érsz vele, ha nem vagy rendesen kigyúrva.

Novella március tizennegyedikére

2011-03-14T11:31:00.003+01:00

Annak idején írtam egy novellát, azonban a szőrösszívű, hozzánemértő szerkesztő sajnos akadályozta a megjelentetését.

Pedig benne volt minden! Szinte az egész élet: születés és halál, szex és szerelem, a dolgok folyása, bársonyfényű spirális mélység, bűvös barlang, és csillogó galaktikus mindenség. A választott téma az emberiség közel felének a vágyát biztosan szimbolizálta.

Rövid, mégis frappáns írás, nem várt csattanóval.

Ahogy kell. Szépirodalom.

A mellőzés miatti tüske azóta is bennem van, talán ezért kezdtem el vezetni ezt a naplót, a blog írása kissé feledteti az átélt traumát.

Ma ezt a hiányt kielégítve, közzéteszem az első és egyetlen írásomat, mely a bejegyzéshez fűzött 1.sz. megjegyzésben olvasható. Ígérem, nem írok több szépirodalmat. Sem csúnyát.

Aki megfejti, hogy miért március 14.-t érinti a téma, értékes megjegyzéseket kap ajándékba!
(gsxrfans-őr nem játszhat, hehe)

(ezt a bejegyzést tavaly novemberben írtam, és ma majdnem elfelejtettem közzétenni)

Tóth Krisztina: Pixel - részlet

2011-03-05T08:36:00.000+01:00

" A Föld nevű bolygó találomra kiválasztott pontján tartózkodom emberi testben. Tekintetem végigfut a végtelen, sárga porral borított parton. Nyitott szememben tágas, vibráló vízfelület tükröződik. Fel kell jegyezni mindent.

Talpam alatt süppedő talaj, felettem csillagtalan égbolt. Hajnalra a homoknak nevezett sárga por kihűlt, de mire a lények kirajzanak a fényre, ismét felmelegszik. Suta mozgással haladnak át látóteremen, többnyire a tengerhez igyekeznek. Nagy utat megtesznek fémpáncéljaikban a partig, de ha elérték a vizet, néhány különös, hadonászó mozdulat után kijönnek belőle, és sietve letörlik magukról.

Ide-oda mozgásukat életnek nevezik: a hangokkal és gesztusokkal kísért cikázás jelentéktelen ideig tart. Többnyire ugyanazt ismételgetik: futnak, sírnak, cipekednek, emlegetik és mérik az Időt, testükön mutogatják múlását, a testet meg hol kitakarják, hol elfedik. Egymást nem értik, sorsukról mit se tudnak, istenítik és félik a Véletlent. Az emberlények az időt csak visszafelé olvassák, előrefelé soha. Estére bedobozolják magukat, testüket kitakarják, a vizet fémcsövekből fröcskölik bőrükre, majd megint sietve letörlik. A szertartást naponta megismétlik, valószínűleg az áttetsző Vizet is istenítik, akár a számukra megfoghatatlan Véletlent és Időt.

Amikor cikázásuk véget ér, testüket a föld alá teszik. Ilyenkor nem ugyanabba a fémpáncélba csomagolják magukat, amiben újtaikon mozognak, hanem egy másikba: ez utóbbi fából készül. Fémpáncéljukat soha nem rakják a föld alá. Ha ép, attól fogva másik egyed hordja, időnként egymást közt is cserélgetik. A partra viszont páncél nélkül jönnek, puha testüket kitakarják. Általában mozdulatlanul fekszenek a fényben. Vélhetően a barna homokhoz hasonlatos rejtőszínt kívánják elérni, ennek viszont ellentmondanak a rajtuk látható élénk textildarabok. Megmagyarázhatatlanul hosszú ideig dermednek így, talán valamiféle kozmikus sugárzást próbálnak felfogni. Nyilván ezt a célt szolgálják a föléjük terjesztett különféle mintázatú ernyők is. Némelyek beszéd helyett gömb alakú tárgyakkal kommunikálnak, a dobások ritmusa változó. Ha nagy, gömb alakú tárgy feléjük száll, hajlonganak előtte, a még kicsi gömböket viszont egy erre a célra készült lapos, kerek szerszámmal fenyítik. Két kifejletlen nőstény testével körkörös jeleket ír a homokba, ezek fentről valósínűleg jobban olvashatóak és az ernyők mintázatát utánozzák. Az egyik nőstény huszonhat évig fog élni, akkor összetörik a fémpáncélja és a föld alá teszik. A másik hosszabb életű lesz, de embertestét nem szereti, végül harmincévesen felvágatja és két zacskót dugnak a bőre alá. Sok nőnemű egyeddel elvégzik ezt, a zacskók bent maradnak, ezt az egyedek békésen tűrik. A zacskók célja ismeretlen. Egy fiatal nőstény épp az utódját viszi, ennek fémpáncélja még nem fejlődött ki, puha kerekes tokját nem tudja egyedül mozgatni, az anyja tolja benne. Egy másik nőstény fejére tett ernyővel szeretne fényjeleket felfogni, és kezdetleges, kézzel készítet úrhajót próbál a szélbe ereszteni, amelyet papírsárkánynak nevez. A primitív fejernyő neve kalap. Rögzítem ezt is..."

Tóth Krisztina - Hazaviszlek, jó? (Magvető, 2009)

Kaján 90!

2011-02-28T18:17:00.000+01:00

Az elmúlt nyáron ünnepelte 80. születésnapját a magyar karikaturisták egyik doyenje, Sajdik Ferenc.

Ismét ünnepre van okunk, március 3-án lesz Kaján Tibor 90 éves!

Ugyan 14 évvel ezelőtt írott, de ma is aktuális gondolatait ITT olvashatjátok.

Aki "Kajánkodni" szeretne, a születésnapi köszöntéssel kapcsolatos információkat ITT találja.

Boldog Születésnapot!

Tóth Krisztina - Hazaviszlek, jó?

2011-02-26T02:22:00.004+01:00

Tóth Krisztina (1967- ) költő, író, műfordító (számos irodalmi díj birtokosa), Budapesten él, történetei is javarészt itt játszódnak.

A Hazaviszlek, jó? című kötet (Magvető, 2009) novellákat, tárcanovellákat tartalmaz, öt nagyobb egységre osztva.

A városban mászkálva, villamosozva, metrózva tapasztaltakat prózává átalakító Teiresziász történetektől az egyes szám első személyben írott, a mindennapi otthoni apróságokat tartalmazó Háztartási parajelenségeken át a bennünket körülvevő világ Tar Sándorhoz hasonlóan szociografikus mélységű megfigyelésétől Cserna-Szabó András végtelen fantáziájáig, és humoráig ötvőző további fejezetekig (A kalap közepe; Sors, nyiss nekem tért; Hazaviszlek, jó) minden megtalálható ebben a könyvben, ami miatt az embernek olvasni érdemes.

51 rövid írás. Egypercesek, Örkény óta tudjuk, hogy - mint egy rövid versben - mennyi minden elfér mégis ezekben az apró történetekben.

Finom humor, szelíd szarkazmus, mély emberismeret, merész, de nem harsány szókimondás, okos ötletek jellemzik a kötetet. A tárcanovellák műfaja nem enged meg hosszabb időzést egy-egy eseményen, nem enged erősebb kontúrú jellemábrázolásokat, pillanatképeket kapunk inkább, reflektorként kiemelve történéseket, alakokat.

Hajléktalanok, szatyros nénikék, kiállhatatlan cipőbolti eladók, postások, magyarkodó agynélküli antropomorf, külföldre utazó hentesfiú, kedvenc háziállatok, íkávés felújítás, fiatal és idősebb szerelmesek - megannyi hétköznapi szereplő, rajtuk és a mesélő szemén keresztüli mély megfigyelések sora.

Homokakváriumként lepergő életek, véletlenszerűen összerendeződő bonyolult minták, kapcsolatok, melyek szétesnek, majd újrarendeződnek...

A fásult tekintetünk előtt többnyire rejtve maradó megkapó emberi pillanatok, vagy tömény hülyeség, esetleg aljasság, ezekben szemezgethetünk, ezek vagyunk mi.

(Csak az a rusnya borító ne lenne..)

C3PO & R2D2 fan-pikcsörsz kommentár nélkül

2011-02-25T20:12:00.002+01:00

Csepregi Tamás - Szintetikus álom

2011-02-23T18:15:00.002+01:00

Szolídabb delírium tremens hatása alatt éjszaka, hazafelé menet, amikor a fények, és az arcok összefolynak, ahol a közvetlenül szemünk elé kerülő bóklászó antropomorfok zombikként válnak szét előtted, és némelyik rádszegezi lassú, hideg, üres tekintetét...
Ez a mai Budapest ivás, vagy egy nehezebb nap után. Bár előtte sem sokkal élhetőbb-, másabb közeg. Nehéz megszokni, ha meg lehet egyáltalán ezt a Janus-arcú mocskos és egyben gyönyörű várost...

Képzeljük el mindezt ötven, vagy száz év múltán:

Pest-Buda Agglomerátum Rt. - az irányítást átvette a Cég, mely monopóliumként, oligarchaként uralkodik a város felett (igazi, beteg vadkapitalizmus). A rend már régen a múlté, a rendfenntartás hamis illúzióvá vált. A város inkább már városállam, szigorú, zárt határokkal (fal), a külvilág az ittélők számára nem létezik, a halál-, a deportálások, és az erőszak mindennaposak.

Pusztító vírus fertőzi a fásult lakókat, mely kezdetben megtizedeli a várost, később már nem tudja ellensúlyozni a túlnépesedést sem. A fertőzötteket és a rendszerrel kollaborálni képteleneket kitaszítják (aktív közreműködő szerv a Szolgálat) - ami rosszabb a halálnál is. Hogy miért rosszabb, nem tudjuk meg, ezt a kérdést a szerző nyitva hagyja a számunkra.

Pest-Buda vs. Budapest névcsere szimbolizálja a város változását, az ipari, laposabb, szürkébb, zsúfoltabb, lepusztultabb Pest válik hangsúlyosabbá.

Duna - a keringő kék, tiszta folyama helyett bűzlő csatorna. A díszlet elemeibe tartoznak még többek között: monszuneső, szürkület, graffitik, omladozó falak, és málló vakolat.

Kifinomult technológia, legális és féllegális drogok - teljesítményfokozók, és lassítók teszik élhetőbbé az egyébként szegény, háború utáni, elszeparált, élhetetlen életet. A fogyaszthatatlan termékeket, a szintetikus élelmiszereket harsogó reklámok hirdetik, melyek belesülnek a retinádba és az agyadba. Itt minden ami természetes, az méregdrága és szinte megfizethetetlen.

Agresszív punkonk, lézengő zombik, gyári munkások, szerencsejátékosok, arctalan százezrek, gengszterek, hivatalnokok és menendzserek: a szerencsétlenek tömegeinek és a kis számú szerencséseknek a közege. Pongók - kínaiak tömegei élnek még Pest-Budán, többségük a Kínai Legitim Körzetben (volt nyolcker) akik közül a kivételezettek várost képeznek a városban.

Az ilyen világban könyv helyett az egyik kézbe hitelkártya a másikba fegyver való.

Üres, céltalan életek sora - a mai végletes világunk sötét tónusú, szomorú karikatúrája.

"De kinek is mondhatnám el? Kit érdekelhetne? Egyedül vagyok. a város utolsó zongoristája. A hangszerek nem ebbe a gépvilágba valók. Élek, amíg megadatik."

Folyékony, gördülékeny a szöveg, Csepregi Tamás igazi mesélő vénával van megáldva. Nem tipikus regény, nincs eleje, közepe vége, novelláskötet, mely novellákat a közös helyszín és világ fűzi össze. Jórészt egyes szám első személyben írott, sokszereplős cyberpunk thriller, hihető, hús-vér karakterekkel.

A Szintetikus álom kiváló szórakoztató irodalom, érett írás egy elsőkönyves szerzőtől (Tuan kiadó, 2009).

Vajon mikor jön a következő?

Maj Sjöwall-Per Wahlöö - Az elveszett tűzoltóautó

2011-02-20T08:59:00.004+01:00

Carver után, ebben a hányás-hasmenéses, türelem nélküli, rémálomittas, rövid időszakban levettem a polcról az egyik legvékonyabb krimit, a Maj Sjöwall és Per Wahlöö svéd írópár által 1969-ben írt Az elveszett tűzoltóautó című könyvet. Kikapcsolódásnak.

Nem csalódtam.

A skandináv krimi-írók mintha a Sjöwall-Wahlöö szerzőpáros köpönyegéből bújtak volna elő.

(E lapokon olvashattatok már a Stieg Larsson által jegyzett Millenium-trilógia 1 2 3 köteteiről, nem fogtok olvasni Jo Nesbo Vörösbegyéről (nem tett rám mélyebb benyomást, nem hittem el Harry Hole karakterét), beszereztem viszont még Arnaldur Indridason Hidegzónáját és Henning Mankell több könyvét is.)

Sjöwall-Wahlöö magukat marxistának valló írótársak voltak. Itthon csak pár könyvük jelent meg (az Európa adta ki a fekete könyvek sorozatban, 1981-ben Az elveszett tűzoltóautót, fordította Magyar Csaba; A Rakéta Regényújság pedig a Roseanna; A svéd, akinek nyoma veszett; illetve A nevető rendőr című krimiket).

A társadalombírálatuk lépten nyomon kiütközik Az elveszett tűzoltóautó lapjain. A politikusok és a rendőrség tehetetlensége, a légszennyezés, a fiatalok szabadossága gyakori betétjei a történetnek. Aprólékos megfigyelésekre épülő, és - bár a Beck-sorozat egyik kötetéről van szó, mégis - több gyilkossági nyomozó kiegyensúlyozott jelenlétével és karakterével operáló (Martin Beck, Gunvald Larsson, Evald Hammar, Sten Lennart Kollberg, Einar Rönn, Fredrik Malender) krimit kapunk, melynek gyújtópontja (szó szerint) egy külvárosi ház felrobbanása, és három ember halála.

Szelíd humorral, sötét helyszínekkel és - többnyire - magányos, emberkerülő nyomozó karakterekkel, mégis megkapó emberséggel találkozhatunk a lapokon.

Az egyik nyomozó kiváló helyszínelő, azonban a társait kerüli, kiváló módszerét alakította ki a WC-n való tartózkodásnak, amikor valaki elő akarja keríteni. A másik feleséggel és pici gyerekkel bír (a nyomozófeleségek háztartásbeliek), itt az írók nem idegenkednek a szexuális részletektől sem, azonban nem viszik túlzásba. A harmadik nyomozó egyetlen vágya, hogy hazakerüljön, és kipróbálja újonnan és méregdrágán vett pizsamáját! A főfelügyelő nyugdíjazás előtt áll, ezért személyes sértésnek vesz minden új gyilkossági ügyet. A történetben központi szerepet játszik egy kis piros gyermekjáték, az elveszett tűzoltóautó.

A nyomozást a tűzesetet követően kis idő után balesetnek minősítik és lezárják, aztán egy aprócska felfedezés új irányt szab az eseményeknek. Megindul a hajsza a központi figurának vélt Bertil Olofsson után...

Nem értem a mai skandináv krimi-divatot megragadó kiadókat, hogy miért nem állnak neki a Sjöwall-Wahlöö szerzőpáros tízkötetes Beck-sorozata kiadásának...

Twitter

2011-02-19T20:47:00.000+01:00

Tegnaptól TwitterElek:
@bukfalobill

Nihil

2011-02-19T14:17:00.001+01:00

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz

És beszélgettem vele a lépcsőházban:

Bementünk, mert kint nagyon fujt a szél

És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:

Aztán lementem a Rottenbiller-utcán

Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni

Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,

Én mondtam: mindent abba kell hagyni:

A művészetnek ne legyenek korlátai -

Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol

És ha nem gondol semmit, az is művészet -

És ha csak érez valamit, az is művészet

És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet

Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -

Nem is az a fontos, hogy művészet-e

Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az

De akkor nem is kell művészet -

Mert az a fontos, hogy figyeljenek

Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán

Én még bementem egy kávéházba:

Akkor egy szélroham jött veszekedve

És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot

Kávét ittam és olvastam egy lapot:

Valami cikk volt a versköltészet céljáról

De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet

(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,

Hogy most meg kellene dögölni

És kiölteni a nyelvemet.

Top 5

2011-02-19T03:46:00.008+01:00

Bill korrekt, de ha top öt akkor legyen öt. Egyébként szerintem is Tarr Béla és Kevin Smith über alles.
Szigorúan erősorrendben, szubjektíven.
1. Brian élete
2. Mami blú
3. Shop stop (angolul clerks, külön basszák meg a fordítók)
4. Egészséges erotika
5. Sulihuligánok (amcsi, de akkor is qrvajó)
És tudok ötig számolni.
Ami pedig a zenei kultúra túlélését jelenti, bejelentem, hogy soerii and poolek koncert lesz csütörtökön, és mindenki paraszt aki nem jön el, és igen, a zöld hajú lány péterfi bori, szőriéspulek tudja a legjobb ügyet:

És a mai estére tekintettel megosztom, hogy a kocsmában. Bal csapott ijedősen, aztán jobb egyenes kétszer arcba, lehetőleg az orra.
Remélem olvassátok. Bassza meg.

2011-02-17T19:11:00.003+01:00

Egy a jelszó tarkós béke!

A félszemű

2011-02-16T19:16:00.006+01:00

A Coen fivérek filmjéről, a True Grit-ről már ITT megnézhettetek egy rövid trailer-t.

Holnaptól a mozikban!

Jeff Bridges 1984 óta - állítása szerint szinte minden filmjének forgatásán - egy régi fényképezőgéppel (Widelux típusú panorámagépet használ) fotókat készít, melyeket külön albumokba rendez.

A forgatási fotóit könyv formájában is kiadta.

A Geekblognak köszönhetően, íme egy link Jeff Bridges weblapjához, ahol a True Grit forgatásáról készített fényképek is megtalálhatóak.

Bridges, mint nagy Lebowski

Filmvígjátékok top 5.

2011-02-11T21:13:00.005+01:00

Ma egy szolíd kulturális program (sörözés) keretében Szürreállattal kitárgyaltuk a kedvenc filmvígjátékainkat.

Kisebb vita alakult ki ugyan, de én vagyok az erősebb...

A szubobjektív top5 lista* :-)

1. A nagy Lebowski

2. Shop Stop

3. Brian élete

4. Macskajaj

5. Roncsfilm

6. Forrest Gump

7. Gyalog galopp

8. Üvegtigris 2

*nem feltétlenül erősorrend

Szóba került még a Mami blú (szerinte top5-ös), a Legényanya (ez is), a Csapd le csacsi (ez is), a Dogma, a Jay és Néma Bob visszavág (szerinte ez is), a Sulihuligánok (ez is), és az Indul a bakterház.

Kevin Smith munkásságát és a sört mindketten nagyra értékeltük. Ezek legalább közös pontok.

Raymond Carver - Nem ők a te férjed

2011-02-08T23:11:00.011+01:00

Raymond Carver (1938-1988) amerikai novellaíró, költő.

Korán nősült, két gyermeke született. Saját bevallása szerint: "életemre és írásmódomra, közvetlenül és közvetve sem gyakorolt semmi akkora hatást, mint az, hogy két gyermekem van” .

"A családi élet mást sem jelentett számára, mint nyomasztó felelősségtudatot és folyamatos zaklatást, ami elvonja őt az írástól."

Családját kezdetben mint takarító, árukihordó, fűrészmalmi munkás, és könyvtári kisegítő tartotta el. Dolgozott kórházban éjjeli felügyelőként, szerkesztett természettudományos kiadványokat, tanított (inkább ivott? John Cheeverrel -Falconer- együtt) írói kurzusokon, majd professzor lett a Syracuse-i egyetem angol szakán. Első feleségétől 1982-ben vált el. Erős kihívásokkal küszködött az alkoholizmus terén.

Magyar nyelven első ízben a Kalligram kiadó adott közre egy válogatáskötetet:

Raymond Carver - Nem ők a te férjed (Pozsony, 1997) .

A kötet novelláit John Bart-nak a minimalizmusról szóló bevezetője, és az egyik fordító, Vajda Róza kiváló utószava fogja közre.

"A kevesebb több"

Carver a minimalista irányzat követője volt (nem szerette ezt a kifejezést, tiltakozott ellene, túlságosan leegyszerűsítőnek találta).

Nem foglal állást-, csak mesél a történeteiben, melyeknek a mindennapok nehéz, küzdelmes és ritkán felemelő eseményei a témájuk. Nincsenek jellemrajzok, csak történések vannak, melyek egy szituáció, egy pillanat köré sűrűsödnek, szereplőit ezek a történések rángatják, vagyis inkább e szituációkba kerülve próbálnak emberi gyengeséggel telítve ép bőrrel, ép ésszel - többnyire értetlenül - kikerülni.

Írásai rövidek, szikárak. Kevés szereplővel (egy-egy házaspár, család, barátok, és szűkebb környezetük) valamint nyugtalanítóan közeli, esetlen gesztusokkal, tétova, sután emberszagú párbeszédekkel bírnak.

"Az álom az, amiből felriadsz"

A novellák (szinte) véletlenszerűen, gyorsan érnek véget, a szorongásunkat nem is szavakkal kifejezett események okozzák, hanem az olvasóként hozzátett és hozzágondolt, a képzeletünk által teremtett képek és gondolatok. Sok esetben szavakkal elmondhatatlan, hogy mi is szorítja össze egy-egy írás olvasása után az ember torkát.

A Magvető Kiadó Carver életműsorozatot tervez kiadni, a három részesre tervezett sorozat első kötete, a Kezdők már megjelent, hamarosan jön a második, a Befognád, ha szépen kérlek?.

Novelláiból az író halála után Robert Altman játékfilmet készített, Rövidre vágva címmel.

Statisztika

2011-02-06T21:14:00.006+01:00

Az első bejegyzés az elmúlt év márciusában született. Ha jól számolom, összesen 103 poszt készült (pontosabban ennyit hagytam meg, elég sokat töröltem a közzétételük óta).

Ha hihetünk a blogspot statisztikájának, a látogatók 44,9 %-a visszatérő.

(A látogatók 31,9 %-a több, mint 10 alkalommal tért már vissza.)

Az oldalletöltések száma az oldal alján, bal oldalt található.

A legtöbben a könyvmegjelenések, vagy a várható könyvmegjelenések kulcsszavakkal találtak a blogra.

Ezután jön a búkfaló bill és a búkfaló.

A nap, széna, erotika és a pornó szinte adják magukat.

A többi találat jellemzően írók neveivel vagy könyvcímekkel kapcsolatos.

Két kedvenc kulcsszavam (vajon hogy kerültek pont ide?) az:

álat porno

és a

dugas filmek

A legtöbben természetesen kis hazánkból érkeztek. Szinte egész európából volt már - többségükben véletlen - találat.

Volt azonban visszatérő látogató Romániából, Szlovákiából (ezek talán a nyelv miatt érthetőbbek), azonban jöttek már vissza Franciaországból, Oroszországból, az Egyesült Államokból, sőt, Japánból (?) is. (Idegenbe szakadt hazánkfiai?)

A "népszerűbb" posztok listája a blog jobb oldalán található.

A legtöbbet olvasott négy bejegyzés a blog megnyitása óta a mai napig:
     Várható könyvmegjelenések
     Irvine Welsh: Pornó (Chelloveck írása)
     Kurt Vonnegut - A repülő macska
     Kedvenc mondat 15 - Antal József

A számomra legkedvesebb bejegyzés Kurt Vonnegut - A repülő macska című könyvéről szóló.

Írt a blogba több kiváló bejegyzést Gsxrfans-őr vadászírókról és Ayn Rand-ről sok képpel illusztrálva (a fans-őr névválasztás az én hülye humoromat-, és Viking türelmét dícséri), Szürreállat (kiváló és felejthetetlen wowbaggereseket), emellett Chelloveck és Gawerner is egyet-egyet szintén könyvekről.

Köszönet mindegyikért! Remélem, még visszatérnek, és írnak újakat...

Rajtuk kívül még Сергей Сергеевич Бутов-nak van lehetősége cikkeket írni. Remélem előbb-utóbb sor kerül rá.

Vélemény

2011-02-06T11:05:00.001+01:00

Tudom, hogy az élet rövid.
Az idő véges.
A föld erőforrásai szűkösek.
A szabadidő ritka kincs.

De.

Kérem, használjátok a Vélemény-gombot.
Annyit tudjunk legalább, vajon érdemes-e...
Sőt, írjatok kommentet, ha nem. Vagy ha igen.
Vagy mi.

Bagatelle

2011-02-06T01:26:00.007+01:00

Orrot fújni jó.

Szabadulsz valamitől,

ami nyúlós, csekély, mégis nehéz:

nincs hová odakenni.

Orrot fújni rossz.

Zajként terjed tova,

szomszédos szobák

csendjében kavarja fel

alvások nádvizét.

Kanyarban a motoron

jártasság vagy bátorság.

Papírvattába higiénia,

ha éppen lába nem kelt a pedálos

tisztasági vedernek.

De mandulafagylaltba

prüsszenteni nyálkasötétzáport,

a keményített tejszínfityulára:

csak egész fiatalon

vagy majd egész öregen, öregem.

Addig a vasalt zsebkendő legyen

zsebünkben figyelmeztető

minden kívül-belülről

jöhető rosszra.

(Válasz a világ wowbaggereinek. Testről, lélekről, hitről, 16 grammról.
Na aludjunk egy sort, és álmodjunk egy sört...)

2011-02-06T00:38:00.008+01:00

Wovbagger és gonzó.
Osztom az észt.
Tehát az ember: test, lélek és hit.
Mérhető: a test kilóban, a lélek kb 16 gramm (kb ennyi levegőt fújsz ki, ha kifújsz) a hit nem mérhető.
Valaki szerint mindenkinek igaza van, mindenkinek nagy fasza van.
Szerintem nem így van, szerintem csak nekem van igazam, és mindenkinek kis fasza van.
Egyébként bejelentem, hogy szervezzük áprilisra a nagy thaiföldi kirándulást, ahol szigorúan elkerülünk minden templomot. Viszont egy kellemes brigád kezd összeállni.
De amiért írtam.
Olvastam egy könyvet. Farkas Pál: Egy önkéntes naplója.
Hát ez egy kibaszott szar könyv, senki ne vegye meg, senki ne olvassa el. Mert úgy jár mint én és felbassza az agyát. Mentségemre mondom, hogy ajándékba kaptam. Vagy kibaszom az emeletről, vagy karácsonyra továbbadom.
Reszkess világ!
Csak mondom, hogy továbbra is kettő könyv van ami olvasásra méltó, és az ágyam mellett tartom:
Szentírás (Szent Jeromos Bibliatársulat 1999, neovulgáta)
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Hát, Bill könyvei is jók, sőt nagyon jók.

Stieg Larsson - A kártyavár összedől

2011-01-30T18:40:00.010+01:00

A Millenium-trilógia utolsó darabját A kártyavár összedől-t (a Luftslottet som sprängdes) 2007-ben adták ki.

Egy kisebb csalásnak lehetünk részesei, hiszen nem önálló könyvről van szó, hanem A lány, aki a tűzzel játszik egyenes folytatásáról.

Nem is egészen világos, hogy miért kellett két részre szedni a történetet.

Ritkán fordul elő, hogy letegyek egy könyvet, nem sok hiányzott hozzá. Általában adok még egy esélyt, így is tettem, kábé a 150. oldalnál adtam fel, majd folytattam később kisebb ülepedést követően az olvasást.

Szerencsém volt, mert a 200. oldal körül indul be igazán a történet, mely - ellentétben az első két résszel - kifulladt (vagy kifulladni látszott, ahogy tetszik) már az első oldalakon.

Kémtörténet ez inkább, nem krimi, hiszen minden információ, melyet az első két részben ismertünk meg Lisbeth Salanderről, lassan összeér: egy titkos társaság, a Szekció - mely szervezet a Nemzetbiztonsági hivatalon belül is állam az államban - az okozója Salander hányattatásainak.

Blomkvist (és a Millenium) példátlan együttműködésben dolgozik a Nemzetbiztonsági Hivatal alkotmányvédelmi osztályával, a rendőrséggel, a Milton Securities-el, a cél a svéd demokrácia működésében példátlan jogtiprás felgöngyölítése, és a titkos szervezet lehetetlenné tétele. Botrány a javából, mely a politika csúcsaira is elérhet...

Közben Erika Berger, a Millenium főszerkesztője átnyergel az egyik rivális napilaphoz, az SMP-hez, mely váltás szintén nem jár konfliktusok nélkül.

Salander jórészt passzív, vagy a kórházban lábadozik, vagy a börtönben csücsül.

Sok volt ez a jóból...

Stieg Larsson - kár, hogy már nem varrja el a nyitva hagyott szálakat...

A Millenium-trilógia érdekessége a Svéd demokrácia erős működéséről kialakított kép. Az alkotmányos rend védelme - nálunk elképzelhetetlen módon - mélyen beleégett az állam működtetésért felelős emberek (politikusok, üzletemberek, rendőrök, titkosszolgák, újságírók, bírók, ügyvédek) moráljába. Természetesen az igazság sokkal árnyaltabb, de bárcsak mi is itt tartanánk, vagy valaha eljuthatnánk idáig...

A másik sajátosság az emberi jogok tisztelete, mely természetesen a demokrácia tiszteletéből fakad. Az olyan másságok elismerésének a természetessége, mint a köldökpiercing-, a tetoválás viselése, vagy akár a bi-, vagy a homoszexualitás. Az élni és élni hagyni elvén, hiszen elférünk egymás mellett.

Már csak a gazdasági modellt kellene lemásolnunk, hogy egyszer eljuthassunk idáig...

Stieg Larsson – A kártyavár összedől (Animus kiadó, 2009, fordította Torma Péter)

Krasznahorkai László - Rombolás és bánat az ég alatt

2011-01-26T17:56:00.004+01:00

Krasznahorkai László könyve szabálytalan regény. Egy NAGY utazás regénye.

Kína, Krasznahorkai feltételezése szerint a hajdani nagy ókori civilizációk közül az utolsó, ahol lehetnek még a mindennapokat átható olyan hagyományok, szabályok, olyan minták, olyan erkölcsök, olyan tárgyi kultúra amelyek hétköznapokat, a kisember életét is elégedettebbé és boldogabbá tehetik. És – hol másutt, ha nem Kínában – talán létezhet még egy olyan magas kultúra, egy olyan kifinomult mûvészet is, amely él a mindennapokban.

Próbálja körbejárni, hogy a fenti feltételezés vajon igaz-e. Csavargásai során bejárja a kolostorokat, templomokat, a kis-, és nagyvárosokat, múzeumokat, kerteket .. ... és monomániásan keresi, hogy maradt-e még valami a klasszikus kínai kultúrából:

"... amióta csak Kínának ebben a hagyományosan legértékesebb tartományában utazom, keresvén a klasszikus kultúra emlékeit, elsõsorban a kerteket és a templomokat, keserû tapasztalatokra tettem szert. Látom az új életet, a modern Kínát, mely a pénz és a pénzzel megszerezhetõ dolgok iránti irtózatosan heves vágy helyszíne lett, látom a turista tömegek áradását az említett emlékhelyekre, de azt is, hogy ezek az emberek már nincsenek kapcsolatban a klasszikus kultúrával, mint ahogyan az emlékhelyek sincsenek, mert felújítás címén lényegüket, a lelküket egy ordenáré ízlés és a legolcsóbb befektetés, illetve a legnagyobb haszon elvének terrorja egyszerûen drasztikusan megsemmisítette."

E keserû tapasztalatait mondja el (kellõ udvariassággal) beszélgetõtársainak, akikbõl a szembesítés a legváltozatosabb reakciókat váltja ki. Van, aki magát a problémát is elhessegeti magától, van aki megérti, de nem ért vele egyet. Van aki látja, de nem akarja látni. Van aki egyszerûen nem válaszol és van aki érdemben foglalkozik (kínai módon; elgondolkodva, érdekes asszociációkra kényszerítve az olvasót...) a kérdéssel. E beszélgetések (beszélgetõkönyvek) a mai Kínai értelmiség helyzetérõl, gondolkodásáról, megalkuvásairól is elszomorító igazságokat mutatnak fel.

A pikareszk forma ellenére (vagy éppen emiatt és ebben kiteljesedve) bemutatja a mai, múltjától egyre inkább elforduló, a jelenében csak botorkáló, helyét keresõ, és a (ki tudja milyen) jövõt építõ középsõ birodalom arcait. A regény hatalmas tudással (és bõ jegyzetanyaggal) bemutatott Kína-képe tanulmány is egyben. Krasznahorkai tanítói-tudósi buzgalma, hogy megértsük Kínát – lenyûgözõ. Számtalan izgalmas gondolatmenet próbálja az olvasót beavatni a buddhista és konfuciánus szemléletmódba. Önkényesen egyet kiemelek közülük:

" Az üres felületen van a lényeg. Helyet hagy a gondolatnak. A klasszikus kínai költészet és a klasszikus kínai festészet is kevés szóval, illetve kevés tussal dolgozott. Li Bai, ha írt valamit, azt mindig csak néhány vonással, néhány szóval tette, mert tudta, hogy amit nem ír le, az adja a jelentés monumentális erejét. Az üres tér jelentõségét nagyon nehéz megérteni annak, aki Nyugatról jön. Az Önök fogalma a valamirõl, gyökeresen eltér attól, amit mi értünk rajta. S Önöknél következésképpen nem létezik az ürességnek az a rendkívül gazdag jelentése, mint nálunk. Nem létezik, tehát nem is hasonlítható össze semmivel. Nincs hely Önben, hogy megértse, mi az üres. És a kínai mûvészet lényege ez az üres...."

Az nem lehet... , hogy egy ilyen hatalmas kultúra elenyésszen, sóhajt fel az egyik beszélgetõtárs:

"A hagyományos kultúrának nagy értékei vannak. Ezek az értékek nem tûnnek el. És kevesen maradnak, akiknek mindez fontos lesz, de mindig lesznek, és õk sem tûnnek el soha egészen."

Az utazás legvégén Krasznahorkaiban is csak ennyi optimizmus maradt.

A "Rombolás és bánat az ég alatt" nemcsak Kínáról szól. A beszélgetésekbõl felvillanó, kifejtett, vagy csak sejthetõ gondolatok alapján az olvasó is (talán) felteszi magának a sorsunkat befolyásoló legalapvetõbb kérdéseket. A könyv nem könnyû olvasmány, de ízlelgetni, fellapozni, kóstolgatni érdemes, ha van bennünk hajlam arra, hogy bonyolult kérdésekrõl (némi regényírói "segítséggel") elgondolkozzunk.

A bejegyzés szerzője: gawerner

Tar Sándor - A térkép szélén

2011-01-24T22:34:00.006+01:00

Az Író.

Tar Sándor a magyar novellairodalom egyik legnagyobb alakja.

Írt filmregényt, bűnregényt, kisregényt, és nyolc novelláskötetet. Még csak novelláihoz volt szerencsém, egyes kritikusai szerint a hosszabb műfajokban nem is alkotott maradandót (majd meglátjuk...). A rendszerváltás környéki évtizedek alulról jövő krónikása, szociográfusa.

1941-ben született, szegényparaszti családban nőtt fel. Technikusként végzett, és helyezkedett el a debreceni műszergyárban, ahol 1992-ig, kirúgásáig dolgozott.

Autodidakta módon képezte magát, ismerkedett meg irodalommal, kultúrával. 1991-től a Holmi szerkesztőbizottságának a tagja volt.

József Attila-díjas, és Márai Sándor-díjas író.

2005-ben hunyt el, kiközösítve, magányosan, lelkileg megnyomorodva.

Az úgynevezett magasirodalom, bár kereste - az Élet és Irodalom munkatársának hívta - nem fogadta be, kívülálló volt, és maradt. Kívülállásának oka személyes, saját (tragikus) döntésén alapult, közege azonban mindig is a lakótelepi környezete, a munkásemberek, a kocsmák közönsége volt.

Évente Tar-túrát szerveznek a tiszteletére, ahol felolvasásokat tartanak, végigjárják a hétköznapjainak az állomásait, elsősorban a kocsmákat - közöttük törzshelyével, a Balszélső sörözővel.

A Besúgó.

Tar Sándor harmincnyolc éves volt, amikor – 1979-ben – a debreceni Állambiztonsági Hivatal III/III-as tisztjei két zsarolási tétellel keresték meg, „sikerrel” beszervezték, és ügynökként a Kenedi János-féle ismerősi kör megfigyelését bízták rá (forrás: Tar Sándor: Az áruló - Ügynökügyek irodalmi színtéren).

A leleplezését (1999) követően kezdetben mértéktartó, majd heves, indulatos viták kereszttüzében állt. Szabó Istvánnal ellentétben nem került sor mellette nagy összeborulásra, a kezdetben baráti gesztusokat követően több ok miatt is egyre inkább elhatárolódott tőle mindenki, és került - most már életében is - a Térkép szélére. Nincs mentsége. Erkölcsileg és fizikailag is megsemmisülve, több öngyilkossági kisérletet követően, alkoholista emberként, magányosan halt meg.

Nem szeretnék pálcát törni felette, azért írtam le a fentieket, mert az életéhez, az igazsághoz, a műveinek megértéséhez ez is hozzátartozik. Sokan áldozatként állítják be a besúgókat, az együttműködőket, az ügynököket, azonban nem azok voltak az áldozatok akik jelentettek, hanem akikről jelentettek. Az vesse azonban rá az első követ persze, aki akár a lelki-, akár a fizikai fenyegetésnek szilárdan ellent tud állni. Sokan voltak, vannak ilyenek, sokan viszont nem képesek erre. Ez van. Emberek vagyunk (bár ez a szó ma már egyre inkább negatív jelentéssel bír a számomra). Tar Sándor a könyveiben dolgozta fel a tettét, vívódásait és életét.

A Térkép szélén.

A Mi utcánk még hordozott magában valamiféle cifra nyomorúságot, keserédes humort. Lehetett nevetni rajta, és ezáltal magunkon.

A Térkép szélén novellái már többségében kiábrándultak, és olykor erőszakosak. A húsunkba vágnak, marcangolnak, és nem eresztenek.

Nyers, tömör, lecsupaszított, szívbe markoló történeteket mesél el a lét perifériájára került emberekről. Testközelből.

Emberekről, ír, akiknek jobb lett volna meg sem születniük.

Emberekről szól, akik nem ezüstkanállal a szájukban születtek, akiknek sem egészségbiztosításuk, sem bankbetétjük, sem kiemelkedő képességeik nincsenek, mégis élhető életet szeretnének.

Novelláiban a nincstelenek lehetetlen hétköznapjai elevenednek meg. Életek, melyek lassan csúsznak szét, és kerülnek egyre lejjebb, és lejjebb.

Kíméletlen történetek a bennünket körülvevő kapitalizmusnak nevezett világ első vadhajtásairól, a rendszerváltásról (gengszterváltásról), a gyárak bezárásáról, a munkások utcára kerüléséről.

A tehetetlenek, az öregek magányáról, a betegségről, a pénztelenséggel és az éhséggel folytatott reménytelen küzdelemről.

Ahol az alkohol, a mámor az egyetlen vigasz, és gyógyszer.

Tar Sándor - A térkép szélén (Magvető, 2003).

Dögvész

2011-01-22T21:52:00.003+01:00

Dögvész pusztított az elmúlt egy hónapban nálunk. Ismerőseim, barátaim jelentős részénél is.

Rossztól a rettenetesig terjedő történések sorozatával volt tele ez az időszak. Ritka volt az öröm.

Remélem vége van már.

Orrtő-köldök-bal mellbimbó-jobb mellbimbó.
Csak hogy további baj ne érjen bennünket.

Emellett még háromszor átköptem a bal vállam felett.
Biztos ami biztos.

Joe Abercrombie - a penge maga

2011-01-19T11:19:00.015+01:00

Hogy mi is kell a jó fantasy-hez?

Elképzelt, részleteiben kidolgozott világ (esetleg párhuzamos világok), melynek az emberi világunkhoz hasonló törvényszerűségei vannak, de átitatja a mágia;
Emberi világunktól különböző - mégsem teljesen távol álló - karakterek: Orkszerű-, Tündérszerű-, Emberszerű lények; Varázslók Harcosok; Uralkodók és Alattvalók, Nemesek és Nincstelenek, Jók és persze Gonoszak;
Többnyire feudális társadalmi berendezkedés, amit kívülről (barbárok és a többi feudális állam)-, és a belülről (hatalmi harcok) egyaránt fenyegetnek: Ármány és Összeesküvés, Háború;
Egymással is versengő, különböző Vallások, papokkal és rituálékkal;
Kaland a négyzeten, és
Egyáltalán nem mellesleg Szerelem és Szenvedély.

A felsorolás persze nem teljeskörű. Nem is lehet az, hiszen nem vagyok nagy fantasy-rajongó, Gaiman-en és Tolkien-en kívül talán mástól nem is olvastam korábban e témából. Találtam viszont egy új nevet, aki könyvében olyan világot teremtett, ami megérdemli a figyelmet:

Joe Abercrombie

Abercrombie 1974-ben született a ködös Albionban. Eddig öt könyve jelent meg:

Az Első Törvény Trilógia: (The Blade Itself-2006; Before They Are Hanged-2007; Last Argument of Kings-2008)
És két önálló kötet:

Best Served Cold - 2009

The Heroes - 2011

(Ha jól tudom, a penge maga című az első magyarul is megjelenő műve, a Könyvmolyképző gondozásában. Hamarosan jön a második könyv, a Miután felkötötték őket, egyes netes boltokban már előrendelhető.)

Ebben a könyvben minden a helyén van, a fent ismertetett szempontoknak tökéletesen megfelel. A világ aprólékosan kidolgozott, a szereplők nem egyszerű bábok, hanem élettel teli hús-vér lények, a történet lenyűgöző, több szálon fut, melyek előbb-utóbb összeérnek. A fantasy sablonjai élettel telítődnek, eredményük egy működő Világ. Nem mellesleg Kamper Gergely kiváló fordításának is köszönhetően.

A főbb karakterek:

A Véres Kilences, vagy Kilencujjú Logen, egy északföldi , megtermett és félelmetes külsejű, egykoron kegyetlen, kíméletet nem ismerő harcos, aki az évek múltán, a félelmeivel is megküzdve jut el addig, hogy az élet nem csak harc, és az ölés pedig nem dicsőség.

Bayaz, az Első Mágus, egy erőteljes, alacsony, kopasz, a világ egyszerű dolgait sem megvető varázsló.

Jezal dan Luthar, egy üresfejű, büszke és felfuvalkodott hólyag, nem mellesleg nemesi család tagja, katonatiszt, aki készül az éves nagy megmérettetésre, a Viadalra. Sajátos átalakuláson megy át a személyisége, amikor megismerkedik a szerelemmel.

West őrnagy, a negyvenes katonatiszt, aki már harcedzett, tapasztalt katona, alacsony sorból származó ember, ennek minden hátrányával és előnyével együtt. West húga, Ardee, egy tüzes szépség, a kor társadalmi etikettjére fittyet hányó igazi amazon.

Glokta, egykoron büszke katonatiszt, a Viadal valamikori délceg nyertese, ma már egy - az ellenség kínzásainak "köszönhetően" - testileg és lelkileg is nyomorék ember, az inkvizíció tagja.

A történetet még vázlatában sem ismertetném, mert lelőném a poént (arra pedig semmi szükség...).

Aki többet szeretne tudni, annak javaslom, hogy olvassa el Rhewa ismertetőjét (az ötletet az olvasáshoz én is onnan szereztem).

Joe Abercrombie - a penge maga (Könyvmolyképző Kiadó, 2010, fordította Kamper Gergely)

(Egy rosszat tudok mondani, a mérete (nagyobb, mint egy tégla, 630 oldal), de ez is csak azért probléma, mert jellemzően a mókahely felé metrón olvasó emberként a könyvet otthon kellett hagynom. Éljen az otthon olvasás!)

Takeshi Kitano - Fiú

2011-01-13T21:54:00.015+01:00

Olyan lehet Japánban a jakuza-, vagy a szamuráj-film, mint Amerikában a gengszter, vagy a western. Nehéz újat készíteni; másként elmesélni; túllépni a műfaj sztereotípiáin.

Kitano filmjeivel évekkel ezelőtt találkoztam. A Szonatina, a Forráspont, az Erőszakos zsaru, a Tűzvirágok, a Szamuráj sajátos, jó mozik. Különösen a Tűzvirágok végletes - durva erőszakkal és gyengéd képekkel teli - érzelmi világa ragadott meg, ott jegyeztem meg annak idején Takeshi Kitano (vagyis inkább Kitano Takesi) nevét.

Beat Takeshi egy igazi polihisztor - humorista, filmszínész, rendező, tévés, festő, író.

Ez a filmjeiben általában kifürkészhetetlen, rezzenéstelen arcú, kőkemény gengsztert játszó ember írta meg a Fiú című érzelmes könyvet, mely három elbeszélést (Bajnok kimonóban; Csillagbölcső, Okamesan) tartalmaz.

Európai szemmel nézve furcsa tekintélytiszteletről, az ezzel szembeni gyenge lázadásokról, sajátos mai japán világról szóló udvarias hangvételű történetek ezek, főhősei beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek, akik megvívják a maguk hétköznapi, csendes harcát a családdal, környezetükkel.

Naiv, ám gyengéd, lírai írások, megéri elolvasni a könyvet, azért is, mert jól kiegészíti, és árnyaltabbá teszi a Kitano-ról alkotott képet.

Takeshi Kitano - Fiú (Scolar, 2009, fordította Lázár Júlia)

Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik

2011-01-11T23:50:00.004+01:00

A Stieg Larsson által jegyzett Millenium-trilógia második darabja, A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden) első ízben 2006-ban jelent meg.

A Larsson-krimik igazi bestsellerré váltak. Utálom ezt a kifejezést, hiszen az eladási toplisták alapján nagyjából sejthető, hogy milyen minőséget takar egy-egy, a listákban kedvező helyet elfoglaló műremek.

Nem érdemes sznobizmussal közelíteni az irodalomhoz (bár igény lenne rá), hiszen az olvasásnál nincs jobb módszer arra, hogy megtudjuk, hogy a kezünkben lévő könyv vajon gyöngynek, vagy korpának minősül-e?

A Stieg Larsson-könyvek kiválóak. Azt még nem tudom, hogy a skandináv krimikről úgy általában mit gondoljak, de ezek után a darabok után egyre erősebb szimpátiával közelítek hozzájuk (úgy is mondhatnám, hogy az ember olvasási terveit hamar felborítják…)

A tetovált lányból megismert Lisbeth Salander ezúttal komoly bajba keveredik. Ő az első számú közellenség, akit egy leszbikus sátánista szekta (sic!) tagjaként hármas gyilkosság ügyében köröz a rendőrség.

A Millenium ezúttal egy (félig) külsős újságíró személyében tényfeltáró riportra készül, mely a svédországi lánykereskedelmet, hátterét, élvezőit és haszonélvezőit igyekszik leleplezni. A riport mellett a témában (az újságíró felesége által) doktori disszertáció is készül, mely nem az oknyomozó újságírás eszközeivel, hanem tudományos alapossággal járná körbe a témát. A szimpatikus fiatal pár a megjelentetés előtt áll, amikor gyilkosság áldozatául esnek. Ezzel egy időben lelövik Salander gyámját is…

Az események lavinaszerűen haladnak tovább. Már szinte nyoma sincs A tetovált lányban tapasztalható lassú történetvezetésnek. A történet főszereplője (a gyanúsított, és egyben a szálakat felfedő személy) itt egyértelműen Salander, akit az első könyvből megismert Mikael Blomkvist segít a háttérből.

Salandernek sajátos morális világképe van, ami persze nem igazán egyeztethető össze a jogszolgáltatás moráljával. Öntörvényű, antiszociális, de világos gondolkodású ember, egy alig több, mint negyven kilós időzített bomba.

Több szálon folyik a nyomozás, mely nyomozás során mind a rendőrök tehetetlenségét, és gondolkodásuk sztereotípiáit, mind a Millenium oknyomozását, és Salander igazságkeresését nyomon követhetjük.

Ebben a könyvben talán kevesebb teret szentel a nyomozás (a detektívtörténet) mellett a társadalomkritikának, azonban a lánykereskedelem működése, a titkosszolgálat módszerei és a politika eltussolásra irányuló reflexei így is elegendő hangsúlyt kapnak.

Ettől is kiváló ez a Millenium sorozat, krimi és társadalombírálat - kettő az egyben.

Stieg Larsson – A lány aki a tűzzel játszik (Animus kiadó, 2009, fordította Torma Péter)

Stieg Larsson - A tetovált lány

2011-01-11T23:45:00.005+01:00

A svéd Stieg Larsson (1954-2004) író, újságíró sajnos nem érhette meg könyveinek megjelenését, sem sikerüket. Az eredetileg tízkötetesre tervezett Millenium sorozatból három készült el (állítólag van negyedik is, de a jogtulajdonos akadályozza a kiadását).

A Millenium-trilógia első darabja A tetovált lány címmel jelent meg itthon (eredetileg Män som hatar kvinnor- Férfiak, akik gyűlölik a nőket).

Vérbeli krimi, abból a fajtából, amit igazán szeretek, sokszereplős történet, amely mélyen a múltban gyökerezik, és onnan épül fel szépen lassan, ráérősen, a mellékszálakat sem elhanyagolva.

A gyáriparos Vanger dinasztia doyenje, Henrik Vanger bízza meg az oknyomozó újságírót, Mikael Blomkvistet egy régi családi tragédia felderítésével, meg kell találnia Harriet Vangert, aki több mint negyven évvel azelőtt tűnt el a javarészt a Vanger család tulajdonában lévő kis szigetről.

Mikaelt a nyomozás során egy különc információvadász hacker segíti, Lisbeth Salander (a tetovált lány), aki a társas érintkezés alapvető normáival sincs tisztában. Az egyes szereplők egymáshoz való viszonya, érintkezéseik, gondolataik legalább annyira fontosak, mint maga a nyomozás, mely meglepő, alig sejthető eredményre jut.

A történet során lassan ismerjük meg a szereplők hátterét, motivációit, és merülünk el egyre mélyebbre a Vanger család szadista, őrült mocsarában.

Stieg Larsson – A tetovált lány (Animus Kiadó, 2009, fordította Péteri Vanda)

Annyi kávé fogy el reggel, délben és este a lapokon, hogy Dunát – akarom mondani Balti-tengert – lehetne vele rekeszteni. Megyek, iszom is egyet…

Charles Bukowski - Forró vízi zene

2011-01-11T23:41:00.006+01:00

Charles Bukowskit nehéz olvasni.

A lét peremén egyensúlyozó sorsok, pia, trágárság, szenny, és pia, és pia, és dugás, és hányás és szarás...

Egy író, aki minden póz, és magamutogatás, érzelgősség nélkül írja meg történeteit. A történeteit, melyek személyes tapasztalatokra épülnek, nem a jól fűtött lakás mélyén, a kiváló vacsora és drága bor elfogyasztása után született borzongató, a megfelelő három lépés távolságból született írások a nehéz sorsú emberekről.

Gyomorforgató, egyáltalán nem felemelő-, mégis a figyelmünket valamiért végig lekötő abszurd, tömör történetek ezek ismét, sajátos, fanyar humorral, egy végtelenül szabad, kompromisszumokat nem ismerő ember tollából.

A rövid novellák jórészt Henry Chinaskiról szólnak, aki nem más, mint Bukowski alteregója.

Az ilyen mondatok miatt olvas az ember Bukowskit:

" - ...Unom már várni a halált. Menjünk el valahová - mondta a férfi.

- De hova? - kérdezte a nő.

- Bárhová. Enni, inni, nézelődni.

- Jorg - kérdezte a nő -, mihez kezdek majd, ha meghalsz?

- Eszel, alszol, baszol, pisálsz, szarsz, öltözködsz, járkálsz le-föl, és hisztizel.

- De én biztonságra vágyom.

- Ki nem?

- Úgy értem, még csak össze sem vagyunk házasodva. Még csak az életbiztosításodat sem vehetem majd fel..."

"- ...Szerinted nekem pont egy nagy festő kell?

- Nem. Egy jó vízvezeték-szerelő is megteszi.

- Igen, ha szeret.

- Na ja. Vedd fel a kabátod, menjünk."

"- Hülyék - mondta Jorg, ahogy haladtak lefelé a lépcsőn -, elfpofázzák az életüket, az enyémet meg zavarják.

- Jaj, Jorg - sóhajtott Arlene. - Te nem szereted az embereket, ugye?

Jorg ránézett a nőre, felhúzta az egyik szemöldökét, de nem válaszolt. Arlene folyton basztatta amiatt, hogy nem bírja az embereket - mintha az, hogy ha valaki nem szereti őket, megbocsáthatatlan bűn lenne. De Arlene nagyon jó kúrás volt, és jó társaság - legalábbis az esetek többségében."

Bukowskit mégis könnyű olvasni. Próbáljátok csak ki.

" - Olvasom az írásait, nagyon erősek - mondta a nő. - Rengeteg a trutyi magában, de érzelmileg jól megmozgatja az embert.

- Ezt jól látja. Nem vagyok kiemelkedően jó, de más vagyok mint a többiek."

Charles Bukowski - Forró vízi zene (Hot water music, Cartaphilus, 2010, fordította Pritz Péter)

Bukowski sírján ez áll: "Don't try", azaz ne próbáld, csináld.

Rubin Szilárd - Csirkejáték

2011-01-11T23:38:00.007+01:00

Még egy író, aki nem vált a hazai irodalmi kánon részévé. Kiváló írók sokasága jár(t) így, elég, ha a kortárs hazai szerzők közül megemlítjük Tar Sándor, Császár István, Hajnóczy Péter vagy akár Temesi Ferenc nevét, akiket ilyen vagy olyan okokból (ügynökvád, alkoholizmus, krónikus kívülállás) csak részben fogadtak be az irodalmi berkekbe, azonban legtöbbjüket egyébként kultikus tisztelet övezi az olvasók körében. Jellemző az is, hogy Rubin Szilárd (1927-2010) újrafelfedezése halála utánra esik.

A Csirkejáték című kisregényét 1963-ban írta meg, főhőse Angyal Attila (író, talán részben Rubin alteregója), aki sajátos lelki hisztériumjátékot mutat be a könyv lapjain. Kamaszként találkozik és a maga módján beleszeret Carletter Orsolyába, aki egy letűnt világ jómódú képviselője, ellentétben a nincstelen Tillel.

Kettejük lelki héjatáncáról szól a kisregény, mely cselekményben egyébként nem túlságosan gazdag, azonban kevés olyan írással találkoztam, ami ilyen szuggesztíven mutatta volna be egy érzelmileg labilis, elismerésre vágyó, azonban folyamatosan akadályokba ütköző, mindezek miatt az önmegalázásban és a másik provokálásában aktív emberi lényt. Till Orsolya nélkül nem tud létezni, szinte feloldódik a másik személyiségében, azonban vele sem igazán, a tépelődései során követhetjük nyomon lelki torzulásait.

A csirkejáték a korra (a szocializmusra) jellemző erkölcsi dilemmát jelenti egyébként: hogyan lehet a rendszerrel együttműködve érvényesülni, anélkül, hogy azonosulnál vele, egyszerre bent lenni és egyben kívül állni (egy amerikai játék, ki tud tovább maradni a robogó vonattal szemben állva a síneken - aki hamarabb ugrik el, az erkölcsileg megsemmisül).

Esterházy Péter szerint „Ritka magyar nyelven az én rosszának ez a figyelmes vizsgálata; az érzelmesség, a meghatódottság hiánya, a szenvtelen érdeklődés hideg tüze, valami puszta vagy pucér vagy pogány tekintet, nem objektív, de közvetlen, leplezetlen; ritka. Nyugalom, nyugalom akár a vereségben is, a szégyenben vagy épp a hisztériában (a nyugtalanságban): van, ami van. Ez a nyugalom teszi egyedülállóvá a könyvet; meteor, marslakó – mégis.”

Rubin Szilárd – Csirkejáték (Magvető, 2004).

Christopher Moore - Biff evangéliuma

2011-01-11T23:33:00.010+01:00

„Isten egy komédiás, aki olyan közönségnek játszik, amelyik fél nevetni.”

VOLTAIRE

Kevés olyan könyv van, amelyik képes felhőtlenül szórakoztatni.

A kedvenc könyveim (a 22-es csapdája, Bajnokok reggelije, Svejk) majdnem ilyenek, azonban az a kis árnyék az olvasásukkor többnyire ott van az ember feje felett, hiszen az a fajta szarkazmus, irónia, abszurd humor, mely ezeket a könyveket jellemzi, többnyire védekezésből születik, a borzalmak (a háborúk, a megváltoztathatatlan emberi természet) ellentételezéseként.

"Veszélyes" könyv ez...

Nem csak azért, mert a rekeszizmaid örökre kilazulnak miatta (a metrón egy-egy hangosabb röhögést követően mindig félve néztem szét, látva a döbbent arcokat) hanem azért is, mert tabunak számító témát érint.

„Ha nevetni szeretnél e lapokon,

fogjon el kacagás.

Ha megsértődni jöttél,

liluljon el az fejed, és forrjon véred.

Ha kalandot keresnél,

sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe.

Ha hited igazolnád vagy tennéd próbára,

neked tetsző eredményre juss.

Minden könyv feltárja a tökéletességet,

azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem.

Találd meg, amit keresel,

e lapokon vagy kívülük.

Találd meg a tökélyt,

és nevezd nevén!”

Tessék nem megsértődni miatta, Józsua a csetlései-botlásai, emberi cselekedetei miatt csak szerethetőbbé válik általa.

„– Menj Józsuával! Kell neki egy barát, aki megtanítja embernek lenni. Csak utána taníthatom meg, hogy kell férfinak lenni.”

Biff (Lévi) mint egyfajta názáreti Brian, együtt indul el Jézussal (Józsua, vagy Jozsó) keresni a mit is?

„– Ezt hogy csináltad, Jozsó?

– Gőzöm sincs.

– Lesz még sok ilyen?

– Asszem.

– Ki se látszunk majd a bajból, mi?

– Mi vagyok én, próféta?”

Tulajdonképpen a keresés az, ami a könyvön végigvonul, önkeresés (legalábbis Józsua számára), és a világ örömeinek a megismerése Biff számára.

„– És akadályoztál már meg szentségtörést? – mosolygott Mari.

– Naná. Kordában tartottam az összes szentségtörést, amíg Kaliel a kedvenc birkájával játszott a bokrok mögött.”

Raziel (a leghülyébb) angyal (de az már egy másik Moore könyv) azt a feladatot kapja, hogy támassza fel Biffet (Józsua legjobb barátját és védelmezőjét), egy új evangélium megírása érdekében, mely Jézus első harminc évét ölelné fel. Hát itt is van nekünk:

Christopher Moore – Biff evangéliuma (Agave, 2006, fordította Pék Zoltán)

Moore őrült, de kizárólag csak jó értelemben. Egy faszi, aki ilyen életutat járt be, vajon honnan veszi ezt a sok ötletet, e szórakoztató, de mégis mély tudással teli történetet?

Mit olvastam 2010-ben?

2011-01-11T21:20:00.001+01:00

Antal József – iDeal
Bartis Attila – Nyugalom
Charles Bukowski – A semmitől délre
Charles Bukowski – A kezdő
Alfred Bester – Tigris! Tigris!
Anthony Burgess – Gépnarancs
Edward Bunker – A vadállatban is van szánalom
James Clavell – Gajdzsin
J.M. Coetzee – Elisabeth Costello
Cserna-Szabó András – Mérgezett hajtűk
Cserna-Szabó András – Puszibolt
Császár István – Feljegyzések az utolsó padból
Császár István – Csak képzelet, mi?
Dragomán György – A fehér király
Esterházy Péter – Utazás a tizenhatos mélyére
Faludy György – Egy nép tragédiája
Görgey Guidó – A két Görgey
Neil Gaiman – Anansi fiúk
Neil Gaiman – Coraline
Hajnóczy Péter – A halál kilovagolt perzsiából
William Hjortsberg – Angyalszív
Dashiell Hammet – A férfi akit Spade-nek hívtak
Stephen King – A setét torony – A hármak elhívatása
Stephen King – A setét torony – Puszta földek
Kondor Vilmos – A budapesti kém
Dennis Lehane – Megszentelt életek
Elmore Leonard – Stick
Elmore Leonard – Glanc
Szergej Lukjanyenko – Ugrás az űrbe
Szergej Lukjanyenko – Utolsó őrség
László Zoltán – Nagate
Stieg Larsson – A tetovált lány
Cormac McCarthy – Az út
Cormac McCarthy – Véres délkörök
Christopher Moore – A leghülyébb angyal
Javier Marías – Amikor halandó voltam
Rubin Szilárd – Csirkejáték
Hubert Selby – Utolsó letérő Brooklyn felé
William Styron – A nagy menetelés
Robert J. Sawyer – Flashforward
A. és B. Sztrugackij – Lakott sziget
A. és B. Sztrugackij – Menekülési kísérlet
Szabó Magda – Az őz
Tar Sándor – A mi utcánk
Trenka Csaba Gábor – Egyenlítői Magyar Afrika
Trenka Csaba Gábor – Szaurusztánc
Kurt Vonnegut – Ördögcsapda
Kurt Vonnegut – A repülő macska
Kurt Vonnegut – Bajnokok reggelije
Don Winslow – Bobby Z halála és élete
Don Winslow – Barbár állatok
William Wharton – Áttetsző

Az emlékezet csalóka dolog (párat biztosan kihagytam, némelyik lehet, hogy 2009 végére esik), emellett van még számos könyv, melyeken félig már túljutottam (sok esetben két-három könyvet falok egyszerre).

Olvasónaplót kellene vezetnem…

Menek

2011-01-11T03:40:00.002+01:00

Karácsony másnapján, egy idegen városban baktattam reggel az utcán (előtte az éjszakát egy út szélén az autóban aludtam át, aztán másnaposan, hajnalban vonatra szálltam), a zebra előtt utolértem egy bácsit. Borostás volt, de láthatóan kiöltözött - fehér ing, és nyakkendő kandikált ki a kabátja alól. Viharos szél fújt, majd megvett az isten hidege.

- Menek a templomba - mondta az öreg, amikor mellé értem. Lelassítottam a lépteimet.

- Jó magának, legalább hisz valamiben... - mondtam, - Vagy csak úgy megy?

- Menek.

- Akkor vigyázzon magára, el ne üsse egy autó - mondtam, és elkerültem a templomot.

Várható könyvmegjelenések

2011-01-02T21:34:00.081+01:00

Várható könyvmegjelenések 2011-2012:

(Csak töredékes - a saját kíváncsiságomat felkeltő - könyvek listája. Sajnos egyelőre kevés információ szerepel még a kiadók honlapjain, ha érdekes újat találok, bővíteni fogom a listát, az elejére teszem a friss híreket. Egyes, a listán szereplő könyvek persze időközben akár meg is jelenhettek.)

Az Agave Könyvek második negyedéves megjelenéseiről itt olvashattok.

2012-es sci-fi és fantasy kiadói tervek az Sfportal Meetup minapi rendezvénye kapcsán, az sfmag-tól.

A Metropolis Média a közeljövőben kiadja Szergej Lukjanyenko Világok Őrének folytatását, Őrök Világa címmel, valamint Sir Arthur C. Clarke Bölcső című regényét. Stephen Baxter - Időhajók című kötete február közepén jön.

Frissült az Európa Kiadó előkészületben lévő könyveinek a listája, többek között új Borisz Akunyin (A cár könyvtára), Krzysztof Varga (Függetlenség sugárút), és Szerhij Zsadan - Vorosilovgrad című könyveivel.

Jövő csütörtökön (2012. február 9.) jelenik meg Ray Bradbury - Marsbeli krónikák-ja az Agavétől.

A Napvilág Kiadó februárban jön ki Kéthly Anna válogatott levelei című kötetével.

Ha valakinek bejött Carlos Ruiz Zafón stílusa, feburár 10-én találkozhat A mennyország fogságában című könyvével az Ulpius-ház Könyvkiadótól.

A Cartaphilus várható könyvmegjelenései a 2012-es évben.

Jön a Határvidék-trilógia második része ősszel a Magvetőtől (C. McCarthy)

Az Agave Könyvek bemutatja a 2012 első negyedéves új szerzőit.

A Maecenas Kiadó 2012-es könyvtervei ITT találhatóak, benne két Vonneguttal (While Mortals Sleep; Éj anyánk), valamint Charles J. Shields - And So it Goes Kurt Vonnegut: A Life című Vonnegut életrajzával.

A 2012-es Cartaphilus megjelenések között található John Irving - Éjjel Twisted Riverben című könyve.

Az Európa Kiadó várhatóan 2012. januárjában jön ki Stephen King - Atlantisz gyermekei-, és februárban Dmitry Glukhovsky - Szürkület című regényével.

Az Agave Könyvek 2012 első negyedévi megjelenéseiről: ITT.

Az Agave Könyvek újranyomja Christopher Moore – Biff evangéliumát! December 5.-e után várható a könyvesboltokban.

Lakatos István – Dobozváros című meseregénye november 30-án jön, a Magvetőtől.

J.D. Salinger – Zabhegyező című regénye dec. 5-én jelenik meg (Európa Könyvkiadó)

Szintén dec.5-én jön ki az Európa J.R.R. Tolkien – Hobbitjával.

George Orwell - Állatfarmja holnap (nov.21.) jelenik meg (Európa Könyvkiadó)

John Irving – Fohász Owen Meanyért című könyve november 25-én jelenik meg a Cartaphilus kiadótól.

A Metropolis Média november 18-án jön ki Arkagyij és Borisz Sztrugackij– Nyugtalanság című kisregényével.

A Magvető Kiadó Gabriel García Marqúez – Nem ezért jöttem, hogy beszédet mondjak című könyvét tervezi kiadni.

Figyelem, figyelem! A Scolar Kiadó megjelenteti (nov.2) Émile Ajar – Előttem az élet című könyvét! Vegyétek, vigyétek ezt a gyöngyszemet!

Aki még nem találkozott Hunter S. Thompson utazós drogregényével, az ismerkedjen meg a holnapi (10.24.) megjelenésű Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvvel.

A Scolar kiadó újabb Wolf Haas krimit ad ki, Az örök élet címmel olvashatjátok Brenner nyomozásainak 6. részét (várható megjelenés nov. 15.)

Az Európa Könyvkiadó november 2-án jön ki Vladimir Nabokov 1928-ban írt Király, dáma, bubi című regényével.

A Magvető Kiadó könyvtervei között Cserna-Szabó András és Fehér Bélagasztrokrimije, az Ede a levesben!; valamint Raymond Carver – Katedrális című novelláskötete, a Carver-életműsorozat harmadik köteteként.

Az Európa Kiadó október 17-én adja ki Umberto Eco esszékötetét, Ellenséget alkotni, és más alkalmi írások címmel.

Christopher Moore – Prérifarkas blues című könyve november 3-án jelenik meg, az Agave Kiadótól.

A Cartaphilus (áldassék a neve) kijön Charles Bukowski - Shakespeare ilyet nem csinált (Shakespeare Never Did This) című könyvével!

Októberben jön az Agave kiadásában Neil Gaiman - Tükör és füst című novelláskötete, új fordításban.

Újabb William Styron kötetet ad ki az Európa, a Nat Turner vallomásait, várható megjelenése szeptember 9.

Aki még nem találkozott a Legyek Urával, az szeptember 9-én megismerkedhet William Golding könyvével, az Európa Könyvkiadónak köszönhetően.

Dan Simmons - Hyperion bukása c. könyve október 6-án jelenik meg, az Agave Kiadótól.

A Gabo Kiadó újra kiadja Asimov Alapítvány-sorozatának a köteteit, az első rész várhatóan a jövő héten (most szeptember 3.-a van) jelenik meg, a következő kötetek kéthetenként jönnek ki.

Szeptember 29-én jelenik meg Dennis Lehane - Hideg nyomon című krimije, az Agave Kiadótól.

Az Európa Könyvkiadó könyvtervei ITT találhatóak, benne - sok más mellett - új Borisz Akunyin, Anthony Burgess, Philip Roth kötetekkel.

A Cartaphilus Könyvkiadó előkészületben lévő könyveiről ITT találtok listát.

Az Agave Kiadó második féléves megjelenési terveiről ITT olvashattok (benne Dennis Lehane-től a Hideg nyomon, aztán Dan Simmons, és Philip K.Dick, és még sokan mások). 2012-ben pedig jön Neil Gaiman-től az Amerikai istenek.

George Orwell - 1984 című regényét az Európa Kiadó jelenteti meg újra, várhatóan 07.08-án.

Az Olvass Bele honlapján kiváló, és folyamatosan bővített összeállítást találhattok a Könyvheti újdonságokról.

Az Európa Könyvkiadó május 16-i megjelenése: Umberto Eco - A rózsa neve című művének újra-kiadása.

Az Ulpius-ház Kiadó május 25-én jön ki az Egy kis Fry és Laurie első évadának szövegkönyvével.

Az Alexandra újra kiadja George R.R. Martin Tűz és Jég dala sorozatának I. és III. kötetét, várható megjelenésük: május 25.

A Cartaphilus május 26-i megjelenése: Herta Müller - Szívjószág

Az Agave május 16-án jön ki Neil Gaiman - Farkasok a falban című mesekönyvével.

A Cartaphilus Karácsony körül jön ki Charles Bukowskitól az Egy vén kujon jegyzetei, vagy a Shakespeare Never Did This közül valamelyik könyvvel.

A Magvetőnél előkészületben többek között új Spíró György, Tóth Krisztina, Parti Nagy Lajos kötetek, újra Körkép és Szép versek.

Mai hír (2011.04.29): Az Agave Kiadó Könyvheti megjelenéseiről bővebben Itt olvashattok, lesz új Kondor Vilmos (Budapest romokban), Baráth Katalin (A türkizkék hegedű), Steven Saylor (Birodalom), Laurell K. Hamilton (Fogat fogért), és - számomra - meglepetésként egy magyar sci-fi: Izing Róbert - Támadás az űrből.

A mai (ápr.17.) Könyvfesztiválos közönségtalálkozó szerint Tóth Krisztina új novelláskötete a Könyvhéten jelenik meg Pixel címmel, 30 novellát fog tartalmazni (a Magvető Kiadótól).

A Kossuth Kiadó Karinthy Frigyes versei címmel ad ki kötetet ez évben.

J.R.R. Tolkien - Elveszett mesék könyve (Cartaphilus, április 15., a Szilmarilok első változata)

Szabó Magda - Katalin utca az Európa Könyvkiadótól május 10-én.

Chuck Palahniuk - Kisértettek című novelláskötete márciusban jön ki a Cartaphilus kiadótól.

Joe Abercrombie - Az Első Törvény: Második könyv (a penge maga történetének folytatása) júniusban, a Könyvhétre jön ki a Könyvmolyképző Kiadótól.

Ray Bradbury - Gyógyír búskomorságra (Agave, várható megjelenés 2011.03.10.), novelláskötet 1959-ből.

Az elmúlt nyáron adták ki Tana French harmadik krimijét, a Faithful Place-t. Ez év júniusában jelenik meg itthon, Menekülés címmel a General Press kiadó gondozásában.

A Maecenas Kiadó 2011. áprilisában tervezi megjelentetni Kurt Vonnegut: Kékszakáll című könyvének 4. kiadását. Ez évben emellett újra kiadják a Macskabölcsőt is, mindkét könyvet kétnyelvű formátumban, a magyar nyelvű, javított szövegű változat mellett az első angol nyelvű kiadás reprintjét is egy kötetben. Októberben jön a Wampeters, Foma and Granfallows első magyar nyelvű kiadása. Vonnegut minap megjelent új - a Repülő macskához és az Ördögcsapdához hasonlóan még korábban soha nem publikált posztumusz - novelláit tartalmazó kötetét (Míg a halandók alszanak - While Mortals Sleep) a jövő évben tervezik kiadni.

A Cartaphilus kiadó előkészületben lévő könyveit ITT találod.

A Magvető Kiadó Raymond Carver háromkötetesre tervezett prózai életmű-sorozatának második darabját készíti elő, A Befognád, ha szépen kérlek? címmel.

A Metropolis Media idei könyvmegjelenési tervei itt találhatóak. Benne - akinek még nincs meg - Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Válaszd az életet című könyve (a Makszim Kammerer-trilógia befejező része).

Az Európa Könyvkiadó márciusban jön ki William Styron - Házam lángra gyullad című művészregényével, valamint José Saramago - Káin című, utolsó könyvével. Februárban jelentetik meg Dimitrij Gluhovszkij - Metró 2033 című disztópiáját.

Vladimir Nabokov - Másenyka. Az Európa Kiadó gondozásában megjelenés előtt áll Nabokov első könyve (várható megjelenés: 2011.02.08.)

Christopher Moore elkészült az új könyvével, a címe Sacré Bleu, az Agave talán még az idén kiadja (a külföldi megjelenés gyorsaságától függően). Moore az alábbi üzenetben tette közzé kedden (jan.18.) a könyv elkészültét a Twitteren : "New Book is Finished! Hey kids, I finished Sacré Bleu, my 13th novel, this weekend. No, I have no idea when it will be released."

Kondor Vilmos (Budapest romokban) és Baráth Katalin új könyveit az Agave a Könyvhétre tervezi megjelentetni. Január 25-én jelenik meg egy új regény Philip K. Dicktől: Az elektromos Lincoln. Talán lesz új Don Winslow megjelenés is idén. Bradbury kötet hamarosan jön. Új Dennis Lehane krimi augusztusban várható (gondolom a Kenzie-Gennaro sorozatból). Az Agave két Gaiman könyvet tervez idénre, az első félévben a Farkasok a falban-t - Wolves in the Walls (a második félévi címe még nem ismert). Az összes várható Agave megjelenésről bővebbet ITT olvashatsz.

Neil Gaiman - Ne ess pánikba (Don't panic, Akadémiai kiadó)

Állítólag a Magvető kiadó ez évben kihozza a Határ-trilógia első részét, Cormac McCarthy Vad lovak című westernjét (2000-ben az Ulpius adta ki, nekem az a példány van meg, aztán nem folytatták a kiadását, talán akkor még nem volt itthon kultusza McCarthy-nak).

Horváth Viktornak, a Török tükör írójának új regénye jelenik meg Janus Pannoniusról a Jelenkornál.

Az Európa Könyvkiadó ez év áprilisában jelenteti meg Ivan Gyenyiszovics egy napja. Kisregények címmel Alekszandr Szolzsenyicin öt kisregényét, mely a címadó művön kívül tartalmazni fogja még a Matrjona háza, az Ego, a Fenn és lenn, és a Töréspontokon című kisregényeket.

Szintén az Európa hozza ki Luis Sepúlveda A sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni című meséjét (gyerekeknek 8-tól 88 éves korig). Aki olvasta Sepúlveda-tól Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott című kisregényét, az valószínűleg szívesen olvassa majd ezt a mesét is.

William Wharton - Srapnel (Szrapnel, Cartaphilus kiadó, fordította Illés Róbert)

Ha jól tudom, ez az egyike a csak Lengyelországban kiadott könyveinek, eredeti kiadásának a dátuma 1999. Novelláskötet, háborús történetek egy 18 éves katona szemszögéből. (várható megjelenés: 2011.02.16.)

A Cartaphilus a Garp szerint a világ írójának, John Irvingnek tervezi kiadni az 1985-ben írt Árvák hercege című könyvét.

Wolf Haas - Silentium! (Scolar kiadó)

Ha hihetünk a Kötve fűzve könyvesblognak, a skandináv detektívregények mellett az elmúlt év krimitermésének egyik meghatározó darabja volt az osztrák Wolf Haas által írt Jöjj, édes halál! című történet. Pár napon belül megjelenik egy újabb Haas krimi, Brenner nyomozóval ezúttal Salzburgban járunk.

Egy hulla kalandjai, A világirodalom humora (Arión kiadó)

A világirodalom humorának antológiája. Nem szokványos humoreszkek, hanem olyan magyar és külföldi írók humoros, groteszk, szatirikus írásai, mint például Gárdonyi, Heltai, Krúdy, Hunyadi, Karinthy, Örkény, Bulgakov, Franz Kafka, Eric Knight, Mark Twain, Ilf-Petrov, Jaroslav Hašek és még sokan mások.

Előkészületben Kollárik Péter - A bábjátékos című könyve (Ray Harryhausen-ről).

Veiszer Alinda - Záróra - Harminc őszinte beszélgetés (Alexandra kiadó)

Ritka az olyan műsor, amelyik manapság a tévé elé tud szegezni. Ilyen a Veiszer Alinda által szerkesztett és vezetett sajátos kérdezőműsor a királyi televízió 2-es csatornáján, Záróra címmel.

Az eddig készített 600 beszélgetésből válogatták a kötetet, melyben az alábbi beszélgetések interjúalanyai szerpelnek:

Rófusz Ferenc, Garas Dezső, Freund Tamás, Pogány Judit, Nádasdy Ádám, Járai Zsigmond, Szász János, S. Hegyi Lucia, Jankovics Marcell, Snétberger Ferenc, Jókai Anna, Benedek Miklós, Pálinkás József, Sebestyén Júlia, Almási Tamás, Gyurgyák János, Hacki Tamás, Anisits Ferenc, Bereményi Géza, Melocco Miklós, Oplatka András, Bányai Éva, Schwajda György, Haumann Péter, Ferber Katalin, Skardelli György, Bán János, Tulassay Tivadar, Stohl András, Vitray Tamás.

Esterházy Péter, Jean-Philippe Toussaint - Zidane melankóliája - Toussaint reménye (Jelenkor kiadó) Zidane 2006. július 9-én este a berlini Olimpiai Stadionban fenézett az égre… aztán, állítólag, lefejelte Materazzit, bár ezt a nézőtéren senki sem látta. Se Jean-Philippe Toussaint, aki néhány oldalas regényszerűségben örökítette meg az esetet, se Esterházy Péter, aki a belga-francia író szövegéhez hozzáfűzte a maga Zidane-gyakorlatait. A könyvecskét a két szerző sportos ifjúkorát dokumentáló fényképek díszítik.

Jaroslav Hašek

2011-01-01T18:31:00.008+01:00

Hašek, ez a kölyökképű, amúgy bohém (a verekedést és a kocsmákat sem megvető) ember alkotta meg a K.u.K. és az első világháború szatírikus regényét, a Svejket.

Svejk a tipikus együgyű kisember, aki hülyének tettetve magát próbálja meg túlélni és egyben kipellengérezni az esztelen, kisstílű, korlátolt háborút és irányítóit.

Hasek és Josef Lada, a regény illusztrátora

Jaroslav Hašek (1883 – 1923)

Thassy Jenő

2011-01-01T17:17:00.007+01:00

Thassy Jenő (1920-2008).

Újságíró, író, a Szabad Európa Rádió, majd az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa volt.

Elszegényedett nemesi családban született Drávatamásiban. Születését családi tragédia árnyékolta be, 1919-ben édesapját és testvérét szerb katonák a drávatamási családi kúriában meggyilkolták, édesanyja -már Jenővel a méhében - súlyos sebesülten élte túl az eseményeket.

A jezsuitáknál, majd a Ludovika Akadémián tanult.

A második világháború során fiatal tisztként szolgált.

A nyilas terror alatt az ellenállás tagja, szabotázsakciók végrehajtásában, számtalan ember megmentésében működött közre (Szerb Antal életének megmentése nem rajta múlott, Szerb maga választotta azt, hogy a munkatáborban marad, nem hagyja ott társait). A 11. sz. Helyőrségi Kórházban amerikai és angol pilóták elrejtésében segédkezett (többek között Karinthy Cini, és Sőtér István is ott bujkált annak idején).

A háborút követően barátjával, Görgey Guidóval egyetemben felkérték az újraszerveződő magyar rendőrség megszervezésére. Sólyom László vezetése alatt, többek között Kádár János és Péter Gábor mellett végezték el ezt a feladatot. Amikor már forróvá vált a lábuk alatt a talaj, elhagyták az országot.

Thassy Jenő Franciaországba emigrált, majd az Egyesült Államokba került, ott telepedett le, újságíróként dolgozott. Elsősorban a demokratikus rendszer emigrált kisgazdapárti képviselőivel tartotta a kapcsolatot. Nagy tisztelője volt Márai Sándornak.

Az irodalom, a könyvek iránt elkötelezett, széles műveltségű, mélyen humanista ember volt, az egyik legigazabb magyar.

Az alábbi dokumentumregényeiben írta meg lebilincselő és páratlan élményeit, könyveit mindenkinek a figyelmébe ajánlom:

Emellett érdemes elolvasni barátjának, Görgey Guidónak a könyvét is: